Horváth Géza ökölvívó, mesteredző Nagyatádon született 1918. december 29-én. Nagyatádon ismerkedett meg sportággal 1932-ben, később Kaposvárra került. Már 1943-ban első helyet szerzett a Székesfehérváron rendezett Országos Leventebajnokságon, a Bp. Vasutas színeiben, pehelysúlyban. Sikeres pályafutását kétszeres válogatottként 1947-ben fejezte be.

1948-ban középfokú edzői képesítést szerzett kiváló eredménnyel. 1950-ig a Nagykanizsai Vasútnál volt edző, majd PVSK-hoz került. 1952–56 között a Testnevelési Főiskolán, levelező hallgatóként, szakedzői képesítést szerzett. Tanítványai 34 országos bajnokságot, és 112 dobogós helyezést szereztek. Az utánpótlás-válogatott szövetségi edzője, a magyar csapat szöuli felkészítője is volt, bár az olimpiára nem jutott ki. Az edzői munka mellett hosszú időn keresztül betöltötte a PVSK Ökölvívó szakosztályának technikai vezetői és szakosztályvezetői tisztét is. Legeredményesebb tanítványa a szöuli olimpikon Alvics Gyula, aki mindig szeretettel beszél egykori mesteréről.

Horváth Géza 1969-ben a Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült, 1970-es években a Magyar Népköztársaság Sportérdemérem bronz, ezüst és arany fokozatát is átvehette, a Magyar Ökölvívó-szövetség pedig mesteredzői címet adományozott neki. A Baranya Megyei Ökölvívó-szövetség és a PVSK ökölvívó szakosztálya minden évben egy róla elnevezett verseny megrendezésével adózik a kiváló sportember, Horváth Géza emlékének. A PVSK vezetése 1994-ben (posztumusz) Aranygyűrűvel ismerte el fél évszázados eredményes munkásságát.

Horváth Géza Pécsett hunyt el 1988. október 28-án.