A hagyományos évzáró ünnepi küldöttgyűlésen a csaknem 100 éves egyesület 12 szakosztályának képviselői és a PVSK elnökségének tagjai vettek részt. Az ünnepségen a klub vezetése áttekintette az elmúlt esztendő legfontosabb történéseit.

- Újabb eredményes évet zárt az egyesület, hiszen minden nehézség ellenére továbbra is a város legsikeresebb sportegyesülete maradt. Ez annak a rengeteg munkának köszönhető, amelyet a szakosztályok idén végrehajtottak. A hosszú ideje befektetett munka gyümölcseként a PVSK megkapta a lehetőséget arra, hogy történetének második száz évét is megalapozza, de ehhez ugyanolyan kitartó, alázatos és sportolói hasonlattal élve, a fájdalomküszöbön túli munkára van szükség, amely eddig is jellemezte a PVSK-család tagjait - mondta el köszöntőjében Vida János, az egyesület társadalmi elnöke.

- Számos sikert értünk el az idei évben. A TAO-támogatást élvező csapatsportoknál a labdarúgó utánpótlást végre sikerült elmozdítanunk a holtpontról, a kosárlabda utánpótlás pedig, az elmúlt évek megalkuvást nem tűrő munkájának eredményeként, immár akadémiai címet kapott, ami nagy előrelépés az egyesület számára. Több komoly infrastrukturális fejlesztést is végrehajtottunk, elég a műfüves kispálya és a szabadtéri kosárlabdapálya kialakítására, vagy az épülő kosárlabda munkacsarnok meginduló kivitelezésére gondolni. Idén is hozzá tudtunk járulni a város gyarapításához, hiszen a Petőfi utcai iskolában folytatni tudtuk tornaterem-felújítási programunkat, és ebben az évben sokat fejlődött a kapcsolatunk a Pécsi Tudományegyetemmel is. Az egyéni sportágak tekintetében is látható fejlődés, elég, ha a hosszú évek után újra országos első helyezéseket elérő ökölvívókra gondolunk. Sok tekintetben valódi sporttörténelmi évet zártunk, ami a tagság, a szakosztályok munkatársai és az egyesületet valóban minden téren támogató elnökség munkája nélkül nem jöhetett volna létre, és amelyre lehet építeni a következő, sok munkát ígérő években is – foglalta össze Czerpán István, a PVSK elnöke.

A rendezvényen adták át a PVSK Aranygyűrű elismeréseket is. Ezeket a kitüntetéseket azoknak az egyesülethez kötődő sporttársaknak ítél oda az elnökség, akik kiemelkedő teljesítményükkel méltó módon képviselik a PVSK-t. Idén két sportember kapott elismerést: a kosárlabda szakosztályt megalapító idősebb Kőhegyi István, illetve a mind versenyzőként, mind edzőként kimagaslóan eredményes tájfutó, Viniczai Ferenc vehette át az elismerést.

---

Viniczai Ferenc, tájfutó

A tájékozódási futó sportágat 1977-ben a VIDEOTON színeiben kezdte, és rövid idő alatt meghatározója lett ennek a szakosztálynak. Páhy Tibor volt edzője. 1985-86-ban a Veszprémi Honvéd színeiben lett felnőtt élversenyző, de a sorkatonai szolgátat után, újra a VIDEOTON-ban folytatta sportpályafutását 1994-ig. Viniczai Ferenc tájékozódási futó 1994-ben igazolt a PVSK - hoz. Rövid időn belül a csapat egyik vezéregyénisége lett. 1994 - 1999 között hat felnőtt egyéni, és három csapatbajnoki címet szerzett versenyzőként. Ebben az időszakban rendszeresen tagja volt a magyar válogatottnak. Részt vett három Világbajnokságon.

Még 1994-ben a Testnevelési Főiskolán szerzett edzői képesítést, majd Pécsen testnevelő tanári diplomát szerzett. 1997-től edzőként is dolgozott a szakosztályban, valamit a TÁSI-val közös szakosztály megszervezésében is részt vállalt. Ezek az évek alapozták meg a jelen sikereit is. 2009-ben Pécsen részt vett a sportági edző képzés megszervezésében.

