Ezúttal Rónai Istvánnal, a PVSK utánpótlás szakmai vezetőjével beszélgettem, akit nem kell bemutatni, évek óta dolgozik a labdarúgásban, és edzői tevékenységének egyik legsikeresebb korszakában a PVSK csapatát az NB III-ból, az NB I-be juttatta. Vele sokszor, sokféleképpen vitattuk már meg a magyar labdarúgó utánpótlás helyzetét az elmúlt évtizedekben.
Ha abból az aspektusból közelítünk a téma fele, hogy a focihoz három dolog kell, szakmai háttér, infrastruktúra, és tehetséges gyerekek, akkor nem sok újat mondtunk.

„Ez valóban így van - veszi át a szót Pista bácsi - sok évtizedes tapasztalat, hogy a focihoz nem kell sok minden. Kell egy labda, két kapu, meg terület. Nyilván probléma, hogy eltűntek a nagyobb szabad területek, és sok minden elvonja a gyerekek figyelmét, de ez van, ehhez kell alkalmazkodnunk.
Ebből az is következik, hogy minél többet kellene játszani. És ami még nagyon fontos, a képzés, lehetőleg egyénre szabva! Na, ehhez kellenek a külön foglalkozások, mert ezt az edzésidőben, a heti 8-10 órában nem lehet megoldani.”
A másik alapvetése a labdarúgásnak a technika, erre különösen oda kell figyelni, mármint a fejlesztésére, a tehetség nagyon jó, ha megvan, de önmagában nem elég. Ne feledjük, mindent játékkal oktassunk, mert örökérvényű az a mondás, hogy a futballt csak futballal lehet megtanítani!

A tény az, hogy eltűntek a grundok, és nagy az elszívó erő, talán kevesebb a focizni vágyó gyerek is, de a kérdés mégis az, hogy a PVSK jelen helyzetében adottak-e a feltételek egy korszerű, a fejlődést magában foglaló utánpótlásképzésre.
Másként fogalmazva, ha ma egy ismerősöm azt kérdezi, miért válassza gyermeke a PVSK-t, mit mondjak neki. „Azt gondolom, nyugodtan ajánlhatjuk egyesületünket. Itt minden feltétel adott.Jó a szakmai háttér, felkészült, önmagukat folyamatosan képző edzőink vannak, és jó az infrastruktúra is. Családias a közeg, baráti a légkör. Ha elkészül stadion, az egy igazi ékszerdoboz lesz, és minden feltétel adott lesz a minőségi munkához” – fejezte be a szakmai vezető.

Nyilas László