Igaz, már nem Baranyában kosarazik, ennek ellenére a fiatalokat biztatja, mert aki akar, az messze juthat a sportágban. Miképpen az egyes posztos kosaras is tette, hiszen a bajnok Szolnok mellett a válogatottban is többször bizonyította már tudását. A Pécsi VSK-ban rengetegen találták meg a hosszú évtizedek alatt azt a helyet, ahol a szakma legjobbjaitól lehetett tanulni, méghozzá rengeteget. Klub és játékos közös sikereiről szólhatunk velük kapcsolatban.

- Régebben talán az volt a legfontosabb számomra, hogy hány kosarat tudok bedobni meccsenként - nosztalgiázott egy keveset Wittmann Krisztián, aki napjainkban Szolnokon, az ország talán legjobb gárdájában szervezi a játékot, osztogatja a labdákat.

- Manapság, nyilván azért, mert korosabb lettem, már más szempontok lényegesebbek. Természetesen, mindenki olyannal szeret együtt szerepelni, akinek nem csak labdát ad, de azt vissza is passzolja neki. A nálam fiatalabb generációt, csapaton belül soha nem tekintettem ellenfélnek, különösen nem ellenségnek. Többek között ezt is megtanultam Pécsett, ahol nekem ugyanúgy megadták az esélyt a bizonyításra. A rátermetteknek előbb-utóbb úgyis kijön a lépés, elnyomni, kiszorítani nem lehet őket. Az a dolguk, hogy megmutassák a náluk korosabbaknak, mit tudnak. Ez motiválhatja azokat is, akik éppen előttük vannak még a sorban a tehetséges ifjoncoknak. A lényeg, hogy aki jobb, ügyesebb, gyorsabb, azé a jövő. Nekem sem lehet illúzióm, egyszer át kell majd adnom a helyemet, de ezért mindenkinek sokat kell tennie, mert olcsón nem adhatom a „bőrömet”!

A PVSK kosaras utánpótlásáról szóló tízrészes sorozatunk ezzel befejeződött. Ami nem jelent végleges búcsút a fekete-fehérektől. Ha akad feléjük valami érdekes, izgalmas, akkor arról igyekszünk a jövőben is beszámolni. Hiszen olyan egyesületről van szó, ahol a múlt erősen feltételezi az eredményes jövőt is.

Forrás: www.pecsiriport.hu