Jászberény: Pitts 29/6, Brbaklics 7, Rakics 7/3, Alekszandrov 8/3, Pantelics 8/6. Csere: Kerpel-Fronius 3, Ruják 2, Czirbus 4 . Vezetőedző: Nikola Lazics. PVSK-Veolia: Pongó 7/3, Taylor 18, Csirics 4, Budimir 27/9, Horti 13/3. Csere: Demeter 5/3, Wright 2, Bíró L. Vezetőedző: Csirke Ferenc.

Az egy pillanatig sem volt kérdés számunkra, hogy a Jászberény belead majd mindent, ami csak a csövön kifér negyeddöntős párharcunk második meccsén. Persze nincs is ezen nagy csodálkoznivaló, hiszen hazai pályán szinte létkérdés volt Pantelicséknek a győzelem, pénteken ugyanis 0-2-ről nekivágni a harmadik meccsnek Pécsett, egyáltalán nem volt számukra álomba illő forgatókönyv.

Ehhez képest idegenben is úgy tudtuk kezdeni a meccset, mintha csak hazai pályán passzolgattunk volna. Budimir egy igazán boldog hal módjára lubickolt a pályán, de azt is jó volt nézni, ahogy a palánk alatt is rendre megtaláltuk az utat a gyűrűig – pedig Pantelics és Alekszandrov gyűrűjében ez előzetesen nem tűnt könnyűnek. Jó százalékkal dobtunk, egészen az első negyed közepéig, így teljesen megérdemelten vezettünk 16-8-ra. Ekkor azonban jött egy jókora megtorpanás a részünkről. Elég volt 1-2 eladott labda, néhány figyelmetlenség védekezésben, és mire a negyed hajrájához értünk, már egy ponttal a Jászberény állt jobban. Szerencsére egy kontra végén Demeter visszavetette a vezetést, így 17-18 állt az eredményjelzőn tíz percet követően. A második játékrész elején még bennünk lehetett kicsit az azt megelőző pár perc gyengélkedése, de gyorsan sikerült felpörgetni magunkat. Amikor már épp nagyon kezdtük hiányolni a külső dobásokat, Demeter és Horti is hárompontost szerzett, védekezésben pedig Pantelicset szinte teljesen sikerült kikapcsolnunk. Ugyan kívülről ő is eredményes volt kétszer, de a palánkok alatt nem tudott mit kezdeni Hortival és Wrighttal. Az első félidő végéhez közeledve ráadásul Pongó is bevert egy fontos triplát, amikor pedig épp igyekezett volna közelíteni hozzánk a Jászberény, Csirics villantott nagyot a saját gyűrűje közelében. Sapkázott, labdát szerzett, lepattanókat halászott el, ezzel pedig erős tartást adott az egész csapatnak. A nagyszünetre úgy mehettünk el, hogy kilencpontos vezetésünk birtokában magabiztosan várhattuk a folytatást.

Ami nemcsak, hogy nem ígérkezett könnyűnek, de nem is volt az. Pláne, hogy a Berény alaposan bekezdett a harmadik negyed elején. Pitts igyekezett tempót diktálni, és bár ez nekünk cseppet sem tetszett, ezt nagyon jól meg is tette. Kicsit tanácstalanok is voltunk, így a berényiek mínusz kilencről jöttek fel mínusz kettőre. Aztán jött egy pont, ami az egész meccs lefolyása szempontjából döntőnek tűnk. Pantelics egy perc leforgása alatt kapott egy technikait és egy személyi hibát, amivel kipontozódott. Azonban ahelyett, hogy ez megtörte volna a hazaiakat, inkább még jobban felspannolta őket, a harmadik negyed végére ki is tudtak egyenlíteni. A zárófelvonás elején aztán Pitts triplájával már vezetett is a Jászberény, mielőtt azonban nagyon örülhettek volna a hazai szurkolók, Budimir visszakézből vágott be a hihetetlenül fontos hárompontost. Talán ez lehetett az a jel, ami minden játékosunk számára egyértelművé tette, hogy nem szabad belenyugodni az ellenfél nagy rohanásába. Meg is tudtuk őrizni az előnyünket, bár nem állítható, hogy ezen az estén nyújtottuk életünk játékát. Leszámítva talán Budimirt, aki az egész meccsen vezére volt együttesünknek. Védekezésben is sokat tett hozzá a meccshez, de amit támadásban mutatott ezen az estén, az legszebb napjait idézte. Amikor még attól is tartottunk egy kicsit, hogy akár hosszabbítás is lehet a vége a jászberényi estének, Veljko akkor emelt rá a világ végéről egy triplát, Alekszandrovon keresztül – és persze, hogy csont nélkül a helyére tette azt. Csapatkapitányunk 27 ponttal, 7 lepattanóval és 3 gólpasszal járult hozzá ahhoz, hogy az utolsó három percben magabiztossá tegyük a meccset, és megnyerjük azt nyolc ponttal.

Ez pedig azt jelenti, hogy tíz év után újra, pénteken már az elődöntőbe jutásért játszhatunk hazai pályán. Egy dolgot mondhatunk csak: pénteken mindenki a Lauberbe!

Csirke Ferenc: - Ezúttal Budimir lépett elő főszereplővé nálunk, de Csirics védőjátékát is ki kell emelnem. Nagyszerűen védekeztek a fiúk Pittsen is, aki – ha hagyják – akár negyven pontra is képes egy mérkőzésen. Természetesen fontos tényező volt Pantelics korai kipontozódása is, hiszen ő a vezére a jászberényi csapatnak. Senki se gondolja, hogy könnyű lesz a pénteki mérkőzés, de nagyon szeretnénk megszerezni a továbbjutást jelentő harmadik győzelmet.