A PVSK legnagyobb részt társadalmi munkában épített stadionját 1952. augusztus 9-én, a II. Vasutasnapon adták át nagy ünnepség keretében, amelynek fő műsorszáma a Pécsi Lokomotív (akkor így hívták a PVSK-t), és a Dunaújvárosi Sztálin Vasmű csapatainak egymás elleni labdarúgó mérkőzése volt, melyet a vendégek 2-0-ra nyertek. Azóta számtalan bajnoki, kupa- és nemzetközi mérkőzést játszott itt a bajnokság szinte minden osztályát megjáró focicsapatunk. Az 50-es években nem egyszer szerepelt ebben az arénában bajnoki mérkőzésen az Aranycsapat gerincét adó Budapesti Honvéd, általában telt ház előtt, ami 22 ezer nézőt jelentett.

A visszaemlékezések szerint ennél is többen voltak a stadionban, amikor a város csapata az Európai Vásárvárosok Kupájában menetelt. A Pécsi Dózsa a román Craiova elleni továbbjutás után rögtön az előző évi kupagyőztessel, a Newcastle United-del került össze, és bár a sorsolás nem sok babért ígért a pécsieknek, a csapat az idegenbeli vereséget követően hazai pályán mégis kiharcolta a továbbjutást.

- Emlékszem, rengetegen voltak a meccsen, amit a rendes játékidőben 2-0-ra nyertünk meg, így hosszabbításra mentettük a párharcot. A ráadásban nem született gól, a büntetőpárbaj döntött, amiben Rapp Imre három angol 11-esét is megfogta, így óriási meglepetésre mi jutottunk tovább. Hatalmas élmény volt. Ahogy egy hónappal később a Juventus elleni meccs is, ahol már nem tudtuk folytatni a csodát, de büszkeséggel töltött el bennünket, hogy az angol és az olasz bajnokság legjobbjait hozhattuk el a pécsi közönségnek. Persze, nemcsak 1966 és 1974 között élvonalbeli játékosként, hanem edzőként is sokat jártam a stadionban, hiszen itt lettem, alig 31 évesen, élvonalbeli edző. A 70-es évek végén három év alatt a harmadosztályból jutottunk fel az NB I-be, szinte ugyanazzal a kerettel. Ajándék volt az a szezon a csapatnak, és az év végén ugyan kiestünk, de azért sikerült szép eredményeket elérnünk. A Verseny utcai stadionban például legyőztük az akkori legjobbak közül a Budapesti Honvédot a nyitómeccsen, és később a Ferencvárost is. Felejthetetlen élmények kötnek ehhez az építményhez, ezért fájó szívvel búcsúzok tőle, ugyanakkor örülök is annak, hogy a helyén egy új létesítmény, egy igazi ékszerdoboz szolgálja majd a labdarúgást, ami reményeim szerint azt is jelenti majd, hogy újra a hazai foci magasabb polcára kerül a PVSK a jövőben – mondta el Rónai István, a Pécsi Dózsa egykori játékosa és a PVSK korábbi vezetőedzője, jelenlegi oktatási felelőse.

- Nekem a munkahelyem és az otthonom is volt a PVSK, hiszen labdarúgóként és a klubnál befejezett aktív pályafutást követően sportvezetőként is dolgoztam az egyesületnél. Óriási élet volt itt a 70-es évek végén és a 80-as évek elején, emlékszem, a stadionban az atlétikapályán is sokszor csúcsforgalom volt, mi is a kosaras lányok után futhattunk csak az alapozáskor. A stadion már akkor is elég leharcolt állapotban volt, a betonkaréjon már látszódtak az elhasználódás jelei, de még így is 7-8 ezer ember járt ki megnézni a hazai meccseinket. Az akkori városvezetés a PMFC fejlesztése mellett döntött, így a PVSK-stadion felújítása elmaradt. Engem a sikerek és a kudarcok is ide kötnek, sportemberként mégsem bánom, hogy az aréna most átadja a helyét egy modern létesítménynek, mert ez a gyermekeink és unokáink érdeke. Bízom abban, hogy valóban korszerű új sporttelep jön létre, és ha ez szervezett és szakmailag megalapozott munkával egészül ki, akkor az mindenképpen üdvözlendő. Azért nem bánnám, ha a régi stadionból egy kis darab az új épületbe is bekerülne, amolyan mementóként, ami később is emlékeztet majd mindenkit azokra az időkre, amikor még a régi stadion állt, ez biztosan vonzó lenne mindenkinek, és talán még meg is simogatnák a régi köveket olykor-olykor a nagy öregek, amikor elmennek egykori sikereik színhelyére – mondta el Tallósi István, a PVSK utolsó élvonalbeli labdarúgócsapatának oszlopos tagja.

