Megszoktuk már itt a PVSK-nál, hiszen nevelő egyesületként rengeteg energiát fektetünk az utánpótlásképzésbe, hogy a nap jelentős részében bizony pattog a labda a Szamosi Nándor csarnokban. A vakáció, a kánikula ellenére egyáltalán nem szokatlan látvány, hogy kosárlabdacsarnokunk már a kora délelőtti órákban megtelik fiatal, és még fiatalabb, a kosárlabda iránt érdeklődő és rendkívül elkötelezett fekete-fehérbe öltözött gyerekekkel, akik hatalmas elánnal teszik a dolgukat. Edzenek. Készülnek. Készülnek az új bajnoki évre, készülnek, hogy beteljesítsék álmaikat. Hogy egyszer majd őmiattuk, őértük teljen meg a Lauber! Hogy az ő bedobott hármasuk után ugorjon talpra ötezer ember!

Mindig öröm látni, amikor egy nagyon fiatal csapatot egy nagyon fiatal ember irányít, és még nagyobb öröm, amikor a nagyon fiatal edző szemében ott a tűz, ott a játék iránti alázat és elkötelezettség. Mándity Marko, a PVSK mindössze huszonhárom éves utánpótlásedzője teljes mértékben megfelel ezen kritériumoknak. Marko a PVSK utánpótlásából nőtte ki magát, kisgyermekkora óta egyesületünk sportolója és immáron trénere is. Úgy vezényli le az edzést, ahogy csak a legelhivatottabbak, hatalmas lendülettel, dicsér, büntet, hibát javít. A PVSK U16-os fiúcsapatának edzésén lestük meg a fiatal trénert. És ha már ott voltunk, hát fel is tettünk neki néhány kérdést…

- Honnan a sport szeretete és a honnan kosárlabda iránti elkötelezettség?

- Már gyerekként is vonzott a sport, a mozgás szeretete, négyéves koromban már úsztam. Több sportágat is kipróbáltam, fociztam, kézilabdáztam, nem az a gyerek voltam, aki otthon, a négy fal között számítógépezik. Sokkal jobban szerettem a barátaimmal a szabadlevegőn lenni, focizni, kosarazni. A kosárlabdával volt osztálytársam révén kerültem szorosabb kapcsolatba.

- Ezzel a névvel, ezekkel a génekkel mennyire volt egyértelmű, hogy a kosárlabda lesz a fő csapás iránya, hiszen a délszláv génekben állítólag kódolva van a kosárlabda ismerete és szeretete.

- Teljes mértékben egyet tudok érteni. A délszláv kosárlabda nagyon sokat tett le az asztalra, egyértelműen vezető szerepet tölt be Európa kosárlabdázásának térképén. Óriási szerepe van ebben a habitusnak, a mentalitásnak, az akaratnak, a küzdeni tudásnak. Ezen tulajdonságoknak rengeteget köszönhetnek az ottani játékosok és edzők.

- Ebből adódóan nem nehéz kitalálni, hogy elsősorban az európai típusú kosárlabdát favorizálod az amerikaival szemben.

- Gyerekkoromban nagyon NBA „mániás” voltam, elragadott a csillogás, a sztárok világa, de ahogy idősödöm úgy pártoltam át az európai kosárlabda irányába. Természetesen ezen belül is nagyon nagy kedvencem a délszláv vonal.

- Végig nézve az edzést, amit most levezényeltél, úgy tűnik, hogy nagyon elhivatott vagy abban az irányban, hogy a tudásodat átadd a fialtoknak, hiszen a PVSK nyári táborában is jelen voltál.

- Annak ellenére, hogy fiatal vagyok, nagyon közel érzem magamhoz ezt a szakmát. Játékosként irányító a posztom, és meglátásom szerint ebben a pozícióban kicsit már edzőnek is kell lenni, hiszen a pályán villámgyorsan kell meghozni bizonyos szakmai döntéseket. Fiatal korom ellenére nagyon régen benne vagyok a kosárlabdában, másodikos általános iskolás korom óta játszom. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen szinte csak olyan edzőim voltak, akik nagy nevek a szakmában, akiktől rengeteget lehetett tanulni. Nagyon szívesen adom át ezeket a tapasztalatokat a rám bízott gyerekeknek.

- Mely csapat lesz itt a PVSK-nál az a gárda, aki a te kezed alatt pallérozódik majd?

- Tavaly november végén kezdtem el az U11b csapattal foglalkozni, őket viszem majd most tovább. Sponga Bence kollégámmal irányítjuk majd őket U11a nevű csapatként.

- Játékosként hogy folytatódik a pályád?

- Eligazoltam, a Kozármisleny NB II- es csapatában folytatom majd a játékot. Szerencsére itt későn este lesznek az edzések, így lesz lehetőségem az edzősködést és a játékot párhuzamosan folytatni.

- Végezetül, ha meg kellen fogalmaznod azt a kosárlabdával kapcsolatos filozófiát, üzenetet, amit a fiataloknak át szeretnél adni, mi lenne az?

- Mivel soha sem voltam az a játékos aki robotként cselekszik és mozog, vagyis a kreatív játék híve voltam mindig, minden körülmények között ezért nekik is csak azt tudnám mondani és üzenni, elsősorban legyenek kreatívak, legyenek bátrak, vállalják fel önmagukat, legyen saját gondolatmenetük. Ne legyenek robotok!