Betlehem István 1944. április 8-án született, Pécsett. Előbb a PEAC, később a PVSK edzéseit látogatta. - Nem túlzás, megváltozott az életem, amikor tizenévesen, 1962-ben igazolt atléta lettem. Tényleg jól ment a dolog, az eredményeim alapján bekerültem a korosztályos válogatottba is, 110 méteres, illetve 400 méteres gátfutásban.- mondta erről az időről egy alkalommal.

Egy másik nyilatkozatában így beszélt a PVSK-ban eltöltött időszakról. - A PVSK salakját, nagyon kedveltük, mert mindig fel volt gereblyézve. A pályán töltöttük életünk ifjúkorának legszebb pillanatait. Legjobb barátom Matis Géza volt, vele nem csupán a klub, a futás kötött össze, de egy irányban is laktunk, ezért közösen mentünk haza az edzések végén. Sokat beszélgettünk, rengeteg téma került közöttünk szóba. Jó volt azonos szakosztályhoz tartozni.”

A PEAC- tól került 1964-ben a PVSK-hoz Solymossy Egon hívta, aki későbbi edzője is lett. Őt tartották az olimpikon Lippay Antal utódjának, aki Verbőczi Józseffel együtt edzette is Betlehem Istvánt. 110, 200 és 400 m-es gátfutásban indult, ezek közül a 110 és a 400 gátfutás ma is olimpiai szám. 1964-ben 110 gáton a 18. helyen volt, 400 gáton a 6. helyet foglalta el az országos ranglistán, de 1965-ben 110 gáton már a 6. helyre ugrott. Többször szereplelt a Baranya megyeválogatottjában, sok külföldi versenyen vett részt.

Egyik csapattársa a ma is aktív tájékozódási futó, dr. Kiss Endre igy emlékezett róla.- Igazi közösségi ember volt, mindig vidám. Később nem csak sporttolt a PVSK-ban, hanem a Vasútnál is dolgozott. Sok külföldi versenyen voltam vele együtt, Eszéken, Kassán, akkor még nagy nemzetközi kapcsolat rendszere volt Baranya megye atlétikájának.

Betlehem István egész életében tudta, a fekete-fehér sportegyesület tagjának lenni dicsőséget jelent. Sajnos huszonnégy éves korában, egy térdsérülés miatt, a pályafutása befejeződött. Később volt a sportkör alelnöke is, a meccsrejárás meg örök szenvedélyévé vált, a férfi kosarasok összecsapásait csak kórházi ápolás ürügyén hagyta ki. Visszavonulása után is a Vasút berkein belül maradt, balatoni MÁV üdülök gondnoka volt. Az utóbbi időben, bár egészségi állapota megromlott, amig tehette minden hazai mérkőzésen ott volt. Vidámságát, kommunikatív készségét végig megőrizte.

2021.09.27-én hajnalban hunyt el Pécsett. A PVSK sportolói, edzői, szakmai vezetése emlékét megőrzi. Temetéséről később történik intézkedés.