-Miként került sor arra, hogy visszatérj a PVSK-ba?
-Munkahelyi elfoglaltságom most úgy alakult, hogy mellette el tudom látni ezt a munkát, hívtak, és én örömmel jöttem. Másfelől, imádok gyerekekkel foglalkozni, úgy érzem, szakmai szempontból is, talán romlatlanságuk miatt, ők közelebb állnak hozzám, mint a felnőtt labdarúgók.

-Melyik korosztállyal foglalkozol?
-Az U21-es korosztály az enyém. Itt két csapat van, az egyik az NB II-es-NB III-as, a másik a Megye bajnokságban indul. Érdekes feladat, majd meglátjuk.

- Az U21, az már majdnem felnőtt csapat. Vannak Úgynevezett „feljátszók” is?
-Igen természetesen! Vannak olyan játékosok, akik nálam edzenek, de esetenként, akár tehetségük alapján is, játszanak a felnőtt csapatban. És vannak olyanok, akik az első csapatnál edzenek, és alkalmanként, hozzánk is beszállnak.

-Mi lehet a cél a bajnokságban?
-Természetesen az egyik cél a jó bajnoki szereplés, mert ez értékmérő a gyerekeknek, a szülőknek és nekem is. A magasabb osztály erős, így ott nehezebb lesz helytállni. De mivel fiatalokról beszélünk, az is cél, hogy fejlődjenek. Tehát, amikor a felnőtt csapathoz kerülnek, legyenek majdnem „kész” játékosok. Ugyanis, hiába nyersz meg tíz városban, öt kupát, ha a gyerek, amikor felnőtt csapathoz kerül, nem tud egyeneset rúgni a labdába, vagy éppen nem tud labdát kezelni. És ekkor már hiába mondod, hogy ennyi vagy annyi kupát nyertem, azzal már nem megyünk semmire. Minél idősebb a gyerek, annál nehezebb megtanítani bármire is a focit illetően.

- Ettől is „beteg” a magyar foci?
-Persze, biztosan! Ha én tudnám, hogy mitől ilyen a magyar foci, könyvet írnék, és milliomos lennék Erre szokták azt mondani, hogy ez összetett probléma. Most mondjam azt, hogy mi edzés előtt, és edzés után is fociztunk! És akkor még a grundon eltöltött napi több órát nem is említem! Én 1958-ban születtem, 1969-ben lettem igazolt játékos, elmondom neked, hogy a tudásom 80%-át a grundom, saját szorgalomból szereztem! Szerencsére, abba az iskolába jártam, ahol Garami Józsi bácsi tanított, az akkor még Építők úti Általános Iskolába. Ő meglátta bennem a tehetséget! És mondok még valamit, Józsi bácsi annyi NB I-es játékost kinevelt, hogy erre a mai Labdarúgó Akadémiák is nehezen lennének képesek.

Nyilas László