Jelenleg a PVSK Társadalmi Elnöke. A vele készült interjú során, arra is megpróbáltam választ kapni, hogy miként hasznosítja a sport által szerzett, majd az egész eddigi életén át tartó, és a tanulás által megerősített kitartást, fegyelmezettséget, és állhatatosságot, a felelős beosztással járó feszített hétköznapokban.
A tágas irodában a fogadtatás olyan kedves, mintha már százszor jártam volna itt. Azonnal helyet foglalunk a kényelmes tárgyalóasztalnál, és miközben a kávémat kavargatom, azt érzem, hogy Itt precíz nyugalom árad, szinte tapintani lehet a fegyelmezettséget, és azt, hogy minden kiszámíthatóan történik, egy szolgáltató céghez méltóan, a fogyasztó érdekében.

Az első, sportnyelven szólva, bemelegítő kérdéssel, a sporttal történő kapcsolat kialakulását firtattam.

- Mikor és hogyan kezdődött a sport iránti vonzódása?
-- Én Komlón nőttem fel, tíz éves koromig laktam ott. Mondhatom, ifjúkoromat végigkísérte a sport. Édesanyám testnevelő tanár volt. Komlón kezdett, majd Pécsett, a Fehérhegyi iskolában, később pedig a régi Kertvárosi iskolában tanított. Atlétaedző is volt. Édesapám is sportolt, ő is tanár volt, majd később szakfelügyelő lett. Bokszolt, és amatőr súlyemelő is volt. Gyakorlatilag végig sportoltam a gyermekkoromat. Fociztunk, bicikliztünk, fára másztunk, csúszkáltunk a homokbányában. Tíz éves voltam, amikor beköltöztünk Pécsre, én akkor elkezdtem judózni.
Közben, a Jókai úti iskolában kézilabdáztam is. Egy csapatba játszottam többek között, Habon Tamással, Hang Tibivel, Homola Zsolttal, Jedlicska Zsolttal, de a fő sportágam mindig a judo maradt. Már felnőttként búvárkodtam is, de az ejtőernyőzést is kipróbáltam. Tíz évig csináltam, sajnos időhiány miatt, viszonylag keveset ugrottam, de így is óriási élmény volt. Amikor megkérdezik, milyen volt az első ugrás mindig azt mondom, a másodikról kérdezzenek, mert az a legény, aki az első után a másodikat is megpróbálja, mert akkor már tudja, hogy mire vállalkozik!

- Mi volt a legjobb sportolói eredménye, amire ma is büszke?
-- Több is volt. 1978-ban „Baranya Legjobb Ifjúsági Sportolója” címet nyertem el, ez már a középiskolában volt. Voltam judo IBV-én (A Szovjetunió által rendezett verseny: a szerk. Ny. L.) harmadik, és ötödik helyezett, de jól szerepeltem Bakuban, a nyílt nemzetközi judo versenyen is. Kiváló edzőim voltak! Nevelőedzőm néhai Benkő Jenő, akinek rendkívül sokat köszönhetek mind a sport, mind az emberi állhatatosság terén, majd Sárics Jenő keze alatt dolgoztam a PVSK-ban. A kecskeméti „2 éves kirándulásom” alatt Varga András, az utánpótlás válogatottnál pedig Moravecz Ferenc, Tuncsik József és Keserű József irányították a felkészüléseimet. Azt hiszem judós körökben márkás nevek ők. Sajnos nagyon hamar rádöbbentem arra, hogy a sportoló mennyire kiszolgáltatott, ugyanis 18 éves koromban megsérültem, és úgy gondoltam tanulni kell, mert amíg a reflektorfényben vagy, addig mindenki szeret, megismer az utcán, de ha már nem vagy a csúcson, kizárólag magadra számíthatsz!

- Ön a PVSK Társadalmi Elnöke, nem mellesleg a PÉTÁV Kft. ügyvezető igazgatója.
Egy felelős beosztás mellett miért vállal az ember ilyen posztot, vagy támogat akár egy sportegyesületet, és miért pont a PVSK-át?
-- Én két évig a PVSK-ban judóztam. Jött egy felkérés, először Horváth Zoltán barátomtól, majd Czerpán István Elnök úrtól, és én rövid gondolkodás után örömmel mondtam igent.
Sok szállal kötődöm a PVSK-hoz. Valamikor együtt nevelkedtünk a sportban Kersics Antival, Szakács Lacival, velük egyidősek vagyunk. Később a fiam is judózott a PVSK-ban három évig, a lányom is elkezdte, de aztán más sportágat választott. Kitűnően éreztem magam, sokat kaptam a sporttól, és a PVSK-tól.
Olyan tulajdonságokat, mint például kitartást, szellemi szilárdságot, fegyelmezettséget, amit később a civil életben is hasznosítani tudtam. Ezért én úgy gondolom, ebből a sok kapott értékből vissza kell adni valamit. Én az alázattal végzett munkában, és a szolgálatban hiszek. Ezt a két irányvonalat vezetőként is megpróbálom szem előtt tartani. Ha valaki az élet napos oldalára kerül, ha csak egy kicsit tud segíteni, az tegye meg, ha kell személyes kapcsolatrendszerrel, esetleges lehetőségek megteremtésével. Én most olyan helyzetben vagyok, hogy talán tudok segíteni, és ezt meg is próbálom tenni, addig, amíg lehetőségem lesz rá. Tágabb értelemben válaszolva a kérdésedre, talán azért is vállaltam szerepet, mert az élet számos területéhez hasonlóan, a sport is nagyon nehéz helyzetben van.
Az okokat hosszan sorolhatnám, de a lényeg, soha ilyen nagy szükség nem volt az összefogásra a sport területén. Tehát mindenkinek jönnie kell segíteni, aki tud, mert csak így lehet kilábalni a mostani állapotból.

