Nem volt egyszerű a helyzete a bajnoki év kezdetekor a PVSK U14-es csapatának. Távozott a csapat addigi edzője és ahogyan az lenni szokott, távozott vele a játékosok többsége is. Ráadásul, mivel második helyen végeztek a tabellán, az MLSZ felkérte a csapatot a magasabb osztályban való szereplésre. Nem sok idő maradt a sopánkodásra, első lépésként edzőt kellett keríteni a megmaradt srácok mellé és fel kellett tölteni a keretet. Az edző személyének kérdése, szerencsére néhány napon belül rendeződött és nem kis munka és utánajárás eredménye képpen a játékoskeret lassan de biztosan feltöltődött. Kolck György személyében új taggal bővült a PVSK nagy családja. A szakember a kezdeti nehézségekről is szívesen beszélt. De előbb egy rövid bemutatkozást kértünk tőle:

1975-ben születtem Pécsett, senki nem volt a felmenőim közül aki valaha is foglalkozott volna a futballal. Azt hiszem az 1982-es világbajnokságot néztem, amikor eldöntöttem, hogy focista szeretnék lenni. Akkoriban éjjel-nappal kergettük a labdát az utcán az iskolában és ahol éppen lehetett. Kilenc évesen kezdtem el egyesületi szinten focizni. Voltam megye válogatott serdülő koromban. A játékos pályafutásomat rengeteg sérülés árnyékolta be. Így viszonylag fiatalon mindössze harminchárom évesen egy komoly sérülés miatt kellett abbahagynom az aktív játékot. Pogányba nősültem, és a mai napig ott élek a feleségemmel és két fiammal. Azóta csak ott voltam játékos és edző. Szép eredményekkel a hátam mögött intettem búcsút és fogattam el a PVSK ajánlatát. Másodállásban edzősködöm, egy villamossági kis és nagykereskedő cégnél dolgozom, mint értékesítő – fejezte be a bemutatkozást Klock György.

- Nem egyszerű helyzetben vetted át a csapatot…

- Bizonyára sokan tudják, hogy milyen helyzet alakult ki az U15-ös korosztálynál. A korábbi edző távozásával megindultak gyerekek, hátrahagyva korábbi egyesületüket. Alig néhány gyerek maradt itt a PVSK-nál ebben a korosztályban, mind a mellett, hogy az MLSZ felkérte az egyesületet a Regionális Kiemelt Bajnokságban való szereplésre. Ez ránk nézve hízelgő volt, de tudtuk, hogy nehéz feladat előtt állunk. Itt, ezen a ponton szeretném megköszöni minden edzőkollégának, technikai vezetőnek azt az áldozatos munkát, biztató szavakat, amelyekkel segítettek, hogy legalább idáig eljussunk a csapattal. Név szerint senkit sem szeretnék kiemelni, mert hosszú lenne a névsor. Köszönöm!

- Hogyan értékelnéd a csapatod teljesítményét?

- A felkészülésünk augusztusban nem éppen a legjobban sikerült. Az akkor még minimális létszámmal bíró U15-ös csapatot az U14-es játékosokkal kiegészülve töltöttük úgy fel, hogy legalább gyakorolni tudjunk az edzéseken. Nyugodtan mondhatjuk, hogy szinte a nulláról jutottunk el odáig, hogy mára huszonegy fős kerettel rendelkezünk és vitézkedünk. Az látszott már a bajnokság legelején is, hogy nehéz lesz akár egy pontot is összeszedni. Ellenfeleink, mint technikailag, fizikálisan, gyorsaságban, gondolkodásban előrébb járnak nálunk.

- Mit tud tenni ebben a helyzetben egy edző?

- Nem sok mindent… A védekezésünket próbáltam annyira összerakni, hogy legalább ne legyünk pofozógépek. Voltak mérkőzések, amikor megleptük ellenfeleinket és kevés választott el a bravúrtól és sokszor a szerencse sem volt mellettünk. Igyekeztünk masszív védekezésből átváltani gyors támadásba, de sajnos a góllövés nem igazán ment. A legfontosabb feladat az volt, hogy megtaláljuk a játékosok posztjait a csapatban, és hogy a megfelelő összhang meglegyen a csapatrészek között. Egy idő után már változtattam a csapat szerkezeten is. Volt pár nehéz mérkőzés ahol kevés volt az akarat, ezeken rendre kijöttek a tudás és képesség béli különbségek.

- Aztán a türelem és a befektetett munka kezdte meghozni a gyümölcsét, szemmel látható és pontokban mérhető a fejlődés.

- Két nagyon fontos győztes mérkőzéssel tudunk büszkélkedni. A srácok elhitték, hogy igen is tudnak győzni. Ennek köszönhetően nem lett nagy a szakadék az alsóházban lévő csapatok és mi közöttünk. A játékosaim fejlődésében egyelőre azt látom legfőképp, hogy próbálják azt a kemény agresszív és határozottabb játékot játszani, amit ez az osztály megkövetel. Céltudatosabb lett a játékunk és ennek köszönhetően már tudunk gólokat is lőni. Nyilván sok mindenben kell még fejlődni, hogy előrébb tudjunk lépni. Ezen dolgozunk és megyünk előre egy jó felkészülés után bízzunk benne, hogy tavasszal eredményesebbek leszünk. Hajrá PVSK!