De a stadionhoz nemcsak a labdarúgó-mérkőzésekre kígyózott hosszú sor a belváros és a vasúti sínek fölött átívelő gyaloghíd felől, hanem az atlétikai versenyek miatt is. A stadionban ugyanis egy salakos atlétikai pályát is kialakítottak, ahol rengeteg tehetség bontakoztathatta ki tudását. Közülük többen válogatottságig, néhányan pedig az olimpiáig jutottak. Honti Róbert a mexikói olimpián képviselte hazánkat és városunkat, az ő példájára sok tehetséges diák kapott kedvet az atlétikához. Edzéseit sokan áhítattal nézték, és próbálták ellesni a könnyed futásának titkát.

- 1958-ban, 15 éves koromban kezdtem a PVSK-stadion atlétika pályáján edzeni. Abban az időben NB I-es atlétikai bajnoki hármas fordulók is voltak. Mi Baranya néven indultunk, mivel a PVSK-nak nem volt minden számban versenyzője, ezért kiegészültünk a Postás és a PEAC atlétáival. Itt nyertem első 1500-as versenyemet, 3: 55,6-os időeredménnyel, ami elindította középtávfutó pályafutásomat. A felkészülés jelentős részét is itt végeztem a mexikói olimpiára. Abban az időben nagyon sokat utaztunk, éppen a hármas versenyek miatt, egyszer még Eszéken is versenyeztünk. Emlékszem, a focistáknak is besegítettünk, egy Színész-Újságíró focimeccsen a Garas Dezső féle korosztály idejében, telt ház előtt, én voltam az egyik partjelző, a mérkőzés szünetében pedig a Lokomotív GT játszott Presser Gábor vezetésével. Kellemes visszaemlékezni a Stadionra, sok emlékem van innen, ezért nagyon sajnálom, hogy elbontják, de ez az élet rendje – mondta el Honti Róbert, a PVSK egyik olimpikonja.

A vasbeton karéjú stadion fölött azonban eljárt az idő: az atléták 15 éve már rekortán borítású pályán, a stadionon kívül edzenek és versenyeznek, és bár a labdarúgók még használták az arénát, annak állaga jelentősen leromlott, az aréna balesetveszélyessé vált. Az időszerű bontást a PVSK centenáriumi létesítmény-fejlesztési programjának keretében lehet végrehajtani.

- A munkaterület átadásával június közepén kezdődött meg a munka, aminek keretében több mint 21 ezer köbméternyi anyagot kell elbontani. Ennek legnagyobb része a földsánc, de 1200 köbméter betont és minden, a területen található anyagot is elszállítanak. Amit lehet, újrahasznosítanak, amit nem, azt pedig hulladéklerakóba szállítják. A bontást a Bont-Tör Zrt. végzi, a munkaterület körbekerítésével már végeztek is, ezt a vasszerkezetek és a műtárgyak bontása követi, majd a betonszerkezeteket is szétszedik, és végül a földsáncot bontják és szállítják el. A munka tereprendezéssel fejeződik be, várhatóan szeptember végén – mondta el Horváth Lajos, a PVSK projektmenedzsere.

A stadion mintegy 26 ezer négyzetméteres – 2,6 hektáros – területének látképe teljesen megváltozik majd: az eddigi föld- és betonkaréj helyén egy modern sportközpont épül. Ennek részeként egy 800 fős, fedett lelátó, két műfüves kisméretű labdarúgópálya, egy labdarúgó- és egy egyéni sportágak által használt munkacsarnok, valamint egy futófolyosó létesül majd. Az új központ kialakítása teljes egészében állami forrásból történik, ehhez a kormány 4,5 milliárd forintos, vissza nem térítendő támogatást adott az egyesületünknek.

Képeinken a stadion jelenlegi állapotában, videónkon pedig az új létesítmény látványterve.

Marton Ferenc, Nyilas László