Amikor Huszonkettes megszületett, nem volt nagy ünneplés… Azon az éjszakán sokkal csendesebb volt minden a megszokottnál. A Széchenyi téren nem volt tűzijáték, de még egy nyamvadt koncert sem. Az emberek tartottak tőle. Nem féltek, de tartottak. Vajon, van–e minek örülni? Vajon tényleg sikerül-é olyan boldogságossá tenni őt, a Huszonkettest, ahogyan azt kívánják egymásnak? És mennyire unjuk és utáljuk már ezt az átkozott járványt!

Persze Huszonkettest ez egyáltalán nem érdekelte. Ő elindul, ugyanúgy ahogyan minden elődje eddig, lustán, kicsit fáradtan, kicsit másnaposan. Végig botorkált az Irgalmasok utcáján, le a Konzumig, majd tovább a Bajcsy Zsilinszky utcán. A Vásárcsarnok már nyitni készült, de őt, a Huszonkettest ez nem igazán érdekelte. Tovább… Át az egypúpú alatt, majd a Verseny utcán jobbra. Egészen a 11-ig. Itt aztán megállt Huszonkettes és lassan, alaposan körülnézett…

Novák Ernő ugyanúgy kezdte az évet, ahogy az utóbbi időben szinte mindig, munkával. Annak ellenére, hogy az év első napja volt, ebből adódóan ünnepnap, egyáltalán nem bánta, hogy be kell mennie a munkahelyére. A reggeli zuhany után gondosan megborotválkozott, majd összekészítette reggelijét, amit odabent fogyaszt majd el, odabent a PVSK-nál.

Érezte, hogy ma valami van a levegőben, valami különleges van készülőben…

„Micsoda hatalmas építkezés!”- csodálkozott rá Huszonkettes a Verseny utca 11-ben látottakra. „Mindjárt bemegyek és körülnézek. Hajrá!”

Természtesen nem csak a nagyszabású építkezés látványa volt az, ami Huszonkettest éppen a Verseny utcába csábította. Érzett ő ott valami mást is itt, valami furcsát, amit nem tudott hova tenni. Hogy is tudta volna, hiszen nemrég született. Hogy is tudná, honnan is tudhatná, mit jelent a százkét év alatt lejátszott számtalan focimeccs emléke, mit jelent a százkét év alatt lefutott milliónyi kör az atlétikapályán. Honnan is tudhatná, hogy éppen ez az a megfoghatatlan valami az, ami, illetve aminek hiánya eldönti, hogy egy klub, egy csapat, Bajnokok Ligáját nyer-e valaha, a beleölt töméntelen mennyiségű arab olajdollár mellett, vagy sem. Ez a megfoghatatlan valami, ami napról napra ott van a levegőben a Verseny utca 11-ben ez a tradíció… Százkét év hagyománya.

„Jó napot! Tudok segíteni? Kit keres?”- kérdezte Novák Ernő a furcsa kinézetű idegentől, aki határozott léptekkel megindult egyenesen a spottelep belseje irányába.
„Jó napot! Boldog Új Évet!” -válaszolt Huszonkettes, úgy ahogyan azt már annyiszor hallotta ideútja során. „Csak megnézem, hogy mi is ez az építkezés.”
„Nem úgy van az Kiskomám! Jól néznénk ki, ha ide mindenki csak úgy bemászkálhatna. Ki vagy és mit szeretnél itt egyáltalán?”- kérdezte Novák Ernő.
„Huszonkettes vagyok. Legalábbis ti emberek így hívtok.”- válaszolt Huszonkettes.
„Miért, te nem vagy ember, mert nagyon úgy nézel ki Kiskomám!” - szólt Novák Ernő.
„A huszonkettes év vagyok. A kétezer huszonkettes.”
„Üdvözöllek”, -mondta Novák Ernő, „és mindjárt hívok neked egy mentőt”.
„Hívd csak. Amíg megjön, elmondom neked, hogy mi fog történni itt a falakon belül 2022-ben. Így rendben leszünk?”
„Halljam hát! Remekül fogok szórakozni.”
„Nos, az építkezés 2022 végére teljesen elkészül. Stadion lesz itt Öregem, igazi ékszerdoboz, a csodájára járnak majd!”

