Szamosi Nándor (1929. december 15, Békásmegyer) a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumban ismerkedett meg a kosárlabdázás alapjaival. Már 1946-ban a PVSK-ban játszott az NB I-ben, és fiatalon állandó tagja lett az első csapatnak. Egy 1965-ben lejátszott PVSK - Bajai Bácska mérkőzésen 27, még ugyanebben az évben az OSC ellen 33 pontot dobott.

Vasutas válogatott tagja, és csapatkapitánya is volt, játékosként három alkalommal szerepelt.
Vasutas kosárlabda Európa bajnokságokon: 1957 Jugoszlávia, 1959 Lengyelország 5. hely, 1965 Szovjetunió 5. hely. Edzőként két alkalommal vezette a Vasutas válogatottat, 1968 a franciaországi Strasbourgan, illetve a Szovjetunióban, 1979-ben.

Az első pécsi játékos, aki jobb és bal kézzel, egyforma biztonsággal dobott. Már játékosként edzette az utánpótláscsapatot, amellyel 1966-ban az Országos Ifjúsági Kupán első helyet ért el. 1967-ben vette át az első csapatot. Irányítása alatt sokan lettek válogattak a PVSK kosárlabda csapatából.

Egy időben a lánycsapat edzője is volt. Később a PVSK Öregfiúk csapatát vezette. Munkahelye is csak a MÁV volt, ahol először állomásfőnök-helyettesként, majd a Kereskedelmi Osztály vezetőjeként dolgozott. Az 1995-ben, 67 éves korában elhunyt kiváló edzőre volt játékosai minden évben a róla elnevezett Öregfiú Kosárlabda torna megrendezésével emlékeznek.

Az egyesület centenáriumi évében átadott multifunkcionális sportcsarnokát róla nevezték el, a neve 2020. december 15-től, Szamosi Nándor Sportcsarnok. A névadással egyidőben a sportcsarnok nyugati falán elhelyezett Szamosi Nándor Emléktáblát is leleplezték.

Ifjabb Szamosi Nándor jelenleg is az édesapjáról elnevezett sportcsarnokban dolgozik, a következőket mondta a születésnappal kapcsolatban.

Nagyon büszke is vagyok, hogy itt dolgozhatom. Úgy gondolom, hogy az országban nincs még egy ilyen helyzet, hogy valaki az édesapjáról elnevezett létesítményben tevékenykedhet, amikor belépek a munkahelyemre, valamilyen furcsa, emelkedett érzés tölt el. Az ő életműve már biztosan fennmarad az utókornak, hiszen ez a sportcsarnok talán még száz év múlva is állni fog.

A PVSK Öregfiú kosárlabda csapata, minden év szeptemberében, immáron 29. alkalommal, egy a covid-járvány miatt elmaradt, emléktornát szerveztünk november elején a tiszteletére, ahol négy csapat, a Sopron, a szerb Bácska Topolya, az én csapatom, a Szalon Kosár, és a PVSK Öregfiúk vettek részt. Minden résztvevő együttes egy kupát kapott, de a lényeg természetesen a megemlékezés volt.

Én és a testvérem is részt veszünk a szervezésben, és a kupákat általában én szerzem be, és az eredményhirdetésben, a díjak átadásában is segítünk.

Jelenlegi munkaköröm a csarnokban, létesítményfelelős. Ez amolyan mindenes feladat, segítek mindenkinek, aki hozzám fordul, különböző események, rendezvények, mérkőzések lebonyolításában működőm közre. Örömmel teszem, mert nagyon jó érzés, hogy édesapám után én is hozzá tudok tenni valamit a PVSK eredményességéhez.