Pécsi Vasutas Sportkör | Alapítva 1919-ben
7622 Pécs, Verseny utca 11. | E-mail: iroda@pvsk.hu

Hírek

Legyőztük az éllovast!

Pazar játékkal és óriási szívvel harcolva sikerült hatalmas bravúrt elérnünk, öt ponttal megvertük a nem is olyan rég Magyar Kupát nyerő, a bajnoki tabella első helyén tanyázó Szolnokot.

Pécsi VSK-VEOLIA - Szolnoki Olaj KK 83-78 (18-18, 15-17, 29-26, 21-17)
Férfi Kosárlabda NB I. alapszakasz, 22. forduló. Pécs, Lauber Dezső Sportcsarnok, 2300 néző
Vezette: Cziffra, Frányó, Vida. 

PVSK-Veolia: Pongó 10, Taylor 26/6, Csirics 17/3, Budimir 14/6, Horti 6. Csere: Wright 6, Demeter 4, Bíró L.. Vezetőedző: Csirke Ferenc. Szolnoki Olaj: Rowsey 9/9, Benke 4, Vojvoda 20, Milosevics 17/3, Andrics 8. Csere: Tóth Á. 6, Malasevics 11, Rudner 3/3. Vezetőedző: Dragan Aleksics.

Az előző hetek után még úgy is elég jó állapotban várhattuk a Szolnok elleni hazai rangadót, hogy Simon Kristóf és Antóni Csanád ezúttal sem tudott csatasorba állni sérülés miatt. Merthogy akik ott voltak a pályán, azok legalább egészségesen várhatták a feldobást.

Akárcsak a szolnoki Luksa Andrics. Bár az olaj vezetőedzője, Dragan Alekszics belengette a meccs előtt, hogy a center nem biztos, hogy vállalni tudja a játékot, azért mégiscsak Andrics kosarával indult a meccs. Aztán jött még hat szolnoki pont, és Csirke Ferenc két perc után kénytelen is volt időt kérni. Ezt is egy vendégkosár követte, aztán azonban jött Csirics hármasa, Horti két büntetője és Taylor ziccere is, így 7-10-nél már egy kicsit máris jobban éreztük magunkat. Sőt! Miután 0-10-zel kezdtük a meccset, Taylor duplája azt jelentette, hogy erre egy 13-0-s rohanással sikerült válaszolnunk. Jött a túloldalon is az időkérés, de azért utána Taylor még bedobta a maga büntetőjét. A meglehetősen hektikusan alakuló első negyed vége 18-18 lett, köszönhetően Rowsey hármasának. És bár bosszankodtunk egy sort emiatt, az igazat megvallva a döntetlen állás abszolút megfelelt az első tíz percben látottaknak. A kétperces pauza után aztán pontosan ugyanebben a mederben folytatódott a mérkőzés. Egészen a 15. percig ugyan nálunk volt az előny, de öt pontnál jobban nem tudtunk elhúzni. A védekezésünk mindenesetre ismét remekül működött, még akkor is, ha idő közben Vojvoda duplájával átvette a vezetést az Olaj. Közben támadásban Wright sajnos kétszer is rontott középtávolról, ez azonban nem vette el a kedvét, kétszer egymás után is eredményes tudott ugyanis lenni a gyűrű alól! Majd Demeter szerzett egy labdát, amivel végignyargalt az egész pályán, és kiesve a pályáról is még be tudta varázsolni a bogyót a gyűrűbe, így ismét nagyon szoros lett a meccs, 33-34 állt az eredményjelzőn. Innen már nem nagyon mozdultak a csapatok, még egy Benke-büntető hullott be, így minimális, kétpontos hátrányból várhattuk a második félidőt.

Ami úgy kezdődött el, hogy nem kellett lemondanunk a bravúr lehetőségéről, ugyanis jó három percen át fej-fej mellett haladtunk a Szolnokkal. Igaz ugyan, hogy Vojvodáék láthatóan összekapták magukat a nagyszünetben, de bizony nálunk is mindig akadt egy-egy bravúros gólpassz vagy labdaszerzés. Aztán szűk öt perc elteltével az olaj meglépett hét ponttal, sőt Csirke Ferenc időkérése után Vojvoda kosara már kilencpontos vendégelőnyt eredményezett. Igen ám, csakhogy ez kellően feltüzelt minket, ami pedig egymás után hozta a pontokat. Csirics kettő plusz egyese, Budimir és Taylor triplája, Demeter bátor betörése és végül Pongó ziccere azt jelentette, hogy hosszú idő után már nem mi loholtunk az Olaj után, hanem a vendégeknek kellett teperniük, ugyanis 57-56 volt az állás. Igaz, hogy a harmincadik perc végéhez érve azt jegyezhettük le, hogy a védekezésünk alaposan felpuhult az első félideihez képest, ugyanakkor emiatt ekkor nem igazán törtünk pálcát Pongóék felett, hiszen ami hátul nem működött, azt elől pótolták.

Az utolsó tíz percre ráadásul már egypontos előnnyel fordulhattunk. Nos, a negyedik negyed nem arra szolgált, hogy relaxáljunk egy jót a lábunkat lógatva. