Buzánszky Jenő 1925. május 4-én született a ma már Dombóvár részét képező Újdombóváron. A Nemzet Sportolója címmel kitüntetett 49-szeres magyar válogatott labdarúgó, az Aranycsapat hátvédje, edző, sportvezető. Pályafutását 1938-ban, 13 éves korában kezdte Dombóváron. 1943 és 1947 között MÁV dolgozó, majd 1947–1978 között a Dorogi Szénbányák munkatársa volt.

A PVSK-hoz 21 évesen, 1946-ban igazolt, labdarúgó csapatunk ekkor esett ki az NB I-ből. Buzánszky Jenő centert játszott, és fél évet futballozott nálunk, edzője Szabó Petár volt.

"Aki a vasútnál dolgozik és akar valaki lenni, mondjuk állomásfőnök vagy valami más, annak el kell végeznie egy tanfolyamot. Meg kell jegyeznem, hogy 1942-től három évig nem volt a háború miatt tisztképzés. Pécsett volt a MÁV Igazgatóság, eljöttek értem, és mivel Pécsnek is volt vasutas csapata, és felajánlották, hogyha átmegyek Pécsre a PVSK-ba focizni, akkor fölvesznek a tanfolyamra. Azt gondoltam, hogyha előre akarok lépni, akkor ezt a ziccert nem hagyhatom ki, mert lehet, hogy jövőre már nem lesz még egy ziccer" - mondta a pécsi labdarúgó pályafutásáról Buzányszky Jenő, és később többször is köszönetet mondott a PVSK-nak, ahonnan a válogatottsága indult.

Pályfutása legendásan alakult 1952-ben aranyérmes lett Helsinkiben az olimpián, 1953-ban Londonban játszott az „évszázad mérkőzésén”, 1954-ben pedig játszott a berni világbajnoki döntőn is.

1950 és 1956 között 274 bajnoki, és 49 válogatott meccsen szerepelt.

Aktív labdarúgó pályafutása után a Testnevelési Főiskola Szakedzői tagozatán szerzett diplomát, és edzőként, valamint technikai vezetőként továbbra is labdarúgással foglalkozott Dorogon. Esztergomban és a Fősped-Szállítók csapatánál is dolgozott, míg sportvezetőként a Komárom-Esztergom Megyei Labdarúgó Szövetség munkáját irányította. Tagja volt a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségének, 1996-ban az MLSZ alelnökének is megválasztották.

2015. január 11-én hunyt el az esztergomi kórházban, az Aranycsapat tagjai közül utolsóként.