A pécsi Ágoston téri iskolába, majd a Pius Gimnáziumba járt, érettségi után került az akkor létrehozott Felsőipari Iskolába. Padtársa, az akkor már a PVSK labdarúgójaként sportoló Meggyes Lajos hívta az egyesülethez 1941-ben.

Mivel éppen tél volt, és így nem tudtak focizni, ezért Meggyes Lajos az iskola labdarúgóiból szervezett egy kosárlabdacsapatot. Edző nélkül, a PEAC Kisállomás melletti csarnokában, záróra után tudtak csak gyakorolni, és egy évvel később, 1943-ban már a hivatalos városi bajnokságban indultak, ahol sikerült legyőzniük az akkori favoritot, a PEAC-ot, így megnyerték a pontvadászatot.

Egy alkalommal Kőhegyi István vetette fel, hogy alakítsák meg a PVSK kosárlabda szakosztályát. Miután Mintál Tibort, az egyesület akkori elnökségi tagját is sikerült bevonniuk, olyannyira, hogy még tagja is lett a csapatnak, 1944. május 1-jén megalakult a szakosztály. A férfi mellett rövid időn belül női szakosztály is létrejött. 1951-től az addigra már az NB I-be jutó kosárcsapathoz intézőként tért vissza, így segítette újra a kosarasok fejlődését.

1957-től a MÁV, majd az egykori Köztisztasági Vállalat főművezetője lett, később 25 évig volt a Gépipari technikum tanára, a katedráról ment nyugdíjba. Idősebb Kőhegyi István mindig hű maradt az egyesülethez. Mivel annak idején gyermekeit is vitte magával a mérkőzésekre, természetes volt, hogy az egész család sportolói karrierje a PVSK-hoz kötődik. Húga, fia és lánya a kosárlabda, két unokája és dédunokája pedig a labdarúgó szakosztálynak volt tagja, így idősebb Kőhegyi Istvánnal egy olyan dinasztia kötődött a PVSK-hoz, amely immár négy generáció óta elkötelezett támogatója az egyesületnek. 2017-ben kapta meg a PVSK Aranygyűrűjét.