A PVSK-hoz 1958-ban került és még abban az évben országos csapatbajnokságot nyert a PVSK-val, 4×400 m-es váltófutásban. Ifjúsági korában a gátfutással kötött szorosabb kapcsolatot, annak is a hosszabbik távjával, a 400 méterrel, az ifi-ob-n 2. helyezést ért el. Utánpótláskorában már a középtávokra váltott, és 800 méteren eljutott az első utánpótlás-válogatottságig Ausztria ellen. Az 1966-ban az országos vidékbajnokságon 1500 és 800 méteren is ezüstérmes lett. 1968-ban szinte minden versenyt megnyert ezeken a távokon, a magyar bajnokságtól (800-on 1:52 és 1500-on 3:45,9) egészen a VIT-versenyig. Az év legjobb eredményével és veretlenként reménykedett, hogy esetleg eljuthat a Játékokra, végül a Népsportból (!) tudta meg, hogy utazik az olimpiára. Mexikóváros azonban nem várt nehézségeket tartogatott számára és a világ többi közép- és hosszútávfutója számára is, a ritkább levegővel, a nagy távolságokkal sok meglepetést okozott a sportolóknak.

Honti Róbert, bár helyezetlen maradt, mégsem vallott szégyent. Összesen nyolc alkalommal volt válogatott 1967–72 között, amit csak ötévi élvonalbeli versenyzéssel tudott elérni a viadalok alacsony száma miatt. 1973-ban futott utoljára, a magyar bajnokságon és a Vasutas Európa-bajnokságon is 1500-on a 6. helyen végzett. Jelentkezett a Pécsi Tanárképző Főiskola testnevelés–biológia–földrajz szakára. A diploma megszerzése után egy évig Hosszúhetényben testnevelést tanított, majd Pécsre került, ahol a PVSK-ban atletizált. Pályafutása befejezése után a Jókai utcai iskolában tanított testnevelést, majd az Árpád Fejedelem-iskolában a testnevelés munkaközösség vezetője volt. Tagja volt a MOB-nak is.

Honti Róbert jelenleg is Pécsett él, és amikor felhívtam telefonon, hogy megkérdezzem, a jelenlegi helyzetben milyen lesz a születésnap, a tőle megszokott jókedvvel fogadta hívásomat.

Jól érzem magam, viszonylag jól tűröm a bezártságot, csak nagyon hiányoznak a diákversenyek, ahol versenybíróként ott vagyok, és a barátokkal való személyes találkozások. Természetesen nem lesz nagy ünneplés, az unokámék itt laknak közel hozzánk, ők átjönnek egy rövid időre. Remélem, minél előbb véget ér a mostani helyzet, és akkor megy minden tovább úgy, ahogy azelőtt volt. Addig marad a televízió, ahol sok sporteseményt megnézek, és a telefon.

Honti Róbertet a PVSK 1996-ban Aranygyűrű kitüntetésben részesítette.