Horváth László 1928. november 8-án született a Zala megyei Kiskanizsán, ott kezdte labdarúgó pályafutását is.
Már 13 évesen tagja lett Kanizsa válogatottjának. 1950-ben igazolt a Pécsi Lokomotívhoz, ettől kezdve játékosként majd edzőként – rövid megszakítással – csaknem négy évtizeden át szolgálta a Vasutas-csapatot.
Kétszer is sérülés miatt maradt ki az Aranycsapatból.
Először, amikor az érettségi után Budapestre került, és két évig biztos csapattag volt az MTK-ban, és csaknem egyedüli jelölt az akkor még csak formálódó Aranycsapat balszélső posztjára. Sajnos, egy 1948-as csepeli bajnokin elszenvedett súlyos térdsérülés miatt még is kimaradt.
Másodszor akkor, amikor az osztrákok ellen készült a csapat, ő sajnos ismét megsérült, így megint odalett a címeres mez. A „B” válogatottban viszont egyszer pályára léphetett, a lengyelek ellen 1948-ban, a 8-2-es győzelemből két góllal vette ki a részét.
Az MTK-tól Kanizsára, majd 1950-ben a Pécsi Lokomotívhoz igazolt. 1951-ben a följutottak az NB I-be, de rögtön ki is estek; 1953-ban ismét megnyerte a másodosztályt a Lokomotív, de az osztályozón a Diósgyőr ellen elbuktak. 1955-ben a Pécsi Dózsa kapott NB I-es jogot kapott, akkor ő is a Dózsához került. 1961-es visszatérése után hét évig játszott a PVSK-ban, majd megjárva a különböző korosztályokat és az első csapatot is, 23 esztendeig, 1988-ig volt edző. a PVSK-ban. Pályafutását, szinte az egész életét a Vasúthoz való kötődés határozta meg.
Kiemelkedő sportolói pályafutását a PVSK Elnöksége 2004-ben „ A PVSK Aranygyűrű” kitüntetéssel ismerte el, és az „Örökös Tiszteletbeli Tag” címet adományozott számára.
A PVSK Labdarúgó Szakosztálya vezetősége, valamint Czerpán István a PVSK Elnöke, otthonában köszöntötte Horváth Lászlót 85. születésnapján. Élete példaként állhat a mai sportolók előtt. Emlékét örökké megőrizzük.
​
Első kép: Horváth László az álló sorban balról az első.
Második kép: Czerpán István a PVSK elnöke 85. születésnapján otthonában köszöntötte Horváth Lászlót.

Nyilas László