- Társadalmi Elnökként mi a feladata az egyesületnél?
-- Ezt akár egy szóval is meg tudom fogalmazni: a lobbi-tevékenység. Vagyis, személyes kapcsolataim által, minden lehetőséget meg kell ragadnom, hogy támogatókat, illetve szimpatizánsokat tudjunk a sport, jelen esetben a PVSK szakosztályai mellé állítani.
Ez persze nagyon nehéz a jelenlegi gazdasági helyzetben, de a mostani PVSK Elnökségben megvan az egyéni és a közösségi erő ahhoz, hogy e területen is minőségi munkát végezzen.

- Milyen kapcsolata van Önnek jelenleg a sporttal, műveli, esetleg mérkőzésekre jár?
-- Sajnos nem sok időm van, néhány évvel ezelőtt még több volt, de az újságot ma is a sportrovattal kezdem el olvasni, és természetesen a TV-ben is követem az eseményeket. És síelni is elmegyünk, évente legalább egyszer. A család viszont nagyon sportos. Párom atletizált, három gyermekünk pedig Győrben, Budapesten, és Szegeden tanul, és sportos életet élnek.

- Mennyi időt tud fordítani a napi teendők mellett az elnöki feladatokra?
-- Annyit, amennyi szükséges. Jó időbeosztással, mindent meg lehet oldani. Aki hozzám fordul, meghallgatom, és ha tudok, segítek! De nem az a fontos, hogy engem keressenek, hanem az hogy én keressek lehetőségeket. Ezen kívül részt veszek a PVSK Közgyűléseken, Elnökségi összejövetelen, és ha hívnak a szakosztályok rendezvényeire is elmegyek.

- Kikkel tartja a kapcsolatot a régi sport-játszótársak közül?
-- Szinte senkivel. Én 20 éves koromig sportoltam versenyszerűen, majd 36 éves koromig tanultam, most 50 vagyok, 27 éve fejeztem be a sportot, azért ez elég sok idő ahhoz, hogy a sportbarátságok szétforgácsolódjanak. De mindig jönnek új barátok, ismerősök a sportban is, és ezek gazdagítják az ember kapcsolati repertoárját.

- Mit jelent Önnek az, hogy ismét a PVSK nagy családjához tartozik?
-- Fontos, hogy ne csak akkor legyen összetartó egy közösség, ha kap az ember, hanem akkor is, ha adni kell. Most betenni kell a sportba, és én örülök, hogy itt lehetek. Mert most a PVSK-nál a vezetés, a szakmai közösségek és a sportolók átérezve a nehéz helyzetet, kiváló közösséget alkotnak. A meglévő materiális alapokhoz az emberi értékek is hozzáadódtak, és mivel a menedzselésben is a csapatmunka a legfontosabb, az egyesület most egy nagyon egységes szervezetként működik.

- Mit jelent az Ön számára a család?
-- A család minden! Számomra nagyon fontos a háttér, csak így lehet jól teljesíteni. Nekem az első házasságomból van egy lányom és egy fiam. Második kapcsolatomban lett egy második fiam is. Mint említettem, ők más városban élnek, de nagyon szoros a kapcsolat köztünk. Én 21 évi házasság után váltam el, de a mai napig is jó kapcsolatot ápolunk az előző feleségemmel. Nem vagyok gyakorló vallásos, de istenhívő vagyok, számomra fontos a hit, mert kapaszkodót nyújt a hétköznapokban.

- A jövőben is támogatja majd a sportot?
-- Amíg a Jóisten engedi, és lehetőségem lesz, addig biztosan!

- Van Önnek valamilyen hobbija?
--Egyszerre több könyvet is olvasok, akár hármat, négyet is, ebből a szempontból mindenevő vagyok. Ha olyan a kedvem három óra alatt kiolvasok egy Rejtő Jenő-t. Televíziót nagyon keveset nézek. Elsősorban a tudományos csatornákat szeretem, az ismeretterjesztő műsorokat, mert hiszek az életfogytig tartó tanulásban, és ezek sok új ismeretet nyújtanak. Na és természetesen a sportot is nézem, mert azzal lesz teljes az életem.

- Mire, kire, kikre a legbüszkébb?
-- A gyerekeimre. A kitüntetések, a díjak sok esetben talmi dolgok, igazából nem nagyon érdekelnek, persze jól esik, ha elismerik, ha valamit jól csinálsz. Nekem a legfontosabb az, ha a borotválkozás közben reggel belenézek a tükörbe, egy olyan valaki néz vissza rám, aki a tegnapi napon becsülettel eleget tett a reábízott feladatoknak. Nincs hibátlan ember, de úgy gondolom, hogy a munkatársakat, a csapatod tagjait pozícionálni kell, helyzetbe kell hozni, mint a csatárt a fociban, hogy jó döntéseket hozzanak, mert csak akkor lehet sikeres az a közösség, amelyben dolgozol. Ha jó csapatot építünk, és igyekszünk jó döntéseket hozni, akkor abból előbb-utóbb jó dolgok születnek az élet minden területén, így a sportban is…

Köszönöm a beszélgetést!

Nyilas László