Pécsi Vasutas Sportkör | Alapítva 1919-ben
7622 Pécs, Verseny utca 11. | E-mail: iroda@pvsk.hu

Hírek

„Szeretném megmozgatni az állóvizet”

Júliustól új szakosztályvezető irányítja a munkát a PVSK Kosárlabda Utánpótlás Szakosztálynál. Mintál Csaba évtizedek óta kötődik a PVSK-hoz, most az egyesület bázisára támaszkodva szeretne eggyel továbblépni a szakmai munkában.

- Huszonöt éve a sport és a kosárlabda közelében vagy, évtizedekig voltál a PVSK szűken, vagy tágan értelmezett kötelékében, és néhány év kihagyás után újra csatlakoztál az egyesülethez. Miért?

- Tavasszal a fiú szakág technikai vezetőjeként csatlakoztam újra a PVSK-hoz, július elejétől pedig Czerpán István elnök úr felkérésére a szakosztályvezetőként dolgozom, így nemcsak a fiú, hanem a lány utánpótlás szervezéséért is felelősséggel tartozom. Közös meglátásunk, hogy a jelenlegi rendszer frissítésére van szükség, hiszen tartanunk kell a lépést a tendenciákkal. Szeretném megmozgatni az állóvizet a szakosztályban, mert meggyőződésem, hogy ez vezet a hatékony és minőségi szakmai munkához.

- Hogyan tervezed felpezsdíteni a szakosztály életét?

- Az edzők közötti fluktuáció önmagában hoz majd némi frissülést, hiszen a távozó edzőink helyére két elkötelezett és szakmailag is felkészült új kollégát igazoltunk, akik biztosan hoznak magukkal új személetet, és ez a szervezet javára válhat majd. Szeretném átalakítani az egyéni képzés rendszerét, azzal a céllal, hogy a játékosok minden foglalkozáson az egyéni fejlődésükhöz szükséges, célzott képzést kaphassák meg. Juhász Olivér javaslatára azt tervezem, hogy a szakágvezetők iránymutatásával és felügyelete mellett, az ő utasításaik, adott esetben konkrét módszertani útmutatói alapján történjen a kiemelt tehetségek egyéni képzése, amivel hatékonyabb és célravezetőbb szakmai munka érhető el. Ennek része lesz, hogy a PVSK-Veolia élvonalbeli felnőtt kosárlabdacsapat vezetőedzője, Dragan Alekszics is rendszeresen tart majd egyéni képzéseket, ami nemcsak plusz motiváció lehet a játékosok számára, de abba is betekintést ad, hogy mire számíthatnak a felnőttek edzésén, ha sikerül odakerülniük.

- Milyen további terveid vannak a most induló szezonban?

- Új alapokra kell helyezni az előkészítős csoportjainkat is. Nagyon rövidtávon szeretném azt elérni, hogy az előkészítős csoportokkal foglalkozó kollégák a versenyző csapatok számára átadott játékosok helyére új játékosokat építsenek be a csapataikba, így folyamatosan olyan létszámúak legyenek a csoportok, ahol érdemi szakmai munka folyhat. Ezt szeretném az eddiginél jobban egységesíteni: a szakágvezetők szakmai iránymutatása alapján olyan módszertani segédletet szeretnék már a most induló szezon elején az érintett edzők kezébe adni, ami alapján egységesen jól képzett, a korosztály sajátosságainak megfelelő tudással rendelkező, a sportág iránt elkötelezett versenyzők kerülnek ki a kezeik közül. Tudatosítani szeretném bennük, hogy az elvárásunk az, hogy minél több olyan játékost adjanak fel a csapatainkhoz, akik versenyszerűen szeretnének kosárlabdázni, és ehhez a megfelelő alapképzettséggel rendelkeznek. Ehhez, persze, segítséget is nyújtunk, részben az említett szakmai anyaggal, részben az élvonalbeli csapat révén a toborzásban, de egyúttal gyakrabban ellenőrizzük majd a munkájukat, és ha kell, akkor szakmai tanácsokkal is elősegítjük a fejlődésüket.

- Az akadémiai korosztályokban milyen eredményt szeretnél elérni a következő szezonban?

- Ez egy furcsa kettősség: az egyesület érdeke, hogy a legjobb csapatok között tartsák számon a nevét, ugyanakkor az is érdeke, hogy folyamatosan játékosokat neveljen a sportág számára. Ha csak az eredményre koncentrálunk, akkor a játékos-nevelés sérülhet, hiszen a tehetséges játékosok fejlődését gátolhatja, ha túlterheljük őket. Érdekes tapasztalat, hogy ebben a tekintetben a szülői elvárások is présbe helyezik a klubot, mivel évről-évre felmerül a kérdés, hogy az adott szezonra hirdetett kerettel vajon sikerül-e a legjobbak közé kerülni, és a legjobbakat nem könnyű az egyesületnél tartani akkor, ha a csapattal nem jut a nyolcba. Valamilyen szinten tehát kellenek az eredmények, de a távlati célt, azt, hogy végső soron felnőtt kosárlabdázók felnevelése a legfontosabb, azt soha nem szabad szem elől téveszteni.

