Juhász Viktort épp a karácsonyi bevásárlás közben értük utol, de amint hazaért a csomagokkal azonnal visszahívott minket és készségesen válaszolt a kérdésekre.

Az U15-ös leány csapathoz kerültem, mint asszisztens edző. Rögtön edzőváltással kezdtünk, néhány hét után az élet másfelé sodorta a korábbi vezetőedzőt, a helyére pedig egy NBI-es múlttal is rendelkező hölgy kolléga érkezett, Szanyi Mária. Nagyon jó közöttünk az együttműködés, ő is fiatal, ambiciózus edző, komoly szakmai felkészültséggel. Rengeteg közös programot szervezünk a csapattal, és a szülőkkel, emiatt remek a hangulat. Ezért nagyon jól is érzem magam a Ferencvárosnál.

Az eredmények is jönnek?

Kicsit csalókák az eredmények, nem a valós képet mutatják, mert minden meccsen 10 gólt rúgunk és egyet vagy kettőt kapunk. Kilenc forduló alatt majd 130 gólt lőttünk. Sajnos ebben a korosztályban még kevés a lány labdarúgó, ezért mi úgy gondoljuk, hogy nem is az akadémiai bajnokság a legmegfelelőbb nekünk, hanem a fiúk között kellene nevezni. Próbálunk is lobbizni a szövetségnél emiatt. Amíg ez a helyzet, addig is igyekszünk a legtöbbet kihozni a csapatból, ennek is köszönhető, hogy nem állnak meg, mindig eggyel többet akarnak rúgni. Eddig egy döntetlenünk van az ősi rivális MTK-val, a többi mind győzelem.

A PVSK életét mennyire kíséred figyelemmel?

Szinte minden hónapban beszélek Schneider Gáborral, legutóbb Dunaújvárosban meg is néztem a csapatot. Beszélgettünk is egy kicsit, jó volt találkozni velük. Figyelem az építkezést is, biztos vagyok benne, hogy nagyon szép lesz a létesítmény, ha minden elkészül.

Van e valami olyan módszer, szemlélet, hozzáállás, amit a PVSK-tól vittél a Ferencvároshoz? Mi az, amit hasznosítani tudsz az itt eltöltött időszakból?

Nemrég ez épp megmutatkozott egy közös edzői pszichológiai foglalkozáson. Párokban egymást kellett dicsérni egy percben. Én azt kaptam vissza, hogy néha túl sok is amennyire precíz vagyok. Ezt pedig Snecitől (Schneider Gábor) tanultam. Edzésen figyelek rá, hogy a bóják pontosan egy vonalban legyenek, mindent szabályosan megtervezek, szóval megvan bennem az igény arra, hogy minden rendben legyen. Ezen kívül az a szemléletem is a PVSK-nál alakult ki, hogy rendszerben gondolkodom a képzés során, a korosztályi és tudásszintnek megfelelően szervezem az edzéseket. Szintén Pécsen szereztem meg azt a tapasztalatot a Bozsik-program eseményeinek lebonyolításában, amit nagyon jól tudok hasznosítani itt a régióban.

Fordítsuk meg a kérdést, mi az, amit a budapesti tapasztalataid alapján ajánlanál a PVSK-nak?

Az egyik, hogy kell egy olyan szakember, aki lelkileg is foglalkozik a fiatalokkal, vagyis egy sportpszichológus, vagy akár egy mentorprogram. Először nem gondoltam, hogy ez ennyire fontos. Rengeteget jelent, ha van valaki, aki leül, beszélget a gyerekekkel, akár egyénileg, akár csoportosan. Ehhez kapcsolódik, hogy nemcsak gyerekekkel kell foglalkozni, hanem a szülőket is képezni kell. Sportszülőket kell nevelni, akik a pálya mellől csak pozitívan kiabálnak be, bíztatják a gyerekeket. Fontos, hogy a meccsnappal ne foglalkozzanak, másnap, higgadtan értékeljék mi történt. A lényeg, hogy ők is váljanak részesévé a csapatnak. Eddig ezt sem gondoltam volna, hogy ennyire fontos terület, de a Fradinál arra is megtanítottak, hogy erre is figyelni kell.

A harmadik amit megemlítenék, az a dietetikus. Nem mindegy, hogy mit esznek a gyerekek, edzés előtt, mérkőzés előtt. Nem is feltétlenül kell egyénre szabott táplálkozási terv, az általános iránymutatás már nagyon sokat jelent. Nálunk nagyon sok vidéki gyerek van, akik kollégiumban laknak. Ők menzán étkeznek, de az cseppet sem ideális, ráadásul nem is szeretik a gyerekek, ezért mi megoldottuk, hogy biztosítunk számukra külön étkeztetést, aminek összeállításában segít a dietetikus.

Hogyan készülsz az ünnepekre?

A mai volt az utolsó munkanapom, hazautazok a családomhoz, és családi körben töltjük az ünnepeket. Pihenünk, együtt leszünk, és januártól újult erővel folytatjuk a munkát.