Idősebb Kőhegyi István 1924. november 4-én született Pécsett. Az Ágoston téri iskolába, majd a Pius Gimnáziumba járt, érettségi után került a frissen létrehozott Felsőipari Iskolába. Padtársa, az akkor már a PVSK labdarúgójaként sportoló Meggyes Lajos hívta az egyesülethez 1941-ben. Mivel éppen tél volt, így nem tudtak focizni, az iskola labdarúgóiból szervezett egy kosárlabdacsapatot. Edző nélkül, a PEAC Kisállomás melletti csarnokában, záróra után tudtak csak gyakorolni, de lelkesedésük sikeresnek bizonyult. 1942-ben a pécsi egyetem professzora írta ki a Losonczy-kupát a városi kosárlabdacsapatok számára, amit a formálódó Felsőipari azonnal meg is nyert. Egy évvel később, 1943-ban már a hivatalos városi bajnokságban indultak, ahol sikerült legyőzniük az akkori favoritot, a PEAC-ot is, így bajnokok lettek. Az, hogy az iskolai csapatból hivatalosan is a PVSK szakosztálya lett, furcsa módon a háborúnak volt köszönhető. Az iskolából a MÁV-hoz került fiatalok ugyanis nem vették komolyan a légiriadókat, és a légópince egyhangúsága helyett rendszeresen a PVSK akkor Hun utcai teniszpályájára mentek pingpongozni. Egy ilyen alkalommal vetette fel Kőhegyi István, hogy alakítsák meg a PVSK kosárlabda-szakosztályát, miután Mintál Tibort, az egyesület akkori elnökségi tagját is sikerült bevonniuk, olyannyira, hogy még tagja is lett a csapatnak, 1944. május 1-jén megalakult a szakosztály, és rövid időn belül a férfiakat a hölgyek is követték, és a női szakosztályt is létrehozták. Idősebb Kőhegyi István ezt követően néhány szezonban párhuzamosan két sportágban is tevékenykedett, tavasszal és ősszel a labdarúgókat, télen pedig a kosárlabdázókat erősítette. 1957-től már nem vett részt aktívan a szakosztály életében, helyette a polgári munkájára koncentrált. Előbb a MÁV, majd az egykori Pécsi Köztisztasági Vállalat főművezetője lett, később 25 évig volt a Gépipari technikum tanára, innét ment nyugdíjba.

Haláláig az egyik legkitartóbb szurkolója volt a PVSK férfi kosarasainak és az egyesületnek. Mivel annak idején gyermekeit is vitte magával a mérkőzésekre, természetes volt, hogy az egész család sportolói karrierje a PVSK-hoz kötődik: húga, fia és lánya a kosárlabda-, két unokája és dédunokája pedig a labdarúgó-szakosztály tagja volt, így idősebb Kőhegyi Istvánnal egy olyan dinasztia kötődött a PVSK-hoz, amely immár négy generáció óta elkötelezett támogatója az egyesületnek.

2017-ben kapta meg a PVSK Aranygyűrűjét. Pécsett hunyt el, 2019. április 18-án.