Pavlovics Gábor 1968. december 21-én született Kaposváron. Korábban édesapja szintén sikeres tájfutó volt a Kaposvári Rákóczi SE-ben, így számára is adva volt a kijelölt út. Első versenyén, a megyei ifjúsági bajnokságon rögtön dobogóra állhatott 1980 szeptemberében.

1987 őszétől a Pécsi Orvostudományi Egyetemen folytatta tanulmányait, és a PVSK versenyzője lett. A szakosztály addigi történetének legnagyobb sikerét Pavlovics Gábor a belgiumi Eupen környékén megtartott junior Európa-bajnokság megnyerésével érte el, ráadásként Paróczi Zsolt másodikként állhatott mellette a dobogóra. Váltóban a két pécsi futó, Pavlovics és Paróczi, Tóth Tamással kiegészülve bronzérmes lett.

1989-ben, húszszoros utánpótlásbajnokként, már a felnőtt hosszútávú egyéni bajnokságon ezüstéremmel nyitott, és tagja volt a felnőtt váltó- majd csapatbajnokságot nyert csapatnak is.

Ráadásként az akkor még csehszlovákiai Karlovy Varyban, a felnőtt világbajnokságon, sprintben a tizenhatodik, váltóban a nyolcadik helyen zárt. 1992-ben a rövidtávú, az egyéni, az éjszakai és az összetett bajnokság megnyerésével mindent vitt, és a pontversenyben is a győzelemhez segítette a PVSK-t.

Igazi éjszakai specialistának számított, összesen 2 rövidtávú, 3 nappali, 4 váltó- és 5 csapatbajnoki címe mellett hatszor diadalmaskodott az Országos Éjszakai bajnokságon, ebből ötször zsinórban (1995–1999). 2006-tól immár a szeniorok mezőnyében erősítette 2013-ig a Pécsi Vörös Meteort, ahonnan visszaigazolt a PVSK-hoz. Az F40 és F45-ös korosztályokban ugyancsak több nemzetközi viadalon állt rajthoz és végzett rendszerint az élmezőnyben vagy annak közvetlen közelében.

Heti 3–4 alkalommal ma is lefutja szokásos fél, egy óráját, és aktívan kiveszi a részét a versenyrendezésből, szervezésből, ahol elsősorban a pályakitűző, ellenőrző feladatokat kedv. Büszke rá, hogy még gimnazistaként kiérdemelte a „Jó tanuló, jó sportoló” címet, háromszor az év tájfutójának is megválasztották (1988, 1991, 1993).

Az ezt követő esztendők során elismert sebész, és plasztikai sebész lett, ám a tájfutást sosem hagyta abba.

A válogatottságról 1996-ban lemondott ugyan, ám a hazai viadalokon ezután is többször remekelt. A tájfutást az atlétika és a sakk keverékéhez hasonlítja, bár hozzá az utóbbi sportág áll közelebb. Más szóval, ő nem az atlétikusabb, azaz erőből gyorsaságra törekvő, inkább a terepen folyamatos kockázatelemzést végző, az útvonal-lehetőségeket alaposan felmérő, így a távot rövidebb idő alatt teljesítő tájfutók csoportjába sorolja magát.

Az F40 és F45-ös korosztályokban több nemzetközi viadalon állt rajthoz és végzett rendszerint az élmezőnyben vagy annak közvetlen közelében. A hazai pálya e sorban is különleges kihívásnak számít, így nem csoda, ha a 2013-as orfűi éjszakai bajnokságon az F45-ben nem talált legyőzőre. A 2016-os pontbegyűjtő csapatbajnokságon Viniczai Ferenc és Turcsán János társaságában pedig az F145 listájának élén zárt a PVSK-val. 2019-ben középtávon F50-es kategóriában országos bajnok lett. Dr. Pavlovics Gábor 2022-ben a Középtávú Országos Bajnokság és Országos Váltóbajnokságon Pataki Gáborral és Viniczai Ferenccel egy csapatban első helyen végzett az F165 kategóriában.

Legfrissebb sikere a Szentgál térségében 2023 októberében a hosszútávú, és a pontbegyűjtő csapat országos bajnokságot rendezték, ahol Dr. Pavlovics Gábor a PVSK tájfutója egyéniben és csapat tagjaként is első helyen végzett.

Az izgalmas versenyről Dr. Pavlovics Gábor így számolt be. – Szombaton az egyéni versenyben az F55A kategóriában indultam, és sikerült nyernem. Nagyon jól ment a futás, gyakorlatilag semmit nem hibáztam. Bizonyára voltak nálam jobb futók, de a tájékozódási futás egy jóval összetettebb sportág, ahol a fizikai felkészülés mellett nagyon fontos az, hogy miként tudsz eligazodni az adott környezetben a térkép segítségével, valamint az új helyzetekhez alkalmazkodni, és ez már nemcsak futóképesség kérdése. Ebben voltam talán jobb a többieknél. Vasárnap a csapatban indultunk, Pataki Gáborral és Viniczai Ferenccel. Ez egy pontbegyűjtő bajnokság volt, aminek az a lényege, hogy a háromfős csapat elindul, és van kint az erdőben 27 vagy 28 ellenőrző pont, és azokat hármuknak el kell elosztani, hogy ki melyikhez megy el. Tehát nem kell mindenkinek mindegyik állomáshoz elmenni, ha például technikailag nehezebb valamelyik pálya, oda az megy, aki ebben jó.

A PVSK Aranygyűrűjét 2001-ben érdemelte ki.