Pécsi Vasutas Sportkör | Alapítva 1919-ben
7622 Pécs, Verseny utca 11. | E-mail: iroda@pvsk.hu

Hírek

Elhunyt Hámori Tibor a PVSK volt labdarúgója

Rövid szenvedés után 78 éves korában elhunyt Hámori Tibor a PVSK volt labdarúgója, későbbi edző. 1955-től játékosként, majd 1970-től edzőként még 25 évig volt a PVSK Labdarúgó Szakosztályánál.

Sok, későbbi élvonalbeli labdarúgót nevelt, többek között játékosa volt Turi Zsolt a jelenlegi Megye I-es csapat vezetőedzője is. Temetéséről később történik intézkedés.

Nemrég interjú készült Hámori Tiborral "Nekem a foci szent, a PVSK pedig örök szerelem" címen.
A linkre kattintva itt olvsható az interjú. Klikk >>

Nekrológ helyett…

Mindketten nagyon készültünk erre a riportra! Hol a szigetvári strandfürdő langy-meleg medencéjének egyik eldugott sarkában, hol pedig akkor, ha csak úgy összefutottunk, és én megemlítettem, Te pedig rávágtad, megcsináljuk! 2007-ben, amikor a Pécs TV élő adásában voltál vendég, megbeszéltük, hogy ezentúl, évente legalább kétszer, találkozunk. Persze, ebből nem lett semmi, de 2015 tavaszán, talán az én erőszakosságomnak köszönhetően, mégis összejöttünk a gyönyörű szép donátusi lakotokban. És miközben az általad imádott, drága feleséged az ellenállhatatlan illatú lángosokat készítette, mi beszélgettünk, természetesen a sportról, illetve a PVSK-ról. Majd elvonultunk kettesben, hagytuk a „lányokat”, hogy beszélgessenek. És akkor elmondtad nekem életed történetét, hogy mindent, még a családot is a sportnak, a PVSK-nak köszönheted, és ha még egyszer újra kezdhetnéd, ugyanígy csinálnál mindent, boldogságra leltél a sport és a család ötvözetében.

Azt is mondtad, hallottad, hogy volt játékosod, Turi Zsolt keze alatt új csapat formálódik a PVSK-ban. Izzott a tekinteted, lángolt az arcod, és kezeid önálló életet élve, szinte láthatóvá tették az általad megélt, nagydarab sporttörténelmet. Elemedben voltál, mert egy igazi, nagy, örök szerelemről, a fociról beszélhettél, izzó emlékek lávaként feltörő tüzével, és nem sejthettük, hogy utoljára. A riport elkészült, megjelent a PVSK internetes oldalán, több százan elolvasták. Megbeszéltük, hogy augusztusban nálunk találkozunk legközelebb, ha majd szeretett lányod, Judit hazajön Olaszországból, aki a hazától távol, de szintén a sportnak köszönhetően lelt a boldogságra.

De most oda minden ígéret, a tervek az örökkévalóság ürességében váltak köddé. A kiszámíthatatlan sors másként döntött. Te a csodálatos donátusi napfény helyett az állandó sötétségbe, a nyüzsgő, zajos, sportos mindennapokból, az örök csendbe költöztél, itt felejtve nekünk az emlékezés tonnányi súlyát. Amikor a búcsúzáskor, a cikk okán fényképet készítettem Rólad, azt mondtad: ”Nagyon régóta nem voltam PVSK focimeccsen, de ígérem Lacikám, ősszel, Veled kimegyek. Megnézem, milyen csapatot csinál ez a Zsolti gyerek.” Tibikém, remélem, én ott leszek, és akkor velem együtt természetesen Te is…

Emlékét megőrizzük…

Nyilas László