Pintér Tibor szakosztályvezető köszöntője után Czerpán István beszélt az elmúlt szezonról, és röviden a jövő feladatait is vázolta. Ezt követőleg a résztvevők fehér asztal mellett értékelték az elmúlt szezon eseményeit.

Az évzáron Pintér Tiborral, a labdarúgók szakosztályvezetőjével nemcsak a múltról, hanem már a jövőről is beszéltünk.

Tisztázni kellene, hogy egyáltalán mit értünk fiatalítás alatt. Az ifjú labdarúgók, olykor csak a sérült, vagy beteg játékosok helyettesítése miatti gyors bevetését, vagy a tudatos tervszerű, folyamatos képzésen alapuló fiatal labdarúgók fokozatos beépítését a csapatba, olykor az idősebb játékosok segítségével. Nálunk melyik folyamat zajlik, most?

Úgy gondolom, nálunk egyszerre mindkettő jelen volt, és lesz is. Nagyon nehéz volt a kezdés, hiszen a múlt nyáron sokan máshová igazoltak, edzőváltás is volt, sok fiatal került hirtelen a mélyvízbe, egy teljesen új csapatot kellett építeni. Rosszul kezdtünk az első néhány találkozón pontot sem tudtunk szerezni. A tehetséges fiataljainkat azonnal be kellett építenünk, ezt tehát a szükség hozta. De ez a folyamat tervszerű is volt, hiszen mi köztudottan, és felvállaltan utánpótlás nevelő klubként működünk. Sajnos, az egyik alaptényező a rutin hiányzott ezeknél a fiatal játékosoknál, mert azt csak játékkal lehet megszerezni. A bajnokság csapatai közül a miénknél volt a legalacsonyabb az átlagéletkor, a játékosok zöme húsz év alatti volt. Elmondhatom tehát, hogy ez a kettős feladat, amely jelenleg is tart, és olykor göröngyös az út, a jövő építésekor mégis a fiatalok felé kell, hogy billenjen a mérleg nyelve.

Az eltervezett feladatokból mit sikerült megvalósítani?

Ha azt nézem, hol állunk a tabellán, akkor kevesebbet, de ha azt nézem, honnét indultunk, és milyen folyamatok zajlottak a csapatépítés szempontjából, akkor pozitív a mérleg nyelve. Az utolsó néhány találkozóra már fokozatosan fejlődtünk, javult a játékunk, nőt a taktikai fegyelem, már lehetett látni, mit akar játszani a csapat. Itt jegyezném meg, hogy a támadó játékunkon javítani kell, mert hiába védekeztünk jól, ha a kapura nem voltunk veszélyesek.

Mik a jövőbeni tervek?

Ez sem lesz könnyű szezon, még nem tudjuk ki marad, ki megy, esetleg jöhetnek újak is. Amellett, hogy megmarad a fiatal csapatépítési irány, szeretnénk legalább két idősebb játékost igazolni, olyanokat, akik összehangolt munkával rövid időn belül beilleszthetők a csapatba. Fiataljaink nagyon akarnak, nagy bizonyítási vággyal, és mindig a győzelemre törnek, erre lehet építeni.

Emellett a szakosztályi modellen is változtatni szeretnénk, az U19-es csapatot jobban bevonnánk a felnőtt együttes munkájába, hiszen így közvetlenül lehet szemmel tartani a tehetségeket, és ha kell, azonnal be is lehet építeni őket. Ennek a részletes kidolgozása most folyik, amely egyrészt szakmai, másrészt logisztikai feladat is. Bizonyos szerkezeti, és szakosztály-modell elemeken változtatnunk kell, és ez nem mindig egyszerű. Sok egyeztetés van még hátra, de a jelen biztató, minden feltétel adott, és olyan szintre kerültünk, hogy le tudtuk rakni az alapokat, mostantól jöhet az építkezés.