A PVSK elnöksége, a szakosztályok vezetői és képviselői, összesen több mint 70-en vettek részt az egyesület hagyományos évzáró ünnepségén, csütörtökön este a Room Bisztróban. A találkozón Czerpán István, a PVSK elnöke értékelte a 2018-as esztendőt. Ahogy fogalmazott, az idei év is sűrű volt, hiszen a szakosztályok hagyományosan sokrétű sporttevékenysége mellett a klub centenáriumi létesítményfejlesztése is megkezdődött. Ennek keretében lebontották a stadiont, felújították az atlétikapályát, és megkezdődött a további épületek és infrastrukturális beruházások előkészítése. Ez nagyon sok feladatot adott a tavasszal újjáalakult elnökségnek, és a klub minden munkatársának.

Czerpán István sorra értékelte az egyes szakosztályok teljesítményét is. Szót ejtett a PVSK két élvonalbeli felnőtt csapatáról, hangsúlyozva, hogy a férfi kosárlabdázók és a vízilabdázók is erőn felül teljesítenek. Az akadémiai keretek között működő kosárlabda utánpótlás és az újjászervezett labdarúgó utánpótlás kapcsán az elnök kifejtette, hogy minőségi szakmai munka zajlik a műhelyekben, ami megalapozza a következő időszak sikereit. Az egyéni sportágakról szólva Czerpán István elmondta, hogy a korántsem ideális finanszírozási viszonyok ellenére az atléták, a tájfutók, az ökölvívók és a judósok is kiváló eredményeket érnek el, és minden sportágban tehetséges fiatalok révén biztosított a továbbfejlődés lehetősége.

Az elnök beszédében kitért a jövő évvel kapcsolatos feladatokra is. Elmondta, hogy a klub 2019-ben ünnepli megalapításának 100 éves jubileumát, az ünnepségre már zajlanak az előkészületek, a cél az, hogy minden szakosztály kivegye a részét a centenáriumi ünnepségsorozatból, és így az egyesület méltó módon tudja megünnepelni a kerek évfordulót.

Az ünnepségen adták át a PVSK legmagasabb rangú elismerését, az Aranygyűrűt. Ezt idén az egykori kiváló kosárlabdázó, Balázs Hajnalka vehette át.

A PVSK Aranygyűrűse 2018-ban: Balázs Hajnalka

Balázs Hajnalka, vagy ahogy mindenki ismeri, Hajni 1963. július 19-én született Szigetváron. Már kisiskolásként megismerkedett a kosárlabdával, amit középiskolás koráig szülővárosa csapataiban űzött. 18 évesen, 1981-ben került a PVSK felnőtt női csapatába, ahol a korábbi pécsi sikercsapat nagy öregjei, így Verbőcziné, Móróné, vagy Russainé mellett már a tehetséges fiatalok, köztük Sztojkovics Éva, Horváth Judit is szerepet kaptak. Gyorsan beilleszkedett az együttesbe, amelynek idővel alapemberévé vált.

A nyolcvanas évek második felétől tevékeny részese volt a későbbi első vidéki női magyar bajnokcsapat, a PVSK fejlődésének. Ennek alapja szerinte az összetartó közösség és a Varga Ferenc edző által hozott szakmai megújulás volt, ami idővel újra a legjobb hazai csapatok közé emelte a PVSK-t. Az első bajnoki aranyérem megszerzéséből nem vette ki a részét, mert akkor éppen kétéves kitérőn volt a Tungsramnál, ahonnan 1992-ben igazolt vissza a PVSK-hoz. Emlékezetes az 1995-ös bajnoki döntő harmadik mérkőzésén a rendes játékidő végén dobott három büntetője, amivel hosszabbításra mentette a meccset a csapat, majd idegenben győzött a BSE vendégeként, és ezzel újra bajnok lett. A hazaút több mint 4 órán át tartott, és csak ezután kezdődött az szokásos ünneplés a Széchenyi téren.

Balázs Hajnal három bajnoki aranyérmet és két bronzérmet, illetve három Magyar Kupa aranyérmet szerzett a női csapattal, miközben 125-ször volt felnőtt válogatott, amellyel Európa-bajnoki bronzérmet is szerzett. Az 1995-96-os bajnoki évben az "Év játékosa"-nak választották. Balázs Hajnalka úgy érzi, ő is hozzájárult az ezt követő másfél évtizedben sikert sikerre halmozó pécsi női kosárlabdacsapat alapjainak kialakításához. Erről az időszakról azt mondta: „a PVSK lett a második családom, tényleg igazi közösséget alkottunk nemcsak a játékostársakkal, hanem az edzőkkel és a klubvezetéssel is: a pályán és azon kívül is sokat voltunk együtt, otthonra leltem itt.”

Ezek után nem meglepő, hogy lányát is az egyesülethez hozta kosárlabdázni. Juhász Dorka azóta édesanyjához hasonlóan élvonalbeli játékos és a magyar korosztályos válogatott oszlopos tagja lett, jelenleg ösztöndíjjal Amerikában tanul és sportol. Fia korábban karatézott, de belőle nem sportoló, hanem informatikai mérnök lett. Balázs Hajnal 1999-ben, Dorka születésekor hagyta abba az élsportot, ezután több mint 15 évig pénzügyi területen, jelenleg a családi vállalkozásban dolgozik. Azt mondta, edzőként nem tudja magát elképzelni, de lehet, hogy sportvezetőként szívesen segítené imádott sportága fejlődését.

M.F.