Az ünnepségen az egyesület vezetősége áttekintette az elmúlt esztendő legfontosabb történéseit, és átadták a PVSK Aranygyűrű kitüntetést is, amelyet dr. Tahi József kosárlabdázó, sportvezető, korábbi társadalmi elnök, egyben a klub fontos támogatója vehetett át.

Vida János levezető elnök, a PVSK társadalmi alelnöke üdvözölte a meghívott vendégeket, valamint az elnökség jelenlévő tagjait, majd a tagság meghallgatta Rákossy Balázs társadalmi elnök videóüzenetét, aki egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott megjelenni a rendezvényen. Ezután Czerpán István, az egyesület elnöke következett a felszólalók sorában. A 2024-es év értékelését azzal kezdte, hogy ismét nagyon bonyolult és nehéz időszakon jutott túl a PVSK, de összefogással, valamint tudatos és tervszerű munkával sikerült úrrá lenni a nehézségeken.

A 35 éve hivatalban lévő elnök elmondta, azzal, hogy a PVSK továbbra is a kiemelt vidéki sportegyesületek sorába tartozik, amivel fontos kötelezettségek is járnak. Ennek következményeként némileg változott az egyesületi feladatok végrehajtási, elszámolási rendszere. Hozzátette, ez nagyon hasznos is lehet, de csak akkor, ha minden résztvevő fél betartja a játékszabályokat.

A kivetítőn jól követhető, ábrákkal alátámasztott beszámolóját azzal folytatta, hogy amint az életben, úgy a sportban is sikeres és kevésbe sikeres periódusok követik egymást, de a nehézségek megoldása is hozzátartozik a folyamatos problémamegoldásokhoz. Kitért arra is, hogy a létesítményfejlesztés az egyesületen kívül álló okok miatt megtorpant, de e téren is sikerült úrrá lenni a nehézségeken, és az azóta töretlenül folytatott, szerteágazó munkának köszönehtően a centenáriumi beruházás folytatódhat. Az, hogy a nehézségeken így túl tudott jutni az egyesület, a PVSK közösségének jelentős erkölcsi tartását igazolja. Czerpán István, e témakör lezárásaként azt mondta, nagyon bízik abban, hogy a két ütemre bontottan folytatódó beruházást még a 2026-os választások előtt sikerül teljesen befejezni.

A konkrét versenyeredményekről is beszélt: az egyesület két első osztályú együtteséről szólva felelevenítette, hogy azok ugyan e pillanatban nem szerepelnek a várakozásoknak megfelelően. Reményét kifejezve, hogy az elvégzendő munka meghozza a gyümölcsét, és a kosárlabda- és vízilabda-szakosztályban egyaránt úrrá lesznek a nehézségeken.

Fiatal tehetségeink közül sokan szerepeltek a különböző korosztályos válogatott keretekben, de ezen a területen is van még teendő, arra kell törekedni, hogy számuk tovább növekedjen, ami nagyon konkrét feladatokat igényel az utánpótlás-nevelés terén. Arról is szólt, hogy a jövőben a korosztályok egész vertikumát át kell fogni, a PVSK ebben is próbál példát mutatni. A folyamatban fontos az iskolák, óvodák látogatása, amelyek a sportági bemutatókkal és a népszerű sportnapokkal kiegészítve, hatékony eszközei a jövő nemzedék sportágválasztásának is. Ezen a területen kiemelkedőek az iskolai sportnapok, amelyeken ebben az évben is több ezer gyermek sportolhatott a PVSK pályáin.

Az elnök szót ejtett még sportolói életpályamodellről, a klub regionális és nemzetközi kapcsolatairól, valamint a tradicionális sportrendezvényekről, arról a hozzávetőlegesen 8000 sportolóról, akik ezeken pályára léptek az idén a Verseny utcában. Mivel az egyesület kiemelt figyelmet fordít az utánpótlás-nevelésre is, ezen a téren is sok munkát kell még elvégezni, és a mostani sikereket megtartva, azokra építve további eredményeket felmutatni, fejezte be beszámolóját az elnök.

A továbbiakban érintette az olimpiai részvételre esélyes sportolók támogatását is, azzal a megjegyzéssel, hogy természetesen a nem olimpiai sportágak is azonos elbírálást élveznek az egyesületben. Szó esett az egyéni sportágakban jelenleg 17 fős, ám további bővítésre nyitott tehetségcsoportról, a jelenlegi 1474-es taglétszám folyamatos növelésének igényéről, a verseny-, a szabadidő- és az élsport kapcsolatáról is.

