Az élet minden területén, mindig öröm, ha valamilyen formában visszaigazolást nyer, hogy a befektetett munka kezdi meghozni gyümölcsét. A sport területén különösen igaz ez a megállapítás. Éppen ezért nagyon jó érzés látni, amikor egy ifjú sportoló bizonyítékot kap arról, hogy ő igenis jó úton jár. Radó Ádám, a PVSK tehetséges kosárlabdázója több forrásból is bizonyítékot kapott erről. Egyrészt bemutatkozhatott a PVSK felnőtt csapatában, másrészt Európa-bajnokságon vehetett részt a korosztályos magyar válogatott tagjaként, ahol a nemzeti együttes egyik legjobban teljesítő játékosa lett. Megkértük fiatal tehetségünket, értékelje a Portugáliában megtartott kontinensviadalon történteket.

- Hogy derült ki, hogy tagja leszel a válogatottnak?

- A kiválasztótáborban, június 14.-én kezdődött el a történet, tizennyolcan vágtunk neki. Aztán egy hónap múlva szűkítették le a keretet, tizenketten utaztunk el Portugáliába. Napi két edzéssel készültünk Szarvas Gábor vezetésével. Végig koncentráltan, agresszívan és rengeteget kellett dolgozni, az elvégzett munka eléggé hasonlított ahhoz, amit a PVSK felnőtt csapatában végzünk.

- Mekkora volt a versenyfutás a többiekkel?

- Mivel, természetesen mindenki be szeretett volna kerülni, bizony nagy volt a rivalizálás. Mindenki keményen dolgozott. Mivel a versenyhelyzet kölcsönösen javította a játékosok edzésmunkájának minőségét, így teljes mértékben a csapat hasznára vállt. A pályán megvolt az egészséges verseny, de a pályán kívül már nem, ott csapattársakként álltunk egymáshoz.

- Végül, minden gond nélkül bekerültél, és mondhatjuk, hogy az egyik húzóembere voltál a csapatnak. Mennyit segített ebben véleményed szerint a PVSK-ban kapott képzés és edzésmunka?

- Nagyban segített, hogy én a felnőtt csapattal dolgozhattam végig a tavalyi évet és rengeteget tanulhattam, amit a válogatottnál is sikerült hasznosítanom. A meccsrutin, az agresszivitás fókuszálása, a felnőtt mentalitás, de említhetnénk akár a nagyszámú közönséget is, ez mind a segítségemre volt.

- A kiválasztást követően mi történik, hogy épül fel ilyenkor a csapat?

- Miután mindenki egy kicsit fellélegzett, leginkább már a játékhelyzeteket gyakoroljuk és dobunk, de heti három kondiedzésünk is volt. Egy háromnapos székesfehérvári összetartás után, aztán eljött az utazás napja. Madridi átszállással utaztunk Portugáliába, nagyon élveztem az utat a válogatott tagjaként, szeretnék még sok-sok ilyet!

- Aztán jött az első összecsapás, ami azért sikerülhetett volna jobban is. Mi volt a probléma?

- Sajnos, kikaptunk Montenegrótól, nekem sem ment igazán. Mentségemre szóljon: első meccsem volt egy nagy nemzetközi tornán a magyar válogatottban. Szerencsére tudtam javítani a következő találkozókon. Tudtam, hogy ennél csak jobb lesz!

- Jobb lett. Olyannyira, hogy a következő meccseken már vezéregyéniség voltál.

- Kicsit szomorkodtunk, hogy nem sikerült a bemutatkozás, de előre tekintettünk, hiszen még így is simán bent lehettünk volna a legjobb nyolcban. A grúzokat sikerült legyőzni, majd jöttek a szlovákok, akiket ha legyőzünk, bekerültünk volna a legjobb nyolcba. Sajnos, nem sikerült, jött a következő, a bosnyákok elleni mérkőzés, ahol, ha győzünk, még mindig bejuthattunk volna a nyolcba, ha tizennégy ponttal nyerünk. Nyertünk harmincegy ponttal, de mivel nem volt már a saját kezünkben a sorsunk, mégsem lettünk a legjobbak mezőnyének a tagjai, Szlovákia ugyanis legyőzte Montenegrót. Harmadikak lettünk a csoportban, annak ellenére, hogy legyőztük Albániát az utolsó csoportmeccsen. A 9-16. helyért folytattuk, simán vertük Észak-Macedóniát, majd öt ponttal kikaptunk a házigazda Portugáliától. A tizenegyedik helyért Izlanddal mérkőztünk meg és hosszabbítás után győztünk.

- Hogy értékeled a csapat szereplését és hogy a saját teljesítményedet? Mi a tanulsága számodra ennek az Eb szereplésnek?

- Szerettünk volna a legjobb nyolcban végezni, ezért kicsit csalódott vagyok, hiszen erre megvolt minden esélyünk. Én, nem kezdtem éppen a legjobban, de úgy érzem, meccsről meccsre tudtam javulni, a bosnyák és a macedón meccs volt a csúcspont. A tanulsága pedig az, hogy menni kell tovább, hiszen mindig van hova fejlődni. Számomra úgy tűnik, hogy nem vagyunk nagyon lemaradva nemzetközi szinten sem, hiszen nagyon közel voltunk a nyolcba jutáshoz ahol azokkal az angolokkal játszottunk volna, akiket edzőmeccsen legyőztünk. Aztán a négyben pedig, már bármi lehetett volna.

Radó Ádám szerénységét jól jellemezi, hogy két mérkőzésen - Albánia és Észak-Macedónia ellen - a FIBA honlapján őt nevezték meg, mint a magyar csapat “legjobban teljesítő” játékosát.