Édesapja kosárlabdázó, édesanyja röplabdás – jó géneket örökölt Rátvay Tamás. A Bajáról származó család nyolc éve él Sopronban, Tamásból is ott lett élvonalbeli kosaras: a kadett csapattól kezdve járta végig a ranglétrát, hogy aztán Sabali Balázs 2015-ben a felnőttek között számítson rá az NB I-ben. Neki és édesapjának is sokat köszönhet: utóbbi két évig is volt az edzője eddigi pályafutása során. A korosztályos válogatottakban is megfordult kosaras ezután Németországban játszott egy évig, ott kérték fel utánpótlásedzőnek, így amikor előbb Sopronba, majd Győrbe igazolt, akkor nemcsak az NB I.B-ben szereplő játékosként, hanem edzőként is számíthattak rá. Ugyanez lesz a szereposztás Pécsett is.

- Örömmel vettem a PVSK megkeresését, egy ilyen hagyományokkal rendelkező egyesületnél nagy megtiszteltetést dolgozni. Ráadásul Pécsen arra is lehetőségem nyílhat, hogy játékosként is bizonyíthassam, hogy helyem van az A-csoportos játékosok között. A PVSK-nál tehát nemcsak edzőként, hanem reményeim szerint játékosként is számíthatnak rám. Korábban voltam már előkészítős edző, dolgoztam kenguru csapat mellett, legutóbb pedig junior csapatot irányítottam, és azt gondolom, nem vallottam szégyent: a csapatom azzal, hogy pozitív mérleggel zárt, teljesítette a szezon elején kitűzött célt. A PVSK-nál az U14 B fiúcsapatnak leszek a vezetőedzője, az U11-es együttesnél pedig Szabó Gergely munkáját segítem majd másodedzőként – foglalta össze Rátvay Tamás.

A 24 éves játékos végzős egyetemista Győrben, ahol rekreáció és egészségfejlesztő szakon tanul, de gyerekkori álma, hogy gyógytornász végzettséget szerezzen. Fiatal kora ellenére kialakult edzői filozófiája van.

- A serdülő korosztályban kell megfogni a gyerekeket a kosárlabdához. Ebben a korban sokan lemorzsolódnak, a legfontosabb célom, hogy minden játékos folytassa a játékot, és folyamatosan fejlődjenek. Edzésről edzésre új élményeket adva folyamatosan szeretném fenntartani a játékosok motivációját, és azt szeretném elérni, hogy szeressenek edzésre jönni, ezáltal úgy fejlődjenek, hogy azt szinte észre sem veszik. A csapatjátékban hiszek, ezért jó közösséget szeretnék kialakítani a gyerekekből. Számomra nem az a fontos, hogy egy játékosra építve megnyerjük az adott meccset, hanem az, hogy jó csapatot alakítsak ki, amelyben egymás fejlődését segítik a játékosok. Meggyőződésem, hogy hosszú távon ez vezet eredményre. Szeretném, ha a játékosaimnak lenne példaképe, éppen ezért fontosnak tartom, hogy a gyerekek minél több felnőtt, vagy idősebb korosztályos meccset nézzenek meg, mert így azt is láthatják, hogy hová lehet eljutni ezzel a gyönyörű sportággal – foglalta össze Rátvay Tamás.

A három fronton, a pályán, a pálya mellett és az egyetemi padokban is helytálló fiatalembernek nincs túl sok szabadideje, de azt legszívesebben a családjával, illetve a barátaival tölti.

- Az öcsém már egy éve Pécsett él, ami megkönnyíti a beilleszkedést a város életébe. Ráadásul sok volt korosztályos válogatott csapattársam is itt él, így van bőven lehetőség arra, hogy a barátokkal kimozduljak. Nem szeretek otthon ülni, inkább kirándulok, kerékpározok, vagy más sportágakat próbálok ki. Nyár lévén most éppen a vízi sportok, az úszás, az evezés van soron, de szívesen teniszezek, vagy éppen röplabdázok is. Mondjuk, a labdát inkább a kezemmel szeretem használni, a focit csak nézőként élvezem. Ha van időm, olvasni is szoktam, jobbára a motivációs könyveket falom – adott bepillantást a magánéletébe Rátvay Tamás.