Bózsa Barnabás 41 éves labdarúgóedző. Öt éve dolgozik a PVSK-nál, két és fél éve foglalkozik a jelenlegi U14-es csapattal, mint utánpótlás vezetőedző. Emellett a Pécsi Kodály Zoltán Gimnáziumban testnevelő tanárként is tevékenykedik. Korábban 5 évig volt a PVSK igazolt labdarúgója az utánpótlásban, egészen az ifjúsági csapatig jutott.

Nálunk mindenki focizott. Mindegy volt, hogy esett az eső vagy sütött a nap, mindig kint voltunk a pályán és játszottunk. Kipróbáltam más sportágakat is, például a kézilabdát és a karatét, de mindig visszatértem a labdarúgáshoz – idézi fel edzőnk, hogy miként kötött szoros kapcsolatot a labdarúgással. Az pedig nem volt kérdés, hogy az aktív évek után edzőként folytatja.

Az edzősködés gondolata akkor merült fel bennem, amikor elkezdtem azon gondolkodni, mi lesz akkor, amikor már nem tudok aktívan játszani, de szeretnék a futball közelében maradni. Először tíz évig játékvezető voltam, közben elvégeztem egy edzői képzést, és azóta benne ragadtam, már 9 éve. Jelenleg a legmagasabb végzettségem, az UEFA C labdarúgói licenc, amivel rendelkezem.

Jelenleg nagyon élvezem a munkát a fiatalokkal. Lelkesek, és mindig meghálálják a befektetett munkát. Természetesen szeretném majd valamikor kipróbálni magam magasabb szinten is, de ehhez véleményem szerint még további edzői végzettségek megszerzése szükséges

A legnagyobb motiváció számomra az, hogy látom, mennyit fejlődnek, és hogy mennyire szeretik azt, amit csinálnak. Ez a legfontosabb. Az eredményesség, a tudás és a tapasztalat majd idővel jön.

A motivációt nem csak a sportolók, hanem az edzők esetében is a sikerek mellett a folyamatos fejlődés is adja, véli Bózsa Barnabás.

Jó érzés látni, ahogy lépésről lépésre haladunk előre a korosztályokban, és hogy játékosokat tudunk adni az eggyel magasabb szintekre. A testnevelőtanári munkám is segíti az edzői pályafutásom, hiszen a pedagógiai háttér nagyon fontos. Itt azonban nemcsak a gyerekekről van szó, hanem a szülőkről is. Őket is igyekszünk bevonni a sport világába, mert a szülők hozzáállása nagyban befolyásolja a gyerekek fejlődését és gondolkodásmódját.

A legnehezebb egy jó csapatot és egy jó szülői közösséget kialakítani. Ennek a „háromszögnek” – edző, játékos, szülő – együtt kell működnie ahhoz, hogy jól működjön egy csapat. Nem elég csak az edzőknek, vagy csak a gyerekeknek dolgozni, a szülők szerepe is kulcsfontosságú.

Az idei sikeres félév kulcsát is ebben a háromszögben látja U14-es csapatunk mestere.

Igen, de nemcsak az idei félévé, hanem az elmúlt két és fél évé is. Amikor elkezdtem velük dolgozni, már látszott, hogy jó közösség alakulhat ki. Hétről hétre, félévről félévre tudtunk előrelépni, és ez az eredményekben is megmutatkozik – hogy most másodikak vagy harmadikak vagyunk, az már hosszú távon szinte mindegy, de fontos a gyerekeknek és a szülőknek is a visszacsatolás.

A sportban mindig szükség van célokra, csak így lehet lépcsőről lépcsőre haladni. Ez mindig attól függ, milyen csapat és milyen játékosok állnak rendelkezésre, de az utánpótlásban az egyén fejlesztése a legorientáltabb. Ha mindenki Messi lenne, akkor a csillagos ég lenne a határ, de nem mindig velük dolgozunk, és én sem voltam Messi, szegény edzőim.

A csapat célokat mindig a kerethez kell igazítani, a fiatal labdarúgóknak egyénileg pedig mindig a legmagasabb szint kell, hogy legyen a cél.

Magánemberként a hobbi és a család jelenti a kikapcsolódást Bózsa Barnabás számára is.

Szeretek horgászni, bár erre sajnos kevés idő jut. A legfontosabb a kislányom, akivel nagyon szeretek játszani és együtt lenni. Igyekszem minél több élményt adni és sportágat megmutatni neki, hogy egy kicsit hasonlítson az édesapjára. Számomra az is fontos, hogy minél többet legyen közösségben, mert a mai világban ez rengeteget számít.