Irányításával a PVSK tájékozódási futói a legjobbak között találhatók, a szakosztály 2006 - 2012 között sorozatban hét alkalommal végzett a bajnoki pontverseny első helyén, 2017-ben is a második helyet szerezte meg a PVSK csapata. Legjobb tanítványai a sikeres hazai szereplés mellett rendszeresen tagjai a különböző utánpótlás korosztályos és felnőtt válogatottnak. Ifi serdülő EB-n 57 alakommal, felnőtt VB-n közel 50 alkalommal indultak tanítványai, és közel 300 magyar bajnoki aranyat hoztak haza ez alatt az idő alatt. A világversenyeken több dobogós helyezést értek el, két tanítványa, Péley Dorottya 2005 -ben, Szuromi Hanga 2014 –ben egyéniben és Hanga 2016-ban váltóban is serdülő Európa bajnoki címet szerzett. 2016-ban Viniczai Csenge és Szuromi Luca a Junior VB 6. helyen végzett váltóban szerepeltek. A fiúknál Baumholczer Máté pályafutását kezdetektől irányítja, aki mára már a sok IFI EB dobogós hely mellé felnőtt bajnoki címek sokaságát hozta, valamint az ÉV tájfutó versenyzője címet is elnyerte. Edzői tevékenységét az Országos Szövetség is elismeri, hat alkalommal volt az év edzője, legutóbb 2016 - ban. 2008-tól segíti különböző korosztályos és felnőtt válogatott munkáját is és tagja a szövetség Élsport bizottságának.

Jelenleg is részt vesz versenyeken, és e mellett pályakitűző is a különböző hazai és nemzetközi rendezvényeken. Évek óta részt vesz az Mecsek Kupa versenyen, valamint egyik főrendezője volt a több ezer főt megmozgató Pécsett rendezett Senior Világbajnokságnak.

A család is sportos. Apósa, Dr. Kovács László kiváló tájfutó, ma is rendszeresen indul versenyeken, felesége Kovács Ildikó, (akik szintén a PVSK aranygyűrűsei) és három lánya szintén ezt a sportágat űzik.

Viniczai Ferenc számtalan interjút adott nekem, több riportot is készíthettem vele az évtizedek során. Rendszeresen szerepelt, és szerepel a helyi médiumokban. Egyik legutóbbi interjúban a következőket mondta a PVSK Tájékozódási szakosztályáról:

-Bármilyen közhelynek is tűnik, ez nagy egy család, ahol a 10 éves gyerektől, a 75 évesekig minden korosztály megtalálható, napi több kilométert lefut, versenyekre jár, részt vesz közösségi összejöveteleinken. Itt mindenki teljes életet él, ami a sportot illeti, biztosan. Egész generációk vannak, az apától, az unokákig. Hidd el, ebben a sportágban ez, és nem a pénz a legfőbb motiváló erő. Meg az is, amikor egy-egy nemzetközi vagy hazai versenyen látom a gyerekek arcán az elvégzett kemény munka utáni felhőtlen örömet. Azokon az arcokon, melyekről a sokszor fagypont alatti hőmérsékleten végzett nagyon kemény téli munka után néha lefagyott a mosoly is! Ez a sportág idevaló a Mecsekbe, ideálisak a körülmények ezt bűn lenne kihasználatlanul hagyni-fejezte be a beszélgetésünket.

Viniczai Ferenc a PVSK kiemelkedő egyénisége, lelkiismeretes, pontos munkája, a fiatalokkal történő áldozatos edzői tevékenysége példaértékű lehet a sportolók számára.

---

idősebb Kőhegyi István, labdarúgó, kosárlabdázó

Idősebb Kőhegyi István 1924. november 4-én született Pécsett. Az Ágoston téri iskolába, majd a Pius Gimnáziumba járt, érettségi után került az akkor létrehozott Felsőipari Iskolába. Itteni padtársa, az akkor már a PVSK labdarúgójaként sportoló Meggyes Lajos hívta az egyesülethez 1941-ben. A Felsőipari Iskola csapatával megnyerték a Szent László Kupát, az iskolák közötti városi labdarúgó bajnokságot, ám az iskola akkori vezetője, Schindler Aurél arra bíztatta a csapat tagjait, hogy próbáljanak ki más sportágat is, ahol erősebb a mezőny és komolyabb ellenállásba ütközhetnek.

Mivel éppen tél volt, így nem tudtak focizni, ezért Meggyes Lajos – az igazgató intelmét is szem előtt tartva – az iskola labdarúgóit arra bíztatta, hogy hozzanak létre egy kosárlabda csapatot. Edző nélkül, a PEAC Kisállomás melletti csarnokában, Csicskár József gondnok megvesztegetésével, záróra után, edző nélkül tudtak csak gyakorolni, de lelkesedésük kitartónak bizonyult.

