Megvédte bajnoki címét a PVSK-Panthers U20-as kosárlabdacsapata a május eleji, Budapesten megrendezett bajnoki döntőben. Ide az U20-as bajnokság A csoportjának első négy helyezettje, valamint a keleti és a nyugati korosztályos B csoport első két helyezettje került. A PVSK az alapszakaszban elért eredményének köszönhetően az A csoport első helyezettjeként jutott a döntőbe.

- Első meccsünkön a keleti csoportból érkező Debrecen ellen játszottunk, akik minden mindegy alapon játszottak ellenünk, és sok, nem kellően kidolgozott akcióból származó, esetleges kosarat szereztek. Játékosaim, talán az esélyesség terhe miatt nem nagyon találták a formájukat, és mind sebességben, mind dobáspontosságban ellenfelünk szintjére süllyedtünk, így bár győzelmünk nem volt veszélyben, játékban mégis kicsit döcögősen indult a torna. Másnap délelőtt tarthattunk egy 45 perces dobóedzést, ami mentálisan kicsit megnyugtatta a fiúkat, amire szükség is volt, mert a centerét elvesztő Falco elleni elődöntő nagyon kiélezett csatát hozott. Amíg a szombathelyiek bírták erővel, addig nagyon pontosan dobták a triplákat, de a félidőben zónavédekezésre álltunk át, amivel sikerült elvennünk a dobóhelyzeteiket, a pontatlan dobásokból szerzett lepattanók után pedig könnyű kosarakat dobnunk. Ez meghozta az önbizalmunkat, így végül feljavult a dobószázalékunk is. Ezt a mérkőzést ugyanakkor csak az extra motivációval pályára lépő játékosaim erős akaratának köszönhetően nyerhettük meg: a fiúk Demeter Attila és Antóni Csanád vezérletével még a harmadik negyed közepi, 14 pontos hátrányban sem vesztették el a hitüket, és egymást bíztatva és segítve sikerült megfordítanunk a mérkőzést. Itt lélektani szempontból Popgyákunik Balázs triplája volt a döntő, amit egypontos hátrányban szórt be a nevelőegyesülete ellen, és amelyet követően már nem engedtük ki a kezünkből a győzelmet. A szombat esti döntőben pedig már minden a terveink szerint alakult: a kiváló erőkből álló Vasas ellen elértük, hogy első szándékból kevesebb benti kosarat tudjanak szerezni, és mivel kívülről pontatlanok voltak, így nagyon érett, magabiztos és céltudatos játékkal végül sikerült magabiztosan megnyernünk a tornát. A győzelem elsősorban a jó csapatmunkának köszönhető, a korosztály átlagánál magasabb játékintelligenciával rendelkező játékosok kiváló egységet alkottak. Ehhez járult több játékos, például a „döntő üzemmódba” váltó, és szokatlan megoldások sorát felvonultató Demeter Attila, a sérülten is meghatározó Borisz Krnjajski, a vezéregyéniséggé előlépő Antóni Csanád, vagy a kulcsfontosságú pillanatokban labdát szerző és fontos pontokat dobó Bíró Levente extra teljesítménye, aminek köszönhetően sikerült megnyernünk a tornát– emlékezett vissza a három nap eseményeire Juhász Olivér, a csapat vezetőedzője.

A csapat gerincét a PVSK-Kronosz Kiadó NB I. B-s gárdája adta, akik az A csoportos csapat keretével edző fiatal játékosokkal egészültek ki. Bár a játékosok nem edzettek sokat együtt, a tornán mégis a csapatmunka erejével sikerült eredményesnek lenniük.

