Meg egy harmadik is, de az már bobban. Kürtösi Zsolt 1971. március 21-én született Kiskunfélegyházán. Nem mindennapi tehetsége már az általános iskolában megmutatkozott, egyszer a kislabdával átdobta az iskola udvarát, a sportszer az utcán ért földet. A sok gyakorlásnak két olimpia lett a vége.

Szinte az összes atlétikai számot kipróbálta, de magasugrásban volt a legjobb, itt már 8. osztályosként országos bajnokságot nyert. 1988-ban egyik barátjával úgy gondolták, „poénból” elindulnak egy tízpróbaversenyen. Minden számot ismertek, kivéve a rúdugrást, szereztek hát egy rudat, próbálgatták, miként működik. Szivacsuk volt, de rúdugróállványuk nem, ezért a magasugrót feltették két székre. A körülmények ellenére a 4. helyet szerezte meg azon a bizonyos versenyen.

A katonaság következett, majd a kilencvenes években Budapestre költözött és elhatározta, hogy kvalifikálja magát Atlantába. Közben felvették a Testnevelési Egyetem tanári szakára, készült az 1996-os olimpiára, ahová sikerült is kijutnia, de várakozás alatt szerepelt, 7755 ponttal a 27. lett tízpróbában. 1998-ban Kaposvárra igazolt, folyamatosan versenyzett, fejlődött is, de két év múlva a somogyi klub gondjai miatt új egyesületet próbált keresni, kapóra jött Freier Balázs szakosztály vezető ajánlata, hogy jöjjön a PVSK-ba.

Mivel a válogató versenyeken jól szerepelt, teljesítette a szintet, kijutott Sydney-be, amely teljesen más olimpia volt, mint az előző. Kürtösi a PVSK által megteremtett nyugodt körülményeknek is köszönhetően óriásit javult, kiegyensúlyozott versenyzéssel 8149 pontot gyújtott, ami a 11. helyhez volt elegendő. Az olimpia után indult egy kevésbé sikeres Vb-n (13. hely), és egy nagyon eredményes fedett pályás Eb-n (6. hely).

A nagy igénybevételt az Achilles-in nem bírta, ám mert szeretett volna Athénba kijutni, úgy döntött, megoperáltatja. A műtét kiválóan sikerült, a fedett pályás Ob-n elért 1. hely is ezt bizonyítja. Minden jel arra mutatott, hogy meglesz az olimpiai indulás, ám ezúttal a combja húzódott meg, és mert az olimpiai szintet sem sikerült teljesítenie, végül úgy döntött, befejezi a versenyzést.

2005-ben távozott a PVSK-tól is, majd a bobbal megbarátkozva végül a torinói téli olimpiára is kijutott. Kettesben a 29., négyesben a 24. helyen végeztek.

Két edzés között sikerült elérnünk, a PVSK-ról, és az egyesületben eltöltött időszakról a következőket mondta:

Mivel hétköznap mindenki nagyon elfoglalt a családban, ezért valószínű csak a hétvégén ünnepel a család majd, a lányom Debrecenben tanul, ő minden hétvégén hazajön, most is. Szerencsére egyre több a feladatom, erőnléti edző vagyok, a tőrvívóknál, de más sportágakban is dolgozom. Most még egy utánpótlás labdarúgó játékossal is foglalkozom. Én nagyon sokat köszönhetek a PVSK-nak, elsősorban Czerpán István elnök úrnak, nagy érdeme volt abban, hogy részt vehettem az olimpián. Nagyon köszönöm, hogy gondoltatok rám!