Pécsi Vasutas Sportkör | Alapítva 1919-ben
7622 Pécs, Verseny utca 11. | E-mail: iroda@pvsk.hu

Hírek

Kibrusztoltuk az 1-0-t!

Óriási küzdelemben sikerült négy ponttal legyőznünk a Jászberény együttesét a negyeddöntő első meccsén, ezzel előnyből várhatjuk a keddi második összecsapást idegenben.

Pécsi VSK-VEOLIA - Jászberényi KSE 77-73 (23-24, 22-16, 20-16, 12-17)
Férfi Kosárlabda NB I. negyeddöntő, 1. mérkőzés. Pécs, Lauber Dezső Sportcsarnok, 2200 néző
Vezette: Papp P., Győrffy, Fodor (Bernáth).

PVSK-Veolia: Pongó 10/3, Taylor 29/6, Csirics 10/6, Budimir 9, Horti 19/9. Csere: Wright, Demeter. Vezeteődző: Csirke Ferenc. Jászberény: Pitts 21/6, Brbaklics 6/3, Rakics 8/6, Alekszandrov 8, Pantelics 21. Csere: Czribus 4, Kerpel-Frónius 3/3, Ruják 2. Megbízott edző: Lo Elhadji Malick.

Persze-persze, nagyon jó dolog az alapszakasz, meg a középszakasz is, az ember szívesen jár meccsre hétről-hétre. De azért valljuk be, most szombaton jött el az a pillanat, amire valójában minden egyes szurkoló a bajnokság legelső labdafeldobása óta vár: a playoff!

És ahogyan arra számítani is lehetett, meglehetősen forró hangulatban indult el a Jászberény elleni negyeddöntős párharcunk. Mert igaz ugyan, hogy az első 2-3 percben leginkább Taylor, Horti vagy épp Csirics csont nélküli triplái miatt kerekedett hangorkán a Lauberben, de ahogy haladtunk előre az első negyedben, egyre inkább a játékvezetői ítéletek kezdték felerősíteni a hangerőt. Eleinte még csak a szurkolóknak nem tetszett egy-egy fújás, de aztán már kicsit játékosainkat is kezdte frusztrálni a dolog. Sajnos ez a koncentráción is meglátszott, ugyanis a kezdeti párpontos vezetés után az első negyed hajrájához érve már a Jászberénynél volt az előny, 15-20 állt az eredményjelzőn, amikor Csirke Ferenc időt kért. Ez használt is, hiszen a tíz perc végéhez érve már csak egyetlen ponttal állt jobban a Berény. Az azonban egyértelmű volt, hogy döntő lesz, melyik fél tud hamarabb lehiggadni.

Nos, ahogy a második negyed indult, elkezdhetett fájni a fejünk. A Berény ugyanis magabiztosan dobálta a kosarakat, miközben nálunk sajnos elég sok hiba csúszott a játékunkba. Sok labdát adtunk el, így igazából még hálásak is lehettünk, hogy a vendégek csak hat ponttal tudtak elhúzni. Aztán a játékrész közepén jött Taylor és Horti hárompontosa is, 31-32-nél pedig már a vendégek időkérése törte meg a játékot. Ezt követően viszont már nem is kellett sokat várni, hogy hosszú idő után ismét vezessünk. Hortival szemben szabálytalankodott Brbaklics – bár ezzel a berényi nagyon nem értett egyet –, centerünk pedig bedobta mind a két büntetőt. Az első félidő végén aztán nagyot alakított Pantelics, igaz ezt most nem a Jean Renora hajazó fizimiskája miatt írjuk, de egy akciófilmbe is beillett volna az, ahogy földre vitte Taylort. A technikai után következő büntetőket be is tettük a helyére, így a félidőre ötpontos előnnyel mehettünk.

Akár bosszankodhattunk is volna amiatt, hogy a játék nem olyan volt, mint amit az utóbbi hetekben, pláne hazai pályán megszoktunk a fiúktól, de hát tudjuk jól, hogy a playoff egy egészen más kávéház. Itt nem szép megoldások, nem a flik-flakkos passzok, és nem a szemet gyönyörködtető kosarak számítanak, hanem csakis az eredmény. Az már a csillagok szerencsés együttállásának tudható be, amikor az eredményesség a bajnokság ezen periódusában a látvánnyal is találkozik. Merthogy a harmadik negyed kezdeti, viszonylagos csendje után Csirics sarokból bevert triplája, Horti remek centermunkája és Taylor egykezes zsákolása is olyan volt, ami a világ bármely pályáján megállná a helyét. Mindeközben ráadásul apránként nőtt az előnyünk is. A védekezésünk is egészen jól összeállt, és bár elől továbbra is elkövettünk egy-egy olyan hibát, ami nem feltétlenül volt ránk jellemző mostanában, Taylor negyed végén dobott középtávolijával már 65-56-re vezettünk!

Nagy öröm, és megnyugvás azonban nem övezhette a negyedszünetet, hiszen Csirke Ferenc is tudta jól, hogy a hátralévő tíz perc borzalmasan hosszú lesz még. Elég gyorsan vissza is kanyarodtunk oda, hogy a negyeddöntőben kizárólag az eredmény a fontos, semmi más. A Jászberény nagyon elszántan vetette bele magát a játékba. Nagy szerencsén volt, hogy elég pontatlanok voltak Rakicsék, akik így bár közelebb tudtak férkőzni, és ott lihegtek a nyakunkban, de azért még éppen lőtávolon kívül. Az ötpontos vezetésünk pedig olyan volt, ami a vendégeket is az őrületbe kergette, de saját szurkolóink sem igazán tudtak volna nyugalmi pulzust mérni magukon. Főleg, hogy az utolsó negyed roppant pontszegényre sikeredett, így számíthattunk is arra, hogy az utolsó utáni pillanatig maradnak majd izgalmak. Maradtak is! Amikor már egy perc sem volt vissza a meccsből, és jött egy vendég-kosár, 75-73-ra alakulva az eredmény, nem kevesen kaptunk a szívükhöz. Főként, hogy ezt követően hiába dobhatott két büntetőt egy sportszerűtlen hiba után Pongó, majd kicsivel később Budimir is, mind a négy kísérlet kimaradt. Szerencsére azonban Taylor ma is igazolta, hogy valamiért a Jászberény ellen neki mindig nagyon megy. Az ő két büntetője már a helyére került. Négy pontos vezetésünk után pedig már csak egy tökéletes védekezésre volt szükségünk a győzelemhez, és ha egyszer erre volt szükség, akkor Csiricsék ezt kapták elő a tarsolyukból, így a záró 4 másodpercben már lehetett is ünnepelni!

Csirke Ferenc azt mondta a meccs előtt, hogy talán ez lesz a legfontosabb és legnehezebb mérkőzés a negyeddöntős párharcban. Hogy ez így van-e, azt nem tudhatjuk előre, azt azonban kijelenthetjük, hogy egy bitang nehéz összecsapást sikerült megnyernünk, így a három nyert mérkőzésig tartó párharcban 1-0-ra vezetünk. Folytatás kedden Jászberényben.

Csirke Ferenc: - Gratulálok a csapatomnak és köszönöm a szurkolóink támogatását! 1-0, kedden folytatjuk a párharcot...