Stranszky Bettina 1989-ben született Hódmezővásárhelyen. 13 éves korában kezdett el kosarazni a testnevelő tanára ajánlására. 17 évesen megszűnt egyesülete a Hódmezővásárhelyi Leány KK és futócipőre váltotta a kosárlabdát, hosszútávfutó lett. Az atletizálás nem volt idegen számára, mert 5. osztályos kora óta több országos versenyen is részt vett, előbb 5 próba, majd később csak magasugrás, illetve hosszútávfutás számokban.

2008-ig futó volt, majd Pécsre került egyetemi tanulmányai miatt, és mivel a kosárlabda városában élt, újból elkezdett kosarazni. Előbb a PTE karok közötti bajnokságban, majd a PEAC NB1/ B-s csapatában játszott. A 2010-11-es szezonban a PEAC játékosaként negyedik lett az amatőr női bajnokságban. Ezzel egy időben a Pécsi Kosárlabda Akadémián már edzői feladatokat is vállalt a legkisebb korosztályban. 2012-ben Angliában nyelvet tanult és dolgozott. A PVSK Férfi Kosárlabda Utánpótlás Szakosztályához, szó szerint a reptérről érkezett.

A szakosztálynál töltött első évében a Szentlőrinci partner iskolánk U8- és U10-es gyerekeit edzette, illetve az U12-es versenyző korosztályban Bernáth Miklós mellett másodedző volt. Idén már saját versenyző csapatot edzhetett, a PVSK-Panthers U11 „B” Hópárducokat. Szentlőrincen tovább foglakozik az U8-as ifjú kosarasokkal.

Két éve csatlakoztál a PVSK Férfi Kosárlabda Szakosztályhoz. Miért a PVSK?

Pécsen szerettem volna élni és kosárlabda közelben tevékenykedni. Nem pécsi lévén is tisztában voltam a PVSK múltjával és jelenével, úgy gondoltam, hogy a jövőjéből ki szeretném venni a részem.

Milyen eredménnyel zárta a csapatod a bajnokságot?

Az alsóházi „A” csoportot a hétvégén nagy fölénnyel nyertük, az összesítésben az 5. legjobb csapat lettünk a régióban (Baranya és Somogy régió) Szeretném kihangsúlyozni mi egy „B” csapat vagyunk, ezért, nagy eredmény, hogy a bajnokság folyamán több város „A” csapatát is meg tudtuk előzni.

A szezonban eddig hány edzést tartottál?

A felkészülést a gyerekekkel augusztus 18-án kezdtük, és heti 5 edzés lehetőségünk volt. Ha ezeket összeszámolom pont a múlt héten tartottam meg a 150. edzésünket.

Minden feltétel adott az edzéseken?

A Szakosztály minden feltételt biztosított, hogy a csapat a legjobbat hozhassa ki magából, és hogy én is a lehető legjobb edzéseket tarthassam. Heti 5 alkalommal tudtunk edzeni, ebből háromszor nagyteremben. Így egy szavam nem lehet. Lehetővé tették, hogy „hazavihettem” a csapatot egy tornára is, ami ugyebár nincs közel.

A szezon során hogy alakult a mérkőzéseitek száma?

8 kenguru fordulónk volt, ez 16 mérkőzést jelent. Egy tornán vettünk részt Hódmezővásárhelyen, ahol elsők lettünk. Egy tornán Baján, ott a második helyet szereztük meg a Szekszárddal közös csapatunkkal. Játszottunk pár edzőmérkőzést, és május végén Mohácsra készülünk menni.

Győzelmek és vereségek aránya?

Az U11-es bajnokságban összesen 3 (Marcali Szürkefarkasok, KAP Leopárdok, PVSK Kisgőzösök) vesztes mérkőzésünk, és 13 győzelmünk volt.

Hogyan értékelnéd a teljes szezont?

Abszolút sikerekben gazdag szezont zártunk. Ha őszinte vagyok, nem is gondoltam, hogy ilyen eredményeket és fejlődést tudunk elérni a gyerekekkel. Nagyon büszke vagyok a fiúkra nagy utat jártak be. Év elején szinte senki nem tudott bal ziccert dobni, vagy rendesen passzolni, labdát vezetni. Most azért ezek már jobban mennek. Ha a tényeket nézzük, a bajnokság „F” csoportjában kezdtünk, és a 6. fordulóban már a „B” csoportban rángattuk a KAP Leopárdok bajszát. Az utolsó fordulóban pedig nagy aránnyal nyertük a Kaposvár és a Szekszárd „A” csapatai ellen a mérkőzéseinket. Szóval egy remek év volt, mind a gyereknek, mind nekem.

Emlékezetes mérkőzés?

Emlékezetes az első elvesztett mérkőzésünk karácsony előtt, ahol már minden gyerek lélekben a fa alatt bontotta az ajándékát és nem a mérkőzésre koncentrált. Az én titkolt célom az volt, hogy a „C” csoportba jussunk, - ezt az edzésről-edzésre való fejlődésünk tette lehetővé, hogy ezt gondoljam - ezért emlékezetes volt, amikor a „C” csoportot megnyertük és feljutottunk a „B” csoportba a Szekszárd 1 pontos legyőzésével. Harmadik szép emlékem a legutolsó meccsünk volt, ahol nagyszerű csapatjátékkal 110 pontot dobva nyertünk. Sok szép átadást és leindítást láttam, öröm volt a padon ülni.

Milyen a kapcsolatod a gyerekekkel és a szülőkkel?

Én úgy érzem, hogy a gyerekekkel és szülőkkel is jó viszonyt ápolok. Nőként nehezebb a fiúkkal dolgozni. Rendesen feszegetik a határokat, és az idegeimet is többször táncba viszik, de óriási probléma nem volt, amit nem tudtunk közösen megoldani. A gyerekek pályán kívüli tevékenységei is érdekelnek, és örömmel mesélnek is nekem. Azt gondolom, hogy a szülőkkel jól kijövök, viszont apró súrlódások voltak és biztos lesznek is. Edző és szülő más-más szemszögből néznek a gyerekre, de a lényeg, hogy se én, sem a szülő nem a rosszat akarja a csemetéjének.

Miben kell a legjobban fejlődnie a csapatnak?

Elsősorban a fegyelemben, a precizitásban. Ha ezek megvannak, akkor minden másban, - sportág specifikus elemekben - is fejlődni tudnak. Általánosan minden technikai elemben. Fontos, hogy tudatosítsam bennük hogy ez csapat, és nem egyéni játék.

Mi a célkitűzés a 2015/16-os szezonra?

Jövőre a csapat kicsit átalakul, a 2004-esek Gyermek korosztályban próbálnak helytállni, a 2005-ös gyerekek maradnak ebben a korosztályban, és jönnek új, tehetséges és ügyes fiatalok az előkészítő csapatainkból. Ha a fejlődésünk ilyen iramú lesz, nem kizárt az Országos Jamboree-ra való kijutás.