Megszakítás nélkül, hét évtizede szolgálja szeretett egyesületét, a PVSK-t. Hetvenkét évvel ezelőtt, 1953. október 17-én lépett be az akkor még a Pécsi Lokomotív nevet viselő egyesületbe, és azóta is minden beszélgetés alkalmából elmondja, hogy neki ez az egyesület az egész élete.

Ha kellett edzőként, ha kellett vezetőként, vagy éppen elnökségi tagként is élete nagy részében szeretett egyesületét, a PVSK-t szolgálta. Mindig a csoportok élen haladva, kétkezi munkával is segített. Ott volt minden, az egyesületet formáló és alakító jelentős eseménynél.

A sport iránti szeretete és elkötelezettsége édesapjától, dr. Jillek Emiltől származik, aki a pécsi Tanárképző Főiskola egyik alapító tagja, és a Testnevelési Tanszék vezetője volt. Jillek Szabolcs 1953-ban lett a Pécsi Lokomotív tagja. Mint versenyző, többszörös megyebajnok volt, de az Országos Vidéki-bajnokságokon is jól szerepelt. Országos síugró és északi összetett versenyeken is indult. Részt vett az akkor még egyedülálló műanyag sísáncon rendezett nyári versenyeken is.

A versenyzést 1963-ban fejezte be. Ezt követően edzői képesítést szerzett, és az utánpótlásnál ért el kiemelkedő eredményeket.

1991-től a Magyar Sí Szövetség Felügyelő Bizottságának is tagja volt. Reméljük, hogy vasutas sport béli múltja, a sport iránti elkötelezettsége és szeretete töretlen marad, valamint ellenállhatatlan humorát, még nagyon sokáig élvezhetjük. Az utóbbi időben kissé gyengélkedett, de már teljesen jól van, ő az igazi túlélő, aki minden nehézséget legyőz, igazi harcos példaképe nemcsak a fiataloknak, de minden korosztály számára.

Amikor felhívtuk, a megszokott derűvel számolt be legújabb horgász-kalandjáról.

Jól érzem magam, annak ellenére, hogy volt egy kis egészségügyi problémám, de szerencsére megoldódott a dolog, szinte teljesen egészséges vagyok. Érdekes átélni, hogy holnaptól elhagyom a 86. évemet. A családdal ünnepelünk majd a hét végén, szűk körben. Már három dédunokám is van, nagy öröm ez, a szabadidőmben pedig olvasgatok, rejtvényt fejtek. Elég sokat vagyok otthon, de nemrégiben Kovácsszénáján voltam horgászni, és megnyugtató, hogy meglesz a húsvéti halászlé egy három kilós ponty képében.

A PVSK-ból néhány baráttal még tartom a kapcsolatot, az ember az örök szerelmét sosem felejti el. Figyelemmel kísérem az ott folyó munkát, az eredményeket. Természetesen telefonon sok emberrel vagyok kapcsolatban. A PVSK olyan egyesület, ahol mindig rend volt, a fejekben és szakosztályi munkában is. Nagyon köszönöm, hogy gondoltatok rám.