A második nyári olimpián még csak huszonkét női versenyző vett részt, 1988-ban Szöulban a versenyzők 26,1 százaléka került ki közülük, három éve Rióban már 45,2 százalékuk, Tokióban pedig ez a szám 48,8 százalékra emelkedett. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság sokat tesz a nők szerepének erősítéséért, s már csak a rögbi és a bob olyan sportágak, amelyben kizárólag férfiak versenyezhetnek…

Kedves hölgyek! Mi is lenne velünk, férfiakkal nélkületek !? Mi lenne velünk a hétköznapi életben? Hiszen Ti tudjátok a legjobban mennyire esetlenek, ügyetlenek tudunk lenni, akár egy nőnapi virágcsokor átadása során is… Mi lenne velünk, ha nem sportolnátok!? Mi lenne velünk, ha az első olimpiához hasonlóan csak huszonketten vennétek részt a játékokon?! Mennyi életre szóló sportélménnyel lennénk szegényebbek! Keleti Ágnes, Csák Ibolya, Egerszegi Krisztina, hogy csak a legnagyobbakat, hogy csak legendáinkat említsük…

Gyere Egérke, gyere kicsi lány! – ordította Vitray Tamás a szöuli olimpián, ki tudná feledni… Ki tudná feledni, hisz a szemünk előtt zajlott a sporttörténelem: Egérkéből, a kicsi lányból Krisztina Királynő lett. Majd családanya, három gyermek boldog édesanyja.

Ki tudná feledni, hányszor zengett-zúgott a sportcsarnok a PVSK kosaraslányainak teljesítménye előtt tisztelegve, majd sok-sok éven keresztül szinte minden évben, húsvét táján a legendás bajnokavató bulikat a Széchenyi téren!? Amikor csak mienk volt a tér! Amikor kicsi volt a tér! Ki tudná feledni Horváth Juci győzni akarását, Sztojkovics Éva pontosságát, Vilutyte higgadtságát, Iványi Dalma megalkuvást nem tűrő játékát, Károlyi Andi mértani ívben megrajzolt hármasait. Kitörölhetetlen, felejthetetlen emlékek, melyek egy életre szólnak…

A gyengébbik nem. Így szól a hölgyekre vonatkozó sztereotip megjegyzés… Mielőtt kimondjuk, gondolkodjunk már el kicsit azon, hogy vajon megállja e még a helyét… Hiszen Tokióban már hölgysportolók alkották a mezőny felét! Vagy egy másik nézőpontból megközelítve, melyik férfitársam szeretne beleszaladni Hoffmann Réka jó irányba elengedett jobbhorgába!? Melyikünk tudna akár egy kör erejéig is lépést tartani K.Szabó Gabriellával? Ki lenne az a bátor fickó, aki több mint négy méteres magasságba merne elemelkedni Garamvölgyi Petra rudjával? Úgyhogy, csak óvatosan a sztereotip megjegyzésekkel!

Ne feledjük, ne veszítsük szem elöl azt a tényt sem, hogy a számunkra sok-sok felejthetetlen sportélményt szerző gyenge, törékeny hölgyek edzések, mérkőzések vagy versenyek közötti életében barátnők, feleségek vagy családanyák, és ebbéli minőségükben az átlag barátnőkhöz, feleségekhez és családanyákhoz hasonlóan ők is kénytelenek elviselni a mi esetlenkedéseinket, értetlenkedéseinket, férfinátháinkat… Éppen ezért a legminimálisabb dolog amit a mai napon, nőnap alkalmából megtehetünk, hogy megköszönjük nekik és felköszöntjük őket: Kedves hölgyek! Köszönjük, hogy vagytok nekünk! Köszönjük, hogy törődtök velünk! Köszönjük, a sok kedvességet, a sok élményt, a szeretetet, amivel elhalmoztok minket!

Boldog Nőnapot kívánunk!