NB I-es csapatunk vezetőedzője, Csirke Ferenc számára sokáig emlékezetes lesz majd az idei év szeptemberének első napja. Idén ugyanis, Pécs Város Napján, Városháza Emlékéremmel tüntette ki, a kosárlabda sport népszerűsítése, és a csapatversenyek során elért sikerei elismeréseként. Személyesen nem tudott ott lenni, hogy ő vehesse át a kitüntetést, ugyanis épp a 3x3-as válogatott szövetségi kapitányaként vett részt a debreceni Európa-bajnokságon. Edzőnkkel beszélgettünk.

Mikor tudtad meg, hogy idén te is a díjazottak között leszel Pécs Város napján?

Még július közepén – árulta el Csirke Ferenc. Amikor hazaértünk a családdal a nyaralásból, egy levél várt a postaládában, abban tájékoztattak arról, hogy Városháza Emlékérmet fogok kapni. Annyira hihetetlen, felfoghatatlan volt ez számomra, hogy azzal a lendülettel gyorsan megnéztem, tényleg én vagyok-e a címzett. Aztán amikor tudatosult bennem, hogy valóban én kaptam a levelet, pár perc után rögtön elfogott a gyomorideg, mivel belém nyilallt, hogy valószínűleg a 3x3-as Eb miatt nem fogom tudni személyesen átvenni az elismerést.

Azért gondolom megértették, hogy miért nem tudsz ott lenni?

Bízok benne, hogy igen. Fel is hívtam még júliusban a polgármester urat, és elmondtam, hogy igazából, amiért az indoklás szerint kapom a díjat, épp amiatt nem tudok majd elmenni az ünnepségre. Hiszen Debrecenben a hazámat, és Pécset kell képviselnem. Megértő volt velem.

Számítottál rá?

Számítani nem számítottam, de így utólag belegondolva azért a bajnoki bronzérem biztosan sokat nyomott a latban. Ez egyébként nagyon érdekes. Ugyanis én magam nem éreztem, hogy az elmúlt években bármikor is kevesebb munkát tettem volna bele egy-egy csapat felépítésébe, egy-egy szezonba, mint most. De persze az is érthető, hogy az eredmények nagyon sokat számítanak az életben, ha egy díj odaítéléséről van szó. Ennek ellenére arra én személy szerint büszke vagyok, hogy amióta a PVSK vezetőedzője vagyok, sem én, sem egyetlen játékosom sem hagytuk cserben a pécsi szurkolókat. Hiszen értük van minden, amit csinálunk. Nagyon büszkévé tesz, hogy ezt a város, ahol születtem, ahol élek, ami az otthonom, elismeri. Büszke vagyok, és igyekszem a jövőben is ugyanolyan szellemben dolgozni, mint tettem eddig. Mert bár az elismeréssel járó felelősséggel természetesen tisztában vagyok, de nem érzem azt, hogy bármit is máshogyan kellene csinálnom, hogy meg kellene változnom. Magától értetődő, hogy én is szeretnék fejlődni, tanulni. Ilyen értelemben persze folyton kell egy kicsit változni. De ahogyan eddig sem tettem semmi olyat, ami miatt szégyenkeznem kellene, úgy ezután sem kell arra külön ügyelnem, hogy ez így is maradjon.

Nem csak az eredmények, hanem a sportág népszerűsítése miatt is kaptad az Emlékérmet. Ebben a 3x3-as szakág terén nagyon sokat dolgoztál az utóbbi években, idén pedig, ahogy mondtad is, épp a hazai rendezésű Eb-n szerepeltél a férfi válogatott kapitányaként. Hetedikek lettetek. Hogyan értékeled ezt az eredményt?

Annak fényében, hogy 36 csapatból végeztünk a hetedik helyen, nagyon jó ez az eredmény. Ráadásul egyetlen ponton múlt, hogy nem hatodikak lettünk végül.

De ismerve téged, gondolom azért bíztál egy ennél is szebb szereplésben.

Kicsit szerencsétlenül jött ki az idei év. Igazából már két éve készülünk a hazai Eb-re. A korábbi eredményeinknek is köszönhető, hogy Ivosev Tamás bekerült a világ talán legjobb 3x3-as csapatába, ahol végigjátszotta a nyarat. A sors fintora, hogy épp emiatt, idén nem tudtunk vele együtt készülni, így az összeszokottság sajnos hiányzott. Ezzel együtt is az, hogy az orosz, francia csoportból továbbjutottunk, az, hogy az oroszoknak tudtunk 15 pontot dobni, és az, hogy a franciákat le tudtuk győzni, fantasztikus eredmény. A Franciaország elleni meccsünk biztosan benne van a Top 3 meccsünkben, amióta én vagyok a kapitány. Sőt, a hangulat miatt, hogy hazai pályán tudtuk megcsinálni, talán ez a legjobb mérkőzésünk eddig. Sajnos Halász sérülése után Litvánia ellen 3 emberrel kellett kiállnunk, ami ebben a sportágban kvázi öngyilkosság. Ki is kaptunk.

Azért hazai publikum előtt gondolom így is nagyon emlékezetes lett a torna.

Egészen elképesztő élmény volt. A magyar szurkolók egyébként is olyanok, hogy ha meglátják egy csapaton a „Hungary” feliratot, akkor nagyon jó értelemben megőrülnek. Hatalmas élmény volt Debrecenben, saját szurkolóink előtt Eb-t játszani.