Amikor csatlakoztál a Férfi Kosárlabda Szakosztályhoz, miért a PVSK-t választottad?

Lehet benne igazság, hogy játékosként annyit reklamáltam Sági Zoltán technikai vezetőnknek, hogy megjegyzett magának és mikor találkoztunk az edzőképzésen, akkor ő invitált a bázisiskolákkal szélesedő szakosztályhoz. Az egyesülethez való kötődésem egyébként gyerekkorom óta létezik, mikor a PVSK edzéseit, felnőtt csapatainak meccseit látogattam, így evidens volt, hogy melyik klubot választom.

Milyen eredménnyel zárta a csapatod a bajnokságot?

Tényszerűen a U12 Gyermek Bajnokság alsóházának „A” csoportjában végeztünk, összességében pozitív mérleggel. Fontosabb viszont, hogy a gyerekek éles meccseket vívhattak és javarészt meg is állták a helyüket.

A szezonban eddig hány edzést tartottál?

A korosztály edzésein Mintál Csaba kollégám volt a főnök, így az edzések csekély százalékát tartottam én. Augusztus 4-től május 8-ig 187 edzésen vett részt a csapat, ebben volt csapatedzés, kondicionáló edzés és egyéni képzés is.

Minden feltétel adott az edzéseken?

A csapat olyan körülmények között készülhetett, amelynél Pécsett nem nagyon lehet jobbat kívánni.

Az edzéseken az U12-es „A” és „B” csapat együtt készült. Hogyan tudtátok megoldani a közös munkát edző kollégáddal?

Csaba tapasztalt edző, mellette lehetőségem nyílt a korosztály kosárlabdájában tevékenyen részt venni. A megoldás szerintem szárazon abban rejlett, hogy kérdeztünk egymástól és beszéltünk egymással a csapat érzelmi, szellemi állapotától kezdve mindenről.

A szezon során, hogy alakult a mérkőzéseitek száma?

A „B” csapat tizenhat bajnoki meccset játszott a szezonban. A „tétmeccsek” mellett hazai rendezésű tornákon és edzőmeccseken kívül többször utaztunk is, hogy minél több erős meccse legyen a gyerekeknek. Ezeken a „B”-ben játszók is komoly szerephez jutottak, talán mindenki tapasztaltabb lett az ilyen hangulatú, hőfokú meccsek közben.

Győzelmek és vereségek aránya?

Kilenc győzelem és hét vereség lett a mérlegünk.

Hogyan értékelnéd a teljes szezont?

Az idei csapat egyik fele tavaly a régió élbolya mögött, a másik a középmezőnyben töltötte kenguru évét. Sajnos a bajnoki kiírás nem tette lehetővé, hogy versenyben mutassuk meg előrelépésünk mértékét, de az említett „élesítő” meccsek fejlődést tükröztek. Örülök, hogy az előző évi „B” csapatból többen alapemberei tudtak lenni az idei U12-nek.

Emlékezetes mérkőzés?

A Soproni Darazsak elleni felkészülési meccsen az év kimagaslóan legjobb játékával nyertünk, míg bajnokin a Szekszárdi Dínók legyőzésekor mutatott harcos, megalkuvás nélküli játékot említem.

Milyen a kapcsolatod a gyerekekkel és a szülőkkel?

A gyerekekkel szerintem egészséges a kapcsolatom. A szüleik között van, akire barátként tekinthetek, de a többiek is szóba állnak velem. Ez azonban csupán sokadlagos a csapat fejlődése mögött.

Miben kell a legtöbbet fejlődnie a csapatnak?

Gondolkodásunk sokszor lassú, olykor nincs. Meg kell érteni azt, hogy a meccsen kiadható produkció az edzésünk minőségének eredménye. Van, akinek egyszerűen csak hinnie kell magában.

Mi a célkitűzés a 2015/16-os szezonra?

Ezt a csapat vezetőedzője fogja konkrétan meghatározni. A csapat fejlődéséhez bizonyára minden adott lesz, edzőink pedig felkészültek lesznek a célok felé terelésre.

Milyen feladat vár augusztustól, lesz-e új csapatod?

A 2006-2007-ben született kisfiúkból álló csapatot fogom edzeni, illetve versenyeztetni a kenguru (U11) korosztályban. Már május 11. óta együtt készül a csapat, az iskola végéig megnézzük, felmérjük, összeszoktatjuk őket, tulajdonképpen meghatározzuk magunkat. Várom az új évad kezdetét, mert bár hosszú, de csodálatos út elején állnak ezek a kissrácok!