A bajnoki év felénél, a tizenegyedik helyen tölti a téli szünetet a PVSK U16. Az új, immáron kiemelt bajnokságnak nem a legjobb előjelekkel vágott neki a gárda, bizonytalan volt, hogy ki is edzi a fiúkat az új bajnoki évben. Szerencsére, végül is Mink Olivér, a PVSK labdarúgó utánpótlásának szakágvezetője vállalta el a nemes feladatot. Kívülállóként, szurkolóként szemlélve a csapat előrelépése egyértelmű, és egyénileg is rengeteget fejlődtek a játékosok. Hogy ez a szakember szemével figyelve is így van-e, erről is kérdeztük a srácok edzőjét.

- Fél éve dolgozol a csapattal. Látod-e a fejlődést ez alatt az időszak alatt?

- Először is, amit meg kell említenem, hogy szerettünk volna egy új edzőt hozni a csapat élére, de különböző okok miatt ez meghiúsult, így én maradtam velük. Amit célul tűztünk ki magunk elé a nyári felkészülés során, hogy elsősorban az egyének fejlődjenek, technikai, taktikai és mentális szinten egyaránt, hiszen ez a labdarúgás három fő tevékenységi körének az elsajátítása. Az egyesületben meghatározott futballfilozófia felépítése és következetes betartása megvalósuljon. Az edzéseken, mérkőzéseken való koncentráció erősödjön, fokozódjon. A fizikai paraméterek fejlődjenek, ezeket mérésekkel kontrolláljuk.

Ezeknek a céloknak megfelelően dolgoztunk, ahol kisebb- nagyobb harcok voltak az öltözőn belül, de ennek köszönhetően egyrészt kialakult egy olyan közösség, ahol rend van, (beleértve a csúnya beszéd kiszűrésén keresztül, az öltözői rendet és a napi kommunikációt is) másrészt egy nagyon erős gerinc alakult ki, ahol láthatóvá váltak az egyéni, és a csapatértékek egyaránt.

Mérkőzésről- mérkőzésre ragaszkodtunk a labdabirtokláson alapuló kezdeményező játékhoz, amit a bajnokság során magas szinten tudtunk képviselni. Kettő olyan mérkőzés volt, ahol az ellenfelünk fölénk tudott kerekedni játékban, de ott is törekedtünk az elvek megtartására.

- Figyelve a mérkőzéseiteket, feltűnő, hogy sok az egyéniség a csapatodban.

- Örömmel mondhatom, hogy több olyan játékosunk van ebben a korosztályban, akikkel bátran számolhatunk hosszú távú céljaink sikeres megvalósításában. Nagyon jó karakterek, elkötelezettek a PVSK iránt és szeretnének tovább fejlődni. Remélem, hogy pár év múlva, amikor visszatekintünk erre a beszámolóra, akkor igazolnak majd az eredmények, amiket már ezekkel a srácokkal érünk majd el!

- Persze, mindig van hova fejlődni.

Több olyan mérkőzésünk volt, ahol a kezdést követő percekben az ellenfelünk akarata érvényesült, majd idővel sikerült átvennünk a kezdeményezést. Ezért azt mondom, hogy a koncentráció fenntartása az első perctől az utolsóig a fő fejlődési célunk. Természetesen nem elhanyagolva a többi fő területet sem (technika, taktika, stb.). Ezek mellett az eredményesség sem tükrözi hűen a csapat minőségét, szeretnénk meghonosítani a győztes mentalitást, meg kell tanulni győztesekké válni!

A másik fejlesztési terület a csapatvédekezés, ahol meg kell tanulnunk, hogy mi is az a kompakt csapat. Túl nagy távolságok vannak a csapatrészek között és a csapatrészeken belül is, ezt tavasszal hangsúlyosan fogjuk kezelni.

- A srácok fejlődése szempontjából mekkora előny az, hogy kiemelt bajnokságban szerepelhettek?

- A fejlődésük szempontjából elengedhetetlen! Ezek a mérkőzések már elég intenzívek ahhoz, hogy a játékosaink tényleges nyomás alatt hozzák meg a döntést és hajtsák végre a technikai és taktikai feladatokat. Tudatosítani kell, hogy semmilyen edzésmunkával nem lehet ilyen fejlődést elérni, egy gyengébb bajnokságban. Ezek a srácok kéthetente utaznak viszonylag nagy távolságokat, hogy hozzánk hasonló patinás csapatokkal mérkőzzenek. Ezért is határozott célunk, hogy a versenykorosztályos csapatainkkal előbb- utóbb ebben a bajnokságban szerepeljünk, így (is) biztosítva az előre lepésüket.

- Az utánpótlás labdarúgás egyik fokmérője, hogy sikerül-e rendszeres feljátszót biztosítani a felsőbb korosztályok számára. Hogy álltok ezen a téren?

- Igen, ez is konkrét cél a teljes vertikumban, hogy a tehetségeink lehetőség szerint feljebb játszanak. A legutóbbi U17 mérkőzésen a csapatból öt játékos játszott, hárman kezdőként, ebből ketten végig, de a bajnokság és a sikeres kupaszereplés alkalmával is rendszeresen játszottak a tehetségeink az U17 korosztályban.

- Milyen tényleges célt tűztél ki a csapat elé a bajnoki év végére?

- Mint említettem, az eredményesség nem volt arányban a mutatott minőséggel, ezért is mondtam a srácoknak is, hogy meg kell tanulni, hogyan lehet győztesekké válni. Természetesen szeretnénk előre lépni a tabellán, az ősszel szerzett pontjainkat megszerezni és ahhoz még 7-8 pontot hozzátenni. Szerintem ez reális, de ehhez mindennek ideálisan kell alakulnia. Rajta leszünk!

- Vagyis, a téli szünet után gőzerővel folytatjátok a munkát.

- Igen, de előtte még szeretném megköszönni a játékosok hozzáállását, elkötelezettségét. Nagyon megkedveltem őket, a kezdeti nehézségek ellenére is örömmel dolgoztam velük. Ugyanez a köszönet jár a szülők felé is, akik nagyszerű partnerek voltak a munkában, és a kissé szigorú, de elengedhetetlen szabályok betartatásában is. Szeretnék köszönetet mondani Sántics Bélának is, aki a fizikai felkészítésünkben hatalmas segítséget jelentett a szakmai és emberi tulajdonságaival. Az általa meghatározott elvek szerint dolgozva hétről- hétre látható volt a fiataljaink fejlődése. Természetesen edzőkollégáminak is jár a köszönet, hiszen ahogy az U17 csapatba tudtam feladni játékosokat, ugyanúgy az U15- ből tudtam játszatni fiatalabbakat. Nagy a felelősség az edzői stábon, hogy jól kommunikálja mind a játékosaink, mind a szülők felé, hogy a komoly célok megvalósításához, alázatos, elkötelezett és szorgalmas sportolók kellenek, ahol bizony komoly áldozatokat is kell hozni.