Meggyes Lajos 1925. június 22-én született Pécsett. Nem szokványos módon, apróhirdetésre jelentkezve lett a PVSK labdarúgója, 13 éves korában. A Felsőipari Iskolában, a Pécsi Gépipari Technikum elődjében tanult, és érettségizett, ott ahol később tanárként is dolgozott.

Tizenhét évig futballozott a PVSK színeiben. Ő volt az egyetlen sportoló, aki két alkalommal is végig szerepelt az NB I-ben, 1946-ban és 1952-ben. Az NB I-es osztályozós, bajnoki és kupamérkőzésekkel együtt 52 találkozón vett részt. PVSK-s pályafutása több mint másfél évtizede alatt olyan sokszor kapta meg, a helyi sajtó által hétről-hétre jegyzett „a hét 11-e” rovatban a jobbfedezet posztot, hogy hosszú időre „kibérelte” azt.

Pályafutása során a Délnyugat-, az Országos Vasutas, és a Pécs-válogatottban is szerepelt. A korabeli tudósítások szerint magas szintű, technikás játékával a kor világklasszisait, Toldit, Sárosit, Szilágyit, Hidegkútit, Szuszát és Puskást kapcsolta ki eredményesen a játékból.

Több alkalommal hívták más egyesületbe, de klubjához mindvégig hű maradt. Sportolói pályafutása befejezése után hat évig a PVSK különböző csapatait edzette. Sok ismert sportoló rúgta a labdát edzői irányítása alatt, egyebek mellett Bércesi, Garami, Konrád, Tüske, Stájer, Vincze.

A PVSK-n kívül edzősködött Villányban, a Pécsszabolcsi Bányásznál, a Pécsi Kinizsinél, a Pécsi Dózsában, Beremenden, Komlón, Mohácson, Szigetvárott, Sellyén és Bicsérden is, ez utóbbi csapatnál fejezte be edzői pályafutását. Évekig dolgozott a labdarúgás megyeiszakfelügyelőjeként, összesen tizenegy akkori Baranya megyei NB-s csapat munkáját segítve.

A PVSK örökös tiszteletbeli tagjaként 1997-ben az Aranygyűrű kitüntetését is átvehette. /Ebben az évben ketten kapták ezt a kitüntetést, a másik díjazott Czerpán István a PVSK jelenlegi elnöke volt./ Nyolcvankilenc éves korában, születése napján 2014. június 22-én, Pécsett hunyt el.

Fia, ifj. dr. Meggyes Lajos így emlékszik édesapájára.

Pályafutása során sosem lett hűtlen a sporthoz, élete végéig szolgálta azt. Kevesen tudják, hogy a fémipariban édesapám volt a kosárlabda sportág egyik megalapítója volt, és nagyon jó játékos is volt. Kiváló hangja volt, és amikor választani kellett a színpad és a labdarúgópálya között, ő az utóbbi mellett döntött. Szívében pedig örökké PVSK-s maradt, még komlói edzősége idején is segítette a pécsieket azzal is, hogy sikerült legyőzniük a Kaposvári Rákóczit, így a PVSK jutott fel az NB I-be. Sosem játszott más klubban, és edzőként sem hagyta el Baranyát. Sajnos, én már kevésbé emlékszem rá játékosként, hiszen akkoriban még pici gyerek voltam. De amikor edző lett, kijártam csapatai mérkőzéseire, és szurkoltam a sikereikért. Nagyon büszke vagyok ma is rá, és arra, amit egész életében elért. Teljes életet élt, a születése napján távozott közülünk, a keretbe foglalt életpályája méltó volt sportolói pályafutásához.”