- Mindezek alapján milyen konkrét célok határozhatók meg a következő szezonra?

- Az akadémiai korosztályok esetében a minimum elvárás a főtáblára kerülés az elvárás, de még jobban örülnénk annak, ha az „A”, vagy a „B” döntőbe kerülnének az együtteseink. Az új rendszer a kosárlabda utánpótlásban teljesen új helyzetet teremt: a négy kiemelt akadémia teljességgel átrendezheti az erőviszonyokat, hiszen azzal, hogy magához vonzza a tehetségeket, a többi csapatot gyengíti; az még kérdés, hogy kit mennyivel. Ettől függ majd az, hogy a következő szezonban hol végezhetnek csapataink.

- Ilyen környezetben hogyan tarthatjuk meg mi a tehetségeinket?

- Két meghatározó pillérre kell támaszkodnunk: egyrészt a létszámra, másrészt pedig a szakmai munkára. A szakmai munkában folyamatosan fejlődnünk kell! Azt látom, hogy jó alapokról indulunk, de előre kell lépnünk, hogy a saját bázisunkra támaszkodva minél hatékonyabb munkát tudjunk végezni. Biztos vagyok abban, hogy ha a szülők látják, hogy a gyerekük jó kezekben van, folyamatosan fejlődik, akkor nem viszik el egyik kiemelt akadémiára sem. Ott ugyanis egy lesz a sok tehetség közül, aki meccsenként esetleg néhány percet játszik csak, miközben nálunk meghatározó játékosa lehet a csapatnak. Az akadémiai korosztályokban pedig a pályán eltöltött mérkőzésidő a legfontosabb: akkor fejlődhet legjobban egy tehetség, ha sok időt tölt a pályán, és minél több mérkőzés-szituációt old meg. Abban, hogy a legjobbjainknak a számukra aktuálisan optimális játékpercet biztosítsuk a mérkőzéseken, mindenképpen versenyképesek tudunk lenni. Ez a garancia arra, hogy a gyermekük hosszú távú, folyamatos fejlődését szem előtt tartó családok nem pártolnak el a PVSK-tól.

- - - - - - - - - - -

A Mintál-családból egyenes volt az út a PVSK-hoz

Az idén 45 éves Mintál Csaba 1993 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal dolgozik a kosárlabda közelében: edzőként, sportvezetőként és játékvezetőként is ismert a palánkok környékén. Pályafutása legnagyobb részében valamilyen módon kötődött a PVSK-hoz, ahol nagyapja, édesapja és testvére is sportolt, illetve dolgozott. Volt, hogy sportiskolai edzőként, volt az utánpótlásban dolgozó trénerként, és volt, hogy a folyamatos működést biztosítani hivatott kosáriskola-vezetőként segítette az egyesületet. Az elmúlt években a pécsi egyetem egészségügyi középiskolájának igazgatójaként dolgozott, de amikor eljött a váltás ideje, és hívta a PVSK, akkor egy pillanatig sem hezitált.

- Az előző munkahelyem egy hatalmas rendszer apró részeként működött, nagyon sok szabály és korlát között kellett dolgoznom, és megmondom őszintén, belefáradtam. Hihetetlen egybeesés, hogy éppen akkor, amikor eldöntöttem, hogy váltok, a kosárlabda utánpótlás tekintetében éppen átalakuló PVSK-tól is érkezett egy megkeresés. Bár volt egészen vonzó ajánlatom az oktatás területéről is, én inkább a PVSK-t választottam. Könnyű volt a döntés, hiszen itt olyan közegben dolgozhatok, amit jól ismerek és szeretek, és olyan kollégákkal, akiket szintén jól ismerek, és akik engem is ismernek. Soha nem foglalkoztatott a pozíció, annál inkább a munka és a kihívás. Úgy éreztem, itt hozzá tudok tenni az egészhez, van mozgástér ahhoz, hogy jobb rendszert alkothassunk. Alapelvem, hogy a szakmai munkába nem szólok bele, az én feladatom a szervezet hatékony működtetése és a szakmai munka feltételeinek minél teljesebb körű megteremtése lesz - úgy érzem, van tennivaló, de felkészült a csapat, így jó esély van a sikerre – összegzett Mintál Csaba.