Az olasz gyökerekkel rendelkező De Blasio Antonio 1955. szeptember 5-én született Pécsett. Fiatalon, a PVSK-ban atletizált, majd a Pécsi Ércbányászban kézilabdázott. Rövid időre vízilabdázott is, kapus volt. A tanulásban is jeleskedett, orosz–angol szakon szerzett diplomát Pécsett, az akkori Tanárképző Főiskolán, olaszul meg otthon tanult meg. A nyelvek ismerete későbbi politikusi pályáján is nagyon hasznos volt, mert évekig dolgozott Brüsszelben, az Európai Parlamentben, majd a horvátországi Eszéken magyar főkonzul volt. A sport iránti vonzalma megkérdőjelezhetetlen volt, és ma is az. Még a kétezres évek elején, Ambrus Tamás vezetőedző segítségével sikerült felépíteniük egy első osztályú csapatot. Vezetőként megkereste Czerpán Istvánt, a PVSK elnökét, akinek felvázolta a terveit, majd beelindult egy hosszú folyamat. A ma is sikeres pécsi vízilabdasport életében akadtak ugyan nehézségek, de voltak ötödikek is a magyar bajnokságban, ezzel kijutottak a nemzetközi porondra, ahol nem vallottak szégyent.

Erről egyszer a következőket nyilatkozta. - Nagyon fontos megjegyezni, ez nem az én művem, hanem csapatmunka volt a javából. Azt szokták mondani, a PVSK egy nagy család, abban pedig elfordulhatnak viták is, amelyet mindig a sportág érdekeit figyelembe véve folytattunk le. Miközben egy sportág élvonalbeli alapjait is leraktuk, amely ma is sikeresen működik. A vízipóló őshazájában erre talán joggal lehetünk büszkék!

A mindig szókimondó, a valóság talaján álló, és az őszinte vélemény nyilvánításon alapuló egyénisége emelte a kiváló sportvezetők közé, a PVSK Tiszteletbeli tagját.

Amikor felhívtuk telefonon, hogy a születésnapról érdeklődjek, a következőket mondta. – Nagyon köszönöm a megkeresést, családi körben lesz egy kis ünneplés, a gyerekek, unokák körében. Bár nyugdíjas vagyok, de a WHO-ban ma is tevékenykedem, és rövidesen kezdődik a vízilabda bajnokság is, van tehát feladat bőven.