Alba Fehérvár: Ljubicsics 12/9, Guyton 19, Markovics 11, Csupkovics 8/6, Molnár M. 8 Csere: Govens 13/6, Csorvási 6, McDuffie 11, Takács M. Vezetőedző: Arik Shivek. PVSK-Veolia: Pongó M. 3/3,, Smith 22/3, Diggs 16/6, Budimir 10/6, Horti. 8/3 Csere: Ruják 6/6, Csirics 17/9, Sulovics 2, Antóni 2, Bíró L. Vezetőedző: Dragan Alekszics.

Két nagyon fontos győzelemmel a hátunk mögött vághattunk neki az idei év első igazi erőfelmérőjének, az Alba Fehérvár elleni idegenbeli meccsnek. Szentendrei Áron a meccs előtt azt mondta, hogy a védő lepattanók megszerzésén, illetve eleve, a védekezésen nagyon sok múlhat, ami az első félidőt végignézve hellyel-közzel igazolódott be. Merthogy az első húsz percben a saját palánkunk alatt szépen szedegettük össze a lecsorgó labdákat, de a kapott pontok száma azért nem volt az igazi.

Igen ám, csakhogy közben az egész első félidőben egészen extra támadójátékot produkáltunk. Már az első negyedben is látszott, hogy nem feltétlenül a betonvédekezésről fog szólni a meccs, szép egymás utánban potyogtak ugyanis a kosarak. Míg azonban az Alba főként középtávolról és közelről volt eredményes, addig mi főként kintről veszélyeztettünk. A legszebb az egészben az volt, hogy igazából bárki is került dobóhelyzetbe a triplavonalon kívül, az rendre be is talált. Csirics, Pongó, Diggs és Ruják is jól célzott, így nem is csoda, hogy tíz perc után nálunk volt az előny. A három pontos vezetés, bár nem volt megnyugtató, azért mégis a hazaiakat helyezte nyomás alá, ami érződött is Govensék játékán, elég sok hibával operáltak ugyanis. A második tíz perc így ismét a mi szánk íze szerint alakult. Továbbra is ültek a tripláink, Budimir és Smith is betalált messziről, így volt, hogy már 9 ponttal is vezettünk. Ebből mondjuk egy kicsit tudott faragni az Alba a nagyszünetre, de a 42-47-es eredmény így is nagyon szépen festett. Az meg pláne, hogy az első félidőben összesen tízszer találtunk be a triplavonalon kívülről.

A második félidő is úgy indult, hogy bízhattunk a hasonló folytatásban, hiszen Horti is bevágott egy hármast, innentől kezdve azonban egy kicsit megtorpantunk. Olyannyira, hogy a harmadik negyed feléhez érve átvette a vezetést a hazai csapat. A tripla kísérleteink sajnos elkezdtek kimaradozni, azonban amikor ez tudatosult bennünk, elkezdtünk bent operálni. Jöttek is az Alba-faltok, de nem csak büntetőből, betörésekből is eredményesek tudtunk lenni, így hiába volt az előny percekig az fehérváriaknál, a harmadik negyed utolsó pillanataiban sikerült egyenlítenünk, így egálról várhattuk a záró etapot. Ami olyan izgalmakat hozott, hogy azt egy pszicho-triller rendezője is bátran használhatta volna fel forrásként. Merthogy gyakorlatilag az utolsó tíz percben végig fej-fej mellett haladt a két csapat. Néha mi álltunk jobban egy ponttal, néha az Albánál volt az előny. Azonban ahogy közeledett a meccs vége, egyre inkább kezdtük azt hinni, hogy meglehet a győzelem. Amikor már tíz másodperc sem volt hátra, és 85-86-os vezetésünknél Diggs dobhatott két büntetőt, már szinte a zsákban érezhettük a győzelmet, csakhogy légiósunk mindkét dobása kimaradt, a villámgyors kontra végén Guyton pedig betalált.

Maradt 3,6 másodperc, és persze jött is egy Alekszics időkérés. Az oldalbedobást kis híján nem tudtuk időben elvégezni, azonban Pongó az utolsó pillanatban kiszúrta, hogy Csirics egyesegyedül maradt a palánk alatt. A labda száll befelé, mi már készültünk arra, hogy az öklünket a magasba emelve ünnepeljük az utolsó pillanatos győzelmet, azonban a bedobás egy kicsit magasra sikeredett, Csirics nem érhette el, így hiába lett volna ajtó-ablak helyzet, elrepült a győzelem lehetősége a labdával együtt. A végén még Govens bedobott egy büntetőt egy időkérés, és egy gyors fault után, de okosan, a második büntetőjét kihagyta, az óra pedig lepergett, nyert az Alba két ponttal. Nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy meglegyen az idegenbeli bravúr, de végül egy apró banánhéjon elcsúsztunk.

Dragan Aleksic: - Nagyon keményen, és harcosan játszottunk, azonban mindig nehéz Fehérváron játszani, de úgy érzem a csapat megmutatta, hogy van karaktere. Irányítottuk is a játékot, és a mérkőzés folyamán három-négy alkalommal is volt lehetőségünk arra, hogy lezárjuk a párharcot. A végén a szerencse döntött.

Horti Bálint: - Élvezetes találkozót vívtunk, remek hangulatban. Egylabdás meccs volt, a nemzetközi porondon és a hazai bajnokságban is vívtunk három ilyen derbit az utóbbi időben, mindegyikből rosszul jöttünk ki. Remélem, legközelebb másként lesz, a mi győzelmünket hozza a végjáték.