Pécsi Vasutas Sportkör | Alapítva 1919-ben
7622 Pécs, Verseny utca 11. | E-mail: iroda@pvsk.hu

Hírek

Nem sikerült a bravúr

A sérült Veljko Budimir nélkül, mínusz tíz pontról még felállnunk, de egy roppant izgalmas végjátékot követően végül alulmaradtunk, így a vasiak 2-0-ra vezetnek az elődöntős párharcban.

Pécsi VSK-VEOLIA - Egis Körmend 77-83 (21-14, 18-26, 18-23, 20-20)
Férfi Kosárlabda NB I. elődöntő, 2. mérkőzés. Pécs, Lauber Dezső Sportcsarnok, 2900 néző
Vezette: Cziffra, Tőzsér, Goda (Faidt).

PVSK-Veolia: Pongó 15/9, Taylor 16, Antóni 8/6, Csirics 11/6, Horti 13. Csere: Demeter 4, Wright 10, Bíró L.. Vezetőedző: Csirke Ferenc. Körmend: Bradford 7/3, Price 5/3, Németh, Ferencz 12/9, Hammonds 20/9. Csere: Thames 13/3, Csorvási 26. Vezetőedző: Matthias Zollner.

A hosszú szezon és a sors nem túl kegyes velünk sem, azt meg kell hagyni. Bár a sérülések miatt, azokat sorolva szinte bármelyik magyar csapat akár be is köttethetett volna már egy-egy vaskosabb könyvet ebben a szezonban, azért az most mégsem esett túl jól nekünk, hogy csapatkapitányunk, Veljko Budimir nem tudta vállalni a játékot a Körmend elleni elődöntős párharcunk második mérkőzésén kedden este, a Lauber Dezső Sportcsarnokban. Furcsa látvány volt őt civilben figyelni a padon, főként, hogy tudjuk jól, milyen sokat segíthetett volna tripláival a vasiak ellen.

Persze gyorsan fel is jegyezhettünk, egy máris slágergyanús szólás-mondást, nevezetesen: „Ha nincs Veljko, majd beveri Csaszi!” Antóni ugyanis nemcsak a kezdő ötösben találta magát, de ha már ott volt, a meccs elején nagyon gyorsan büntetett két triplával is. Csirics is betalált kintről, így kimondottan jól kezdtük a meccset. Öt perc elteltével csupán 4 pontnál tartott a Körmend, és amíg Csorvási be nem állt, nem is nagyon tudtak velünk mit kezdeni a vendégek. A center azonban jól dolgozott, a vasiak pedig fel is jöttek, igaz volt is honnan, hiszen már 15-6-ra is vezettünk. Nálunk azonban ezúttal Wright tudott egy kis pluszt hozzátenni a játékhoz. Támadólepattanókat szerzett, és kétszer is eredményes tudott ebből lenni. Neki is köszönhettük, hogy az első negyed után 21-14-re vezettünk. Csorvási Levente ellen azonban ki kellett valamit találnunk, mert a vendégek érezhetően rá játszották helyzeteik jelentős részét, és bizony nem tudtuk őt megfogni a palánkunk alatt. Igaz, még így sem kellett gyomorgörcsben figyelnünk a körmendi támadásokat, hiszen elől rendre jött egy-egy szép egyéni megoldás, egy-egy fifikás passz, így tartani tudtuk hat-hét pontos előnyünket. Egészen a 16. percig, ekkor ugyanis Hammonds triplájával 29-26-re zárkózott a Körmend, ezért rögvest jött is Csirke Ferenc időkérése. Ez jól is sült el, hiszen előbb Pongó robogott végig a pályán és dobott két pontot, majd egy jó védekezés után Wright küzdött meg a labdáért az ellenfél gyűrűje alatt, és fejezte be szép kosárral az akciót. Matthias Zollner együttese azonban pióca módjára tapadt ránk, így fellélegezni nem lehetett. Olyannyira nem, hogy az első félidő végéhez közeledve egyre szorosabb lett a meccs, mígnem a legvégén a vezetést is átvették Ferenczék.

Már a meccs előtt sem ígérkezett könnyű feladatnak a Körmend legyűrése, azonban 39-40-ről kezdve a második félidőt, ha lehet, még nehezebbnek ígérkezett a dolog. A harmadik negyedben el is kezdődött egy eszeveszett adok-kapok. Szerencsére nem a pofonok, hanem a kosarak repkedtek jobbra, balra. Hosszú perceken át egyszer mi, egyszer a Körmend vezetett egyetlen ponttal, innen azonban elsőként a vendégek tudtak meglépni egy kicsit. Szűk három perccel a harmadik tíz perc vége előtt 55-60 állt az eredményjelzőn. Ha ez nem lett volna elég, erre még rápakolt egy triplát is ellenfelünk, így nyolcpontos hátrányban, a meccsen még nem látott mélységbe kerültünk. Innen kellett valahogyan összekaparnunk magunkat. Annyival megkönnyítettük a dolgunkat, mielőtt az utolsó negyedhez értünk volna, hogy Taylor bevágott egy középtávolit, majd egy körmendi támadást is ki tudtunk védekezni. Így egyértelmű volt, hogy a negyedik negyedben a védekezésünket kell nagyon összerántanunk ahhoz, hogy legyen esélyünk a győzelemre. A védekezéssel nem is nagyon akadt gond, hiszen az utolsó játékrész első négy percében mindössze hat pontot tudott szerezni a vendéggárda – a baj az volt, hogy mindeközben nálunk csak Horti két kosarát jegyezhettük fel. Ráadásul közben, először a meccsen tíz ponttal lépett el ellenfelünk. Vannak a nehéz feladatok, meg vannak a lehetetlenek. 

Ami előttünk állt, az valahol a kettő között félúton helyezkedett el. Becsületünkre legyen mondva, hogy egyetlen tizedmásodpercig sem adtuk fel a dolgot. Nem ismertünk elveszett labdát, vagy elveszett helyzetet, és bizony a szurkolóink sem spóroltak a hangjukkal. Vissza is tudtunk jönni a meccsbe! Horti gól jó, plusz faultos akciója olyan hangrobbanást generált a sok nagy csatát megélt Lauberben, hogy egy pillanatra el is gondolkodtunk azon, vajon nem fognak-e megrepedni a falak. Mínusz egynél, 77-78-as állásnál pedig olyan közel volt a fordítás lehetősége, hogy mindannyian elhittük, valóban sikerülhet is. Sajnos azonban itt már nem volt elég erőnk, dobásaink nem ültek, a Körmend pedig, ha nem is szép csendben – ezen az estén ez értelmezhetetlen lett volna a csarnokban –, de megnyert a meccset. Ezzel a vasiak már 2-0-ra vezetnek a három nyert meccsig tartó párharcunkban, azaz pénteken, Körmenden a túlélésért lépünk pályára. Ha olyan hozzáállással megyünk neki annak a találkozónak is, akkor biztosak vagyunk benne, hogy meglesz az esélyünk a szépítésre.

Csirke Ferenc: - Azért nyert a Körmend, mert egy az egyben sok extra kosarat sikerült dobniuk. Csapatjátékban felvettük velük a versenyt, de ez ma kevésnek bizonyult. Bár minkét oldalon volt hiányzó, sajnos mi jobban megéreztük Veljko Budimir hiányát, őt nehezen tudtuk pótolni, és nélküle a rotációnk is gyengébb volt. A közönségünk fantasztikus hangulatot teremtett, nagyon sokan kijöttek nekünk szurkolni, sajnálom, hogy nem tudtuk ezt a mérkőzést megnyerni. Még csak 2-0, de a folytatás nagyon nehézzé vált számunkra. Ennek ellenére nem adjuk fel!