Irányításával a PVSK a harmad, majd ezt követőleg a másodosztály megnyerésével jutott az élvonalba, ezzel a klub focitörténetének legfényesebb sikereit érte el. Számos kitérő után útja mindig visszavezetett a Vasúthoz, ma 81 esztendősen is aktívan dolgozik a PVSK labdarúgó szakosztályában.

Rónai István 1944. augusztus 4-én, Magyarszéken született. Itt kezdte labdarúgó-pályafutását, 15 évesen korengedménnyel játszott a helyi megye II-es csapatban, amely megnyerte a bajnokságot és felkerült a megye I-be. A középiskolát Komlón végezte, ahol a kézilabdacsapat kapusa volt, egészen a 4. osztályig. 1962. november 4-én mutatkozott be az NB I-es Komlóban az FTC ellen, hazai pályán 3-1-es vereséget szenvedtek.

Harminc alkalommal szerepelt a magyar ifjúsági válogatottban, ahol többek között Géczi Istvánnal, Varga Zoltánnal, Puskás Lajossal, Zámbó Sándorral, Tóth Kálmánnal, és még sok más későbbi nagy sztárral játszott együtt. 1965-ig volt a Komlói Bányász játékosa.

Ezután a Pécsi Dózsa vezetőinek hívására a baranyai megyeszékhelyre igazolt, és 1966–1973-ig a Dózsában, illetve még egy évet az 1973-ban alakult PMSC-ben szerepelt. Tizenöt alkalommal volt az utánpótlás-válogatott tagja. Több mint kétszáz NB I-es mérkőzésen lépett pályára, és viszonylag fiatalon, 30 éves korában, térdsérülés miatt fejezte be játékos-pályafutását. Időközben a pécsi közgazdasági technikumban szerzett oklevelet.

A játék befejezése után az edzői pályát választotta. 1974-bent a TÁSI-ban, azaz a Pécsi Sportiskolában kezdte edzői pályafutását. Ő az egyetlen olyan szakvezető, akinek irányításával a PVSK csapata megye I-es, NB III-as és NB II-es bajnoki címet is szerzett, illetve aki az élvonalban is irányította az együttest.

Az 1979–80-as NB I-es bajnoki évben a javarészt az NB III-ban diadalmaskodó játékosokra épülő, több akkori nagycsapatot megverő együttes erőn felüli teljesítménye a szakma, és a közönség elismerését egyaránt kivívta. NB I-es mérkőzéseik nagyon sok nézőt vonzottak a Verseny utcába, az FTC ellen például 12 000-en, a Budapesti Honvéd ellen 8000-en biztatták a fiúkat. Hazai pályán legyőztek a Honvédot, a Fradit, döntetlent játszottak az Újpesttel, de a kiesési harc és a rutinhiány végül felőrölte a csapatot, így búcsúzni kényszerültek az első osztálytól.

Rónai István és együttese NB I-es szerepléséről a PVSK történetének legszebb lapjait írták a focicsapat történelemkönyvébe. 2010-ben megkapta a „PVSK Aranygyűrű” kitüntetést. Jelenleg is a labdarúgócsapat mellett dolgozik.

A mostani születésnapról a következőket mondta. – Tulajdonképpen már volt egy kis ünneplés az elmúlt héten családi körben. Úgy tudom, hogy a barátaim is szerveznek valamilyen köszöntőt. Különös jelentősége ennek a napnak az is, hogy a nemrég elhunyt barátnak, Garami Józsefnek is napokban van a születésnapja. Rá is emlékezünk majd. Nagyon köszönöm, hogy gondoltatok rám, nagyon jól esik. Életem legszebb és legeredményesebb időszakát töltöttem ebben az egyesületben. Mindig eszembe jutnak Széchenyi István szavai, miszerint tiszteld a múltat, hogy értsd a jelent és munkálkodhass a jövőn. Eszerint próbáltam, és próbálom élni az életemet most is, és szeretnék visszaadni valamit abból, amit itt a PVSK-ban kaptam, ahol több mint 27 esztendőt töltöttem el.

Rónai Istvánnal készült portrébeszélgetésünket alább megtekinthetik.

Isten éltesse, Pista bácsi!