„Jaj, de nagyon okos vagy! Hiszen ezt mindenki tudja, erről beszél a város!”
„Jó, akkor kérdezz!”
„No okoska! Erre válaszolj. Mi lesz a focistáinkkal? Feljutnak végre?”

„Csak az a szép zöld gyep… Új edző, új csapat, új célok. Meglesz a felkerülés, NB III! Hatalmas mázlival, kacifántosan, de meglesz. Hogy hogy kell mindezt véghezvinni? Kérdezzék meg Rónai mestertől. Ha valaki, hát ő tudja, hisz megtette már többször is. Volt, hogy az első osztályig vezette a gyeprúgóitokat. Minden délután bent van, megtaláljátok valamelyik pálya szélén.”

„Vízilabda. A másik nagy kedvencem…”

„No igen. A széptestű fiúk a vízben…A középmezőny eleje. Stabilan, ahogyan azt szokták. Küzdve, harcolva, megszakadva, de megcsinálják.”

„Nem a szép testükért szeretem őket, hanem azért, mert a legstabilabb csapatunk!!!! Kosárlabda?”

„A rózsaszínű lányok bent maradnak, éppen hogy, de bent maradnak! Mindkét fiú csapat nagyot fejlődik, és a középmezőnyben végez. Nekik is van kitől kérdezni. Kérdezzék Rabb Gyulát akinek 56 éves a PVSK-s tagsági igazolványa. És rengeteg gyereket látok. Némelyiknek a derekáig ér a labda...”

„Atlétika?”

„Három fiatalt látok, két lányt és egy fiút, Petra, Gabi és Ádám, és magyar bajnoki címeket látok, sokat! Látok még egy sikeresen megrendezett futóversenyt úgy március környékén. Pécs- Harkány ezerkétszáz résztvevő, PVSK győzelem a fiúk és a lányok mezőnyében is.”

„Bunyó, boksz?”
„Nem akarok verekedni!”
„Akkor úgy mondom: ökölvívás.”

„A lányok és fiúk nagy kesztyűkben. Magyar bajnoki címek, részvétel a világbajnokságon, Európa bajnokságon. Réka és Robi a nemzetközi mezőnyben is megállja a helyét. Nekik is van kitől tanulniuk és tanulnak is! Alvics mester munkája beérik.”

„Judo?”

„Rengeteg gyereket látok Kersics mester körül. Felnéznek rá, lesik minden szavát, és ő mindent meg is tesz, hogy az öveik egyre sötétebb színben pompázzanak. Kenderesi Peti ígéretes, nagyon ígéretes.”

„Még valami érdekes?” - kérdezte Novák Ernő türelmetlenül.

„Fiatal sportlövőink magyar bajnoki címekkel és helyezésekkel ajándékoznak meg minket”

-mondta Huszonkettes és Novák Ernőnek azonnal feltűnt, hogy beszélgetőtársa immáron a birtokos szerkezetet használja.

„Ez a fickó, akárki is ő, megszeretett minket”-gondolta mosolyogva.

„Tájékozódási futóink hozzák magyar bajnoki címeket és helyezéseket, ahogyan petanque-osaink is. Ráadásul őket a világbajnokságon is láthatjuk nemzeti színű mezben! Mi ez, ha nem teljesítmény, mi ez ha nem siker!?

„Igazad van Kiskomám, igazad van! Köszönöm neked, hogy mindezt elmondtad! Ha igaz, ha nem, jól esett mindezt hallanom. Cserébe meghívlak egy kávéra, itt a sportcsarnok büféjében.”-mondta Novák Ernő.
„Jó napot! Szamosi Nándor vagyok, a sportcsarnok recepciósa.”- köszönt rájuk Szamosi Nándi.
„De hát ez a név szerepel a falon, a sportcsarnok névadójaként!”- csodálkozott rá Huszonkettes.
„Százkét év tradíció Kiskomám, százkét év tradíció…”- mondta nevetve Novák Ernő.