1942-ben a pécsi egyetem professzora írta ki a Losonczy Kupát a városi kosárlabdacsapatok számára, amit a felsőipari iskola formálódó csapata azonnal meg is nyert. A csapat az akkori zónavédekezés helyett – a labdarúgó alapokra építkezve - szoros emberfogást alkalmazott, ami megzavarta az ellenfeleket. Egy évvel később, 1943-ban már a hivatalos Pécs Városi Bajnokságban indult a csapat, ahol sikerült legyőzniük az akkori favoritot, a PEAC-ot, így megnyerték a pontvadászatot.

Az, hogy az iskolai csapatból a PVSK szakosztálya lett, furcsa módon a háborúnak volt köszönhető. Az iskolából a MÁV-hoz került fiatalok ugyanis nem vették komolyan a légiriadókat, és a légópince egyhangúsága helyett rendszeresen a PVSK akkor Hun utcai teniszpályájára mentek pingpongozni. Egy ilyen alkalommal vetette fel Kőhegyi István, hogy alakítsák meg a PVSK Kosárlabda Szakosztályát. Miután Mintál Tibort, az egyesület akkori elnökségi tagját is sikerült bevonniuk, olyannyira, hogy még tagja is lett a csapatnak, 1944 május 1-jén megalakult a PVSK Kosárlabda Szakosztálya. Az alapítók között volt a nagy öregnek számító Bóta László, Mikuska István, Grull Ottó, a felsőipari iskola focista különítménye, köztük idősebb Kőhegyi István, Kelenfi Károly, Balassa Lajos, Meggyes Lajos, illetve a még fiatalabbak, köztük Lovrics Árpád. A férfi szakosztály mellett rövid időn belül a női szakosztály is megalakult.

A PVSK kosárlabdacsapata az első bemutató mérkőzését Pélmonostoron játszotta a PEAC ellen, és ugyan 27-16-os vereséget szenvedett, de ez nem szegte kedvét az úttörőknek. A MÁV segítségével a régi csarnok melletti salakos teniszpályán állítottak fel palánkokat, és itt alakították ki a saját pályájukat. Augusztusban már hazai mérkőzést is vívtak, a következő szezontól pedig rendszeres résztvevői lettek a városi, majd az országos bajnokságoknak.

Idősebb Kőhegyi István ezt követően néhány szezonban párhuzamosan még két szakosztályban is szerepelt: tavasszal és ősszel a labdarúgókat, télen pedig a kosárlabdázókat erősítette. A háború utáni ország újjáépítéséhez azonban szükség volt a fiatal gépésztechnikus szaktudására, így a sportolói karrier derékba tört. 1951-től az addigra már az NB I-be jutott kosárcsapathoz intézőként tért vissza, így segítette újra a kosarasok fejlődését. A nehéz időszakban sokat tett azért, hogy a csapat szegényes feltételein javítson: órákat cserélt például kosaras cipőre Csehszlovákiában, vagy az idegenbeli mérkőzéseken nem vendéglőben rendelt vacsorával, hanem a sportolók által előkészített és az egyik játékos édesanyja által a vonaton főzött étellel jutalmazta a játékosokat, és az így megspórolt ellátmányon vette meg a legszükségesebb felszereléseket.

1957-től már nem vett részt aktívan a szakosztály életében, hiszen előbb a MÁV, majd az egykori Köztisztasági Vállalat főművezetőjeként a polgári munkájára koncentrált, később pedig 25 évig volt a Gépipari Iskola technikumi tanára, de azóta is az egyik legkitartóbb szurkolója a PVSK férfi kosarasainak. Számára a PVSK a fiatalságát, az akkori viszonyok között más módon nehezen elérhető utazások adta élményeket és a kibővült látóteret jelenti. Idősebb Kőhegyi István mindig hű maradt az egyesülethez. Mivel annak idején gyermekeit is vitte magával a mérkőzésekre, természetes volt, hogy a sportolói karrierjüket ők is a PVSK-ban végzik: húga, fia és lánya a kosárlabda, két unokája és dédunokája pedig a labdarúgó szakosztálynak volt tagja, így idősebb Kőhegyi Istvánnal egy olyan dinasztia kötődött a PVSK-hoz, amely immár négy generáció óta elkötelezett támogatója az egyesületnek.

Nyilas László, Marton Ferenc