Pécsi Vasutas Sportkör | Alapítva 1919-ben
7622 Pécs, Verseny utca 11. | E-mail: iroda@pvsk.hu

Hírek

A legfelsőbb szinten alakul a boszniai kosárkapcsolat

Sejo Bukva (49) kosárlabdázóra bizonyára sokan emlékeznek a szurkolók, hiszen több évet játszott Magyarországon. Pályafutásának befejezése után, a kiszámíthatóbb sporttól, a néha kiszámíthatatlan politikai pályára repítette az élet, egészen a Boszniai-Hercegovinai Parlament Elnöki székéig.

A szó szerint is „magas” (termete: 213 cm, a szerk. Ny.  L.) beosztás után is szerénynek megmaradó, ízig -vérig sportember, a meglévő magyar sportbaráti szálakra építve, néhány órás pécsi tartózkodása alatt is, új kapcsolatok kialakításán fáradozott.

Nagy meglepetés ér, amikor meglát, és régi ismerősként üdvözöl, ugyanis emlékezett rám, hogy egyszer egy meccs után Pécsett riportot készítettem vele valamikor a 2000-es évek elején. Természetesen tegeződünk, és mintha irodája valamelyik kényelmes fotelébe invitálna, rámutat egy éppen ”kéznél” levő lépcsőre, a POTE csarnok előterében, így is prezentálva azt, hogy a külsőségek egyáltalán nem fontosak, ha mögöttük van némi tartalom is. Csapatának egy izzasztó meccse után beszélgettem vele.

A pályafutásod java részét Magyarországon töltötted, hogyan emlékezel vissza arra az időszakra?

Játékosként 1997-ben kerültem a ZTE csapatához, 2000-2001-ig az Albacomp, 2001-2002-ig a Kaposvár, majd 2002-2006 között a Debrecen játékosa voltam. Imádtam itt játszani, nagyon szerettem, és most is nagyon szeretem Magyarországot, a magyar embereket. Terveztem, hogy letelepedünk itt, és a Debrecen klubvezetője leszek, de a csapat csődbe ment, és ebből nem lett semmi. Rengeteg barátom van a mai napig a civil életből is, a játszótársak közül pedig az említethetem Mujanovicsot, még kapcsolatban vagyok Dzunics-csal, Heinrich Róberttel, Kámán Tamással és Bodrogi Csabával, és természetesen volt edzőmmel, Földi Sándorral is. Mindkét lányom itt született, itt jártak óvodába, a feleségem tökéletesen beszél magyarul, jobban, mint én. /Itt nagyot nevet!/ Pécset imádom, gyönyörű város, ha tehetem, mindig eljövök ide.

Most milyen alkalomból jöttetek Pécsre?

„Átutazóban” vagyunk. Ugyanis Dávid Kornél régi barátom - amit sajnálok, hogy nem játszhattam vele egy csapatban - az elmúlt évi szarajevói Húsvéti Kupán történt vendégszereplésük után, meghívott minket egy székesfehérvári tornára, este már ott is leszünk, közben megmérkőzünk a PVSK fiataljaival is.

Úgy tudom, ez egy baráti meghívás?

Igen! Földi Sándorhoz, a PVSK edzőjéhez nagyon jó, mondhatni családi barátság fűz, edzőm is volt Kaposváron az ezüstérmes csapatnál. Ő hívott, és mi örömmel jöttünk! A PVSK hasonló korosztályos csapataival játszunk meccseket, ahol természetesen nem az eredmény, hanem a játék a fontos. De nagyon komolyan vesszük a találkozókat. /Ezt e sorok írója is megerősítheti, a riportalanyom szenvedélyes szurkolásától még most is csuromvizes pólója erre az egyértelmű tárgyi bizonyíték!/

Ez azt jelenti, hogy egyáltalán nem szakadtál el a kosárlabdázástól, sőt…

Ettől a gyönyörű sportágtól nem tudok, de soha nem is akarok elszakadni! Egész életemben szerettem gyerekekkel foglalkozni, ezért elindítottam egy kosárlabda akadémiát. Boszniába történt visszatérésem után, 2007-ben, Szarajevóban, ahol ma már közel négyszáz gyerekkel foglalkozunk. A fiú korosztályokban 4-18 éves korig vannak gyerekeink, több csapattal veszünk részt a különböző korosztályos bajnokságokon, de az igazi megmérettetés, mindig a nemzetközi porondon történik. Bár az elmúlt nyolc évben nagyon sok sikerünk volt, a 2015-ös volt a legjobb. Az U15-ös Európa Bajnokságon második helyezett boszniai válogatottnak négy játékost is adott klubom, sőt a másodedzőt is mi adtuk. Nagyon büszke vagyok erre! Egyébként ötven lánnyal is foglalkozunk, ők is nagyon szépen fejlődnek, hallani fogtok még róluk is!

Ha már itt tartunk, messze estek az almák a fától, másként fogalmazok, sportolnak- e lányaid?

Természetesen! A kisebbik kosárlabdázik, a nagyobb lányom más sportágat választott, ő lovagol, és nagyon szereti. Sosem szóltam bele, hogy mit csináljanak, lényeg az, hogy mozogjanak, és egészségesen éljenek.

A mai ittlétetek jelentheti-e egy hosszabb távú kapcsolat elindulását a PVSK és a Klubod (Kos Sarajevo) között?

Na, látod, ez a másik fontos dolog, amiért itt vagyok! Természetesen, ez a kapcsolat már most is él. Délelőtt beszéltem Czerpán István Elnök Úrral, hogy milyen módon fejlesszük tovább kapcsolatunkat. Ő biztosított arról, hogy a PVSK mindenben együttműködő lesz, edzőképzések, bemutató edzések, különböző korosztályos tornákon való részvételek, de játékosok cseréje, edzőtáborok is szóba jöhetnek. Széles a paletta, és az elnök szimpatikus hozzáállása a dologhoz, számomra garancia. Ennek első momentumaként meghívtam a PVSK-t egy szarajevói tornára.

No, de jött egy csavar az életedbe, politikus lettél, nem is akármilyen pozíciót töltesz be odahaza Szarajevóban!

Igen a Bosznia-Hercegovinai Parlament Elnöke lettem 2014-ben. Úgy éreztem, hogy aki sokat kapott az élettől, a sporttól, az adjon is vissza valamit a saját közösségének. Hozzáteszem a mai boszniai politikai helyzetben ez egyáltalán nem könnyű, és nagyon összetett feladat. Az embereknek nagyon sok problémája van, ahol tudok, segíteni próbálok.

Melyik a nehezebb terület, a kosárlabdázás vagy a politika?

Egyértelműen a politika a nehezebb pálya! Nagy előny, hogy sportoltam, ez sok nehéz helyzetben segített már. De a kosárlabdázás számomra a fő szerelem, mert ott, ellentétben a politikával, szemtől szembe megy az adok-kapok, ott az nyer, aki több kosarat dob, és azonnali a siker vagy a kudarc. A politikában sajnos ez nem mindig így van, és ez nem jól van így!

Köszönöm a beszélgetést!

Az interjú 2015.08.27-én készült.

Nyilas László