- A csapat egy nagyon színvonalas tornát nyert meg, amiért mindenképpen gratuláció illeti őket. A siker kulcsa szerintem az NB I. B-csoportban szerzett tapasztalat volt. A pécsi játékosok a többiekhez képest ebben a szezonban 30, ráadásul felnőtt meccsel többet játszottak, így mind egyénileg, mind csapat szinten olyan rutint szereztek, amit jól tudtak kamatoztatni a tornán. Ez látszott a Falco elleni meccsen, amikor a hátrány ellenére sem törtek össze a fiúk, és végül sikerült felőrölniük az ellenfelet. A csapatból hatan idén már az A csoportos csapattal edzettek, közülük az U20-as csapat két vezére, Antóni Csanád és Demeter Attila bizonyították teljesítményükkel, hogy sokat fejlődtek, és minden bizonnyal lehet rájuk számítani a jövőben a felnőtt keret rotációjában. A többieknek még érdemes egy évet fejlődniük az NB I. B-s csapatban, hiszen óriási a különbség az U20 és az NB I. A csoport között – értékelt Csirke Ferenc, a PVSK-Pannonpower férfi kosárlabdacsapat vezetőedzője.

Így látták a résztvevők:

- Igyekeztem azzal segíteni a csapatot, amiben jó vagyok: a lepattanók megszerzésében és pontszerzésben. Úgy érzem, nem vallottam kudarcot, akkor szereztem a legtöbb pontot, amikor az a legjobban kellett, a döntőben. Talán a mentalitásommal is tudtam segíteni, hiszen nagyon akartam ezt a címvédést, és a motivációmat sikerült átadnom a többieknek is. Bár mindig van hová fejlődni, összességében elégedett vagyok a tornán mutatott teljesítményemmel, sikerült megmutatnom, hogy mire vagyok képes. Remélem, a következő időszakban is kitart a jó formám, és nemcsak az NB I. B-s csapattal sikerül a lehető legjobb helyezést elérnünk, hanem az A csoportos rájátszásban is játéklehetőséghez juthatok, és kemény ellenfelei tudunk lenni a Körmendnek. Persze, nyáron sem pihenhetek, a válogatottal a júliusi U20-as Európa-bajnokságon szeretnék minél jobban szerepelni – mondta el a bajnoki döntő All Star csapatába is beválogatott Demeter Attila.

- Sikerült elérni a célunkat, meglett a címvédés, ugyanakkor egyénileg nekem elég furcsán alakult a torna, mivel minden mérkőzésen csak a második félidőben tudtam úgy segíteni a csapatot, ahogy azt magamtól előzetesen elvártam. Ennek az okát magam sem tudom. Örülök annak, hogy a Falco elleni meccs nehéz periódusaiban is sikerült fenntartani a tüzet a csapatban, és végül az én kosarammal tudtuk megnyerni a mérkőzést. A döntőben inkább a védekezésből vettem ki a részemet, úgy érzem, sikerrel. Remélem, hogy ez az aranyérem erőt ad ahhoz, hogy a folytatásban is jól szerepeljek, és az A csoportos rájátszásban a csapattal sikerüljön meglepetést okozni a Körmend ellen – fogalmazta meg Antóni Csanád.

- Én alaposan elfáradtam a tornán, mert nemcsak a pályán, hanem az iskolapadban is helyt kellett állnom. A csütörtöki meccs után ugyanis haza kellett jönnöm, mert másnap érettségiztem, aztán a vizsgát követően rohantam vissza Budapestre, hogy játszhassak az elődöntőben is. Bár a Debrecen ellen kaptam egy ütést a combomra, ez nem akadályozott meg abban, hogy segítsem a csapatot a másik két mérkőzésen is. Nekem a pályáról az első meccs tűnt a legnehezebbnek, akkor nem nagyon találtuk a ritmust. A második meccs sem volt könnyű, de az edzőnk jól váltott a negyedik negyedben, és a zónavédekezésnek köszönhetően meg tudtuk nyerni a meccset. Szerintem a döntő volt a legkönnyebb meccs: ott már minden úgy működött, ahogy kell – emlékezett vissza Borisz Krnjajski.