A nyolcadik helyen tölti a téli szünetet a PVSK U16-os csapata. A tizenhat csapatos bajnokságban tehát a tabella középső helyét foglalják el fiataljaink. Második bajnoki évét tölti ez a csapatunk a kiemelt, regionális bajnokságban. Ez a szint, ez a bajnokság a legrangosabb, amit nem akadémiai háttérrel rendelkező csapat egyesület utánpótlásának csapata elérhet. Az első év az ismerkedés jegyében telt, biztosnak mondható bentmaradással, a második első felének teljesítménye szerencsére látható, egyértelmű fejlődést mutat. Persze, mindig van feljebb, vannak még kijavításra váró hibák. Erről is kérdeztük a csapat edzőjét, Ángyán Norbertet.

- Nyolcadik hely a tabellán, elégedett vagy a helyezéssel?

- Tulajdonképpen igen, a helyezéssel elégedett vagyok. Igaz, hogy itt a bajnoki szezon végén, kicsit jobban megszilárdíthattuk volna a helyünket a középmezőnyben, de sajnos benne hagytunk néhány pontot a hajrában. Eredményesség szempontjából három részre osztanám az őszi időszakot: volt egy jól sikerült kőkemény nyári felkészülésünk, de ennek ellenére nem sikerült jól kezdenünk a bajnokságot. Ez betudható volt annak, hogy a bajnoki táblázat első felében szereplő csapatokkal játszottunk ebben az időszakban. Az őszi időszak második szakaszában aztán szerkezetet váltottunk, három belő védős rendszerre tértünk át. Ez hozott egy bizonyos stabilitást. Ekkor, egyértelműen felfelé ívelt a teljesítményünk. Sajnos, ahogyan azt már említettem, az őszi szezon vége nem úgy sikerült, ahogyan az elvárható lett volna, ennek oka sorozatos sérülések és betegségek miatt kulcsjátékosain dőltek ki a sorból.

- Ha jól tudom, voltak kiemelkedő teljesítmények is a csapatban.

- Igen, szerencsére vannak a csapatban olyan játékosok, akik kiemelkedően is képesek teljesíteni, akik magasabban jegyzett bajnokságban is biztosan megállnák a helyüket. Ilyen például házi gólkirályunk, Sándor Gergő, aki a bajnokság góllövőlistáján az előkelő ötödik helyet foglalja el. Kiemelném még a másik csatárunk Tóth Martin, valamint Reményi Péter és Farkas Marcell teljesítményét. Ők azok a játékosok, akik egyértelműen húzóemberei a csapatunknak.

- Az utánpótlás futballban az eredménynél sokkal fontosabb, hogy a játékosok fejlődése folyamatos legyen. Hogy állunk ezen a téren? Látható-e a fejlődés?

- Másfél éve dolgozom együtt a csapattal, de ők sokkal régebb óta vannak együtt. A kiemelt regionális bajnokság színvonalát össze sem lehet hasonlítani az előzővel, ez egy más szint, sokkal erősebb ellenfelekkel mérkőzünk meg, hétről-hétre. Ebben az életkorban valóban nem az eredményesség a legfontosabb tényező, viszont a mi bajnokságunkból már ki lehet esni. A mi szakmai célkitűzésünk egyértelműen a bentmaradás, hiszen ebben a bajnokságban biztosított a játékosok fejlődése. Viszont meg kell találnunk az egészséges egyensúlyt, mivel innen ki lehet esni, az eredményesség sem elhanyagolható tényező.

- Tudjuk, ismerjük a sport mindennapi életre gyakorolt nevelő hatását. Már több, mint másfél éve dolgozol együtt a srácokkal. Ezen a téren van pozitív változás? Mi motivál szerinted egy kamaszfiút arra, hogy a korunk által tálcán kínált szórakozási lehetőségek helyett a sportot, a futball válassza?

- Nagyon fontos az elszántság, a motiváció! Ez meglátszik az edzéslátogatottság mutatóin. Szerencsére nekünk ezen a téren nincsenek gondjaink. A játékosok döntő többsége jónevű pécsi iskolák tanulója és ezekben az intézményekben is jó tanulónak számítanak. Okos, értelmes céltudatos srácok, egy összetartó jó csapat egy jószellemű társaság, akik képesek és tudnak küzdeni egymásért. E mellet, igen egyértelműen látszik a sport nevelő hatása. Egy olyan, kiveszőben lévő tulajdonságra is megtanítja őket, mint a csapatszellem, az egymásért küzdés. Ezen kívül a sport pontosságra és fegyelemre is nevel, ami mindenképpen a hasznukra válik.