Azt mondják a hozzáértők, hogy az utánpótlás labdarúgásban nem számít az eredmény. Pontosabban nem az eredmény az, ami első sorban számít. Vannak fontosabb szempontok, sokkal fontosabbak. Ezen elmélet, e futballfilozófia híve a PVSK U14-es csapatának edzője Szabó Csaba is. Szerinte egy utánpótlásedző sikeressége abban mérhető leginkább, hogy mennyi azon játékosainak száma, akiket tovább tud adni a felsőbb korosztályú csapatnak úgy, hogy ők ott is megállják a helyüket.

A PVSK U14-es labdarúgó csapata harmadik helyezett lett a regionális bajnokságban, húsz győzelemmel, négy döntetlennel, és mindösszesen két elszenvedett vereséggel, lenyűgöző, +164-es gólkülönbséggel. A csapat teljesítményét Szabó Csabával a srácok rendkívül ambiciózus edzőjével értékeltük.

- A számok alapján teljesen reális és megérdemelt a dobogós helyezés, csak apróságokon múlott, hogy ez a bronzérem nem lett fényesebb.

- Úgy gondolom, hogy a második hely megszerzése lett volna a reálisabb. Voltak gondjaink a covid időszak alatt, igaz más csapatoknak is. A Baján lejátszott mérkőzésünk döntő volt ebben. Előzőleg kértük a mérkőzés elhalasztását, de ebbe ellenfelünk nem egyezett bele. Persze ez csak egy mérkőzés a sokból, de mint utólag kiderült, döntő fontosságú volt a második hely megszerzése szempontjából.

- Mint ahogy egy másik, a Kaposvölgye elleni a túlzottan is lokálpatrióta játékvezetővel…

- Mindig elmondom a fiúknak, a játékvezető döntéseit el kell fogadni. Az, hogy otthagytuk a két pontot, nem csak a játékvezetőn múlott.

- Sok volt a döntetlen, szám szerint négy, ami holtversenyben a legtöbb a mezőnyben. Ha ezekből csak kettőt megnyertek, máris másként állnánk a tabellán.

- Igen, ez így van, de az utánpótlás futballban nem minden az eredményesség, sőt vannak szituációk amikor egyáltalán nem is számít.

- Kifejtenéd ezt a gondolatot kicsit bővebben!

- Mondok egy példát: a játékosok ebben az életkorban nagyon különböző fizikai adottságokkal rendelkeznek. Ha beállítok a csatár posztjára egy átlagon felüli fizikai képességekkel rendelkező játékost, akkor ő rengeteg gólt fog lőni. Viszont ezek a fizikai adottságok ki fognak egyenlítődni, és a csatárom jövőre, két év múlva már nem lövi tovább a gólokat, hiszen eddig is csak a fizikai adottságait használta. Ha van egy gyors srác, aki a gyorsaságával tűnik ki a mezőnyből, és őt nem tanítom meg futballozni, akkor, ha elkerül egy olyan csapatba ahol van még rajta kívül hét-nyolc gyors ember, akkor ő elveszett, hiszen elvesztette az előnyét. Ha viszont képezzük, akkor neki fog állni futballozni! Már most, tizenhárom, tizennégy évesen posztra kell képezni a gyerekeket, véleményem szerint ez sokkal fontosabb a pillanatnyi eredményességnél. Nekünk utánpótlás edzőknek az a feladatunk, hogy az életkori sajátosságnak megfelelően képezzük a srácokat. A mai futballban két, akár három poszton is kell tudni játszani. De ez egy másik téma. Előfordulhat, hogy az én döntéseim miatt nem nyertünk meg néhány mérkőzést, de én mindig azt tartottam szem előtt, ami a gyerekek egyéni érdeke diktált. Ha csak azt néztem volna, hogy mindenáron meg akarom nyerni a bajnokságot, akkor más játékosokat állítok a kulcsposztokra, viszont az nem szolgálta volna a gyerekek fejlődését! Inkább legyen a csapat most második, vagy harmadik, de a gyerek igenis kapja meg azt, ami véleményem szerint most a legjobban szolgálja a fejlődését.

- Nagyon kevés gólt kaptatok, mondhatjuk azt, hogy a védekezés csapat erőssége?

- Taktikailag nagyot léptünk előre, de azt tudni kell, hogy ennek a bajnokságnak sajátossága, hogy óriási különbségek vannak a csapatok között, erejüket tekintve. Annak sok értelme nincs, hogy rúgunk ötvenkét gólt ellenfelünknek. A legtöbben az eredményesség szempontjából ítélik meg az utánpótlás labdarúgást, én viszont azt nézem, hogy mit látok a pályán! A hibázás a legfontosabb tényező a fejlődésükben. Az a játékos, aki nem próbál meg játékhelyzteket megoldani, ugyan nem hibázik, de nem is fejlődik!

- Említetted már, volt egy meccsetek, ami 52-0-s győzelemmel végződött. Mennyi ennek a sportértéke? Van ennek így értelme?

- Én azt gondolom, hogy ebben a formában a bajnokságnak nincs értelme! Nyilván a játékvezető is megtehette volna, hogy komolytalan játék miatt lefújja a találkozót, illetve én is megtehettem volna, hogy az ellenfélhez hasonló létszámban küldöm pályára a csapatomat. Igen ám, de akkor mit mondok a gyereknek, aki éppen kimaradt, aki egész héten becsülettel készült, mivel motiválom legközelebb!?

- Hogy alakult az edzéslátogatás, úgy tudom, szeretnek edzésre járni a gyerekek és a szülők is szívesen hozzák őket.

- Az edzéslátogatottságunk magas, és a sérülések is elkerültek bennünket. A csapat egységes, jó társaság, persze most nehéz életkorban vannak, mindig akad egy kettő, aki már nagyon nagyfiúnak érzi magát és úgy viselkedik, mint aki kinőtte a csapatot.

- Nehéz ezeket a helyzeteket kezelni?

- Sokat kell beszélgetni velük. Ha nyíltan és világosan elmondjuk, hogy mit miért teszünk, például, hogy miért visszük le együtt a kaput, akkor előbb-utóbb megértik. Akadnak beszólások, összezörrenések, de ezeket sok beszélgetéssel lehet kezelni. Sok kis színes egyéniséget kell egy csapattá gyúrni, ráadásul, ahogyan azt már említettem, nehéz életkorban. Ha sikerül jól kezelni ezeket a szituációkat, az mind-mind a csapategységet erősíti.

- Nyakunkon a nyár, hogyan tovább?

- Sajnos nem tudtuk megszerezni legalább a második helyet, az ugyanis osztályzót ért, lehetőségünk lett volna kiharcolni az indulás jogát egy erősebb bajnokságban, ami igencsak jót tett volna a csapat további fejlődésének, bár úgy tudom, hogy még nincs minden veszve, ugyanis az MLSZ átszervezést tervez. Hogy új játékosok érkeznek-e arról nincs tudomásom, voltak ilyen törekvések, de különböző okok miatt nem teljesültek. Nagyon remélem, hogy a csapat együtt marad! Hosszú volt a bajnokság, sokat edzettek a srácok, megérdemlik a pihenést. Töltődjenek, és élvezzék a nyarat!

Ezúton szeretném megköszönni Toma Árpi (egyéni képzés) és Kovácsevics Árpi (kapusedző) munkáját, és a csapatnak nyújtott segítségét!

Kapcsolódó hírek