Végezetül a tagság megszavazta az Alapszabály módosítását, amelyre egy idei törvényi változás - az igazolt sportolói jogviszony bevezetése - miatti kötelezettségnek eleget téve volt szükség.

Ezt követően Szűcs Zsolt elnökhelyettes laudációja következett, amelyben ismertette az idei aranygyűrű kitüntetettjének életútját. Ezt az elismerést évente egy alkalommal azoknak adományozza a PVSK elnöksége, akik több évtizede vannak jelen az egyesület életében, és kiemelkedő sportolói, sportvezetői teljesítményükkel méltó módon képviselik sportágukat és a PVSK-t. Ezt a megtisztelő kitüntetést 2024-ben, dr. Tahi József kosárlabdázó, a klub korábbi társadalmi elnöke kapta.

Az aranygyűrűs laudációja:

Dr. Tahi József

A PVSK Aranygyűrűjének idei kitüntetettje több sportágat kipróbált: kezdetben asztaliteniszezett, majd kosárlabdában az NB I-ig és a válogatott kerettagságig jutott.

Kiváló sporteredményei mellett későbbi támogatói segítséget is köszönhet neki az egyesület.

Ráadásul éppen a klub egyik legizgalmasabb korszakában, a ’89-es rendszerváltáskor jutott neki is fontos szerep; így méltán nevezhetjük a mai PVSK-sikerek egyik megalapozójának is.

1949. február 11-én született Pécsett.

A Gépipariba járt, amely akkoriban az egyik legjobb ugródeszka volt egy sportos pályafutás megkezdéséhez; így ő is hamar idősebb Szittya Imre keze alá került, ahol megismerte a kosárlabdázás alapjait.

Tizenhat évesen a PVSK-ifikhez igazolt, akikkel 1966-ban meg is nyerték az országos bajnokságot. 25 alkalommal az ifjúsági válogatottban is szerepelt. Később tagja volt az NB II-es felnőtt bajnokcsapatnak, amely 1972-ben, 100%-os teljesítménnyel lett első, és jutott vissza az NB I-be.

A sport mellett munkavédelmi technikusi oklevelet, később jogi diplomát szerzett. 24 évesen a MÁV-nál igazgatósági ügyintéző lett. Hogy kevés szabadidejében a játéktól se szakadjon el teljesen, átigazolt az NB II-es Dombóvári Vasutashoz, ahol két év múlva egy Achilles-ín-sérülés vetett véget sportolói pályafutásának.

Közben középfokú edzői képesítést is szerzett, a ’70-es években az egyetemisták NB II-es fiú- és lánycsapatát is vezette.

Az 1989-es nagy átalakuláskor nem is volt kérdés, hogy mint volt élsportoló, Czerpán István mellett szerepet vállaljon az egyesület új korszakának kezdő lépéseinél: egy éven keresztül a társadalmi elnök pozícióját töltötte be.

Erről a nehéz és bonyolult korszakról ma azt mondja:

„a legjobban talán annak örülök, hogy bár fölülről erőteljesen javasolták, szüntessük meg a szakosztályok felét, hogy a megmaradóknak több jusson; a vezetők ezt mégsem tették meg, hanem szép lassan mindenkinek megteremtették a túlélés feltételeit”.

1993-ban már a MÁV munkaügyi osztályát vezette, 2003-ban kinevezték területi igazgatónak.

Akkoriban a MÁV sokkal nagyobb részt vállalt a vasutas-egyesületek fenntartásából, a létesítmények üzemeltetéséből. Ráadásul az átszervezések kapcsán ezek a kérdések a szakszervezettől éppen ahhoz a szociálpolitikai részleghez kerültek át, amelyért ő felelt.

2011-es nyugdíjba vonulásáig továbbra is minden erejével segítette a PVSK-t, és sok támogatót is megnyert az egyesületnek.

A MÁV-tól kapott kitüntetései közül ő maga a „Jó dolgozó, jó sportoló” címre a legbüszkébb, mert abban az időben a munkát és a sportot, ha nem is könnyen, de össze tudta egyeztetni.

A sport iránti szeretetet, elkötelezettséget lányaiba is sikeresen átplántálta. Szinte minden családtagja, köztük két unokája is valamilyen formában kötődik a sporthoz, a PVSK-hoz.

Ma is a sportrendezvények, elsősorban kosárlabda-mérkőzések rendszeres látogatója.