Pécsi Vasutas Sportkör | Alapítva 1919-ben
7622 Pécs, Verseny utca 11. | E-mail: iroda@pvsk.hu

Hírek

Elhunyt Gáspár Gábor testnevelő tanár, sportvezető

Súlyos betegség után, 77 éves korában elhunyt  Gáspár Gábor testnevelő tanár, sportvezető, a “PVSK Aranygyűrű” kitüntetés birtokosa.

Gondolkodva kételkedő volt, olyan valaki, aki alkotó módon tekintett mai bonyolult világunkra.
Számtalan helyen volt vezető, és kész szerencse, hogy a fegyelmet, kitartást igénylő sportot választotta, mert miközben tanított, ő maga is tanult, de mindig megmaradt a háttérben, megfontolt döntéshozónak. 1983–2010 között állt a PVSK alkalmazásában az egyesület szakmai elnökhelyetteseként dolgozott.
A családi háttér és az egészség a legfontosabb az életben, humorral és kitartással mindent el lehet érni – mondta egy beszélgetésünk alkalmából. Egész életét ez a derűs optimizmus hatotta át.

Gáspár Gábor 1942. március 7-én született Makón. Kora gyermekkorától a sport határozta meg életét, eredetileg kapus szeretett volna lenni, de a középiskolában három sportágat is űzött, a foci mellett a kézilabdát, és az atlétikát.
1960-ban, a római olimpia évében, részt vett a Vasutas bajnokságon, amelyet Pécsett rendeztek, és mivel jól szerepelt, bekerült a válogatott keretbe, gátfutóként. A középiskola befejezése után Pécsre került, a Pécsi Tanárképző Főiskolára, és mivel jól ment a védés, a PEAC csapatában lett labdarúgó kapus. Egyszer az Országos Egyetemi bajnokság legjobb hálóőrének választották Debrecenben.
A testnevelő tanári diploma megszerzése után Sellyére került, majd Pécsre, Fehérhegyre.
1976-ban Testnevelési Általános és Sportiskolában, közkeletű nevén TÁSI - ban, majd néhány év után a Komarov (ma Babits) Gimnázium dolgozott.
Vezetőként 1983 januárjában került a PVSK-hoz, módszertani helyettesként, majd az egyesület szakmai elnökhelyettese lett. Az új munkakörben ő maga is sokat tanult, hiszen például a dzsúdót és táncot is meg kellett ismernie, mint sportágakat. A PVSK atlétáival egyszer a csapatbajnokságokra is eljutottak. Az edzőkkel mindig jó kapcsolatot ápolt, az volt a meggyőződése, hogy csak olyan tréner léphet előre, aki követi a sportági változásokat, és élete végéig képezi magát.
Munkájáért nagyon sok elismerést kapott az évek során, csak néhány közülük:
Oktatási Minisztériumi Dicséret, a Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója kitüntetések. A diáksportban végzett munkákért kapott számtalan elismerés.
1990-ben kapta meg a Mestertanári címet, majd 2007-ben a PVSK Aranygyűrűt.
Büszke volt az Atlétikai Szövetségtől kapott díjakra is.
A Tanári Aranykatedra Díj, Pécs Testnevelés és Sport Díja, Diáksport Tanács díja, az Ökölvívó Szakszövetség díjai mind fontos elismerések voltak számára.
Ha valaki nem lehetett élsportoló, akkor edzőként vágyik arra, hogy értékeljék munkáját - mondta egy másik alkalommal.
Mindig hajtotta az elismerés utáni vágy, ez részben a családból eredt, hiszen nagymamája, Kisjankó Borbála, az egykori híres matyó hímzőaszony, rengeteg kitüntetést kapott. Nyugdíjas időszakában sokat segített a Mezőkövesdi Matyó Múzeum létrehozásában, összegyűjtötte és rendszerezte a még fellelhető értékeket. Gyűjteményeinek jelentős részét a viseletek, hímzések, szőttesek, fotók képezik, valamint megtalálhatóak benne a paraszti élet eszköze is. A matyó hagyományt, fia Gábor,  és unokái viszik tovább.
Ötvenöt évesen hagyta abba a sportot. PVSK tagságának 2012-ben volt 50 évfordulója.
130 válogatott sportoló került ki a keze alól.
Egy interjúban a következőket mondta:
”Szerencsés időszakban voltam jó helyen, így azt remélem, hogy sokat tudtam segíteni a PVSK-nak és a pécsi sportnak is”.
Pécs városa és a PVSK közössége egy nagy formátumú sportvezetőt, a család egy szerető, apát, nagyapát, e sorok írója pedig egy igaz barátot veszített el. Élete példaként állhat a mai sportolók előtt. Emlékét örökké megőrizzük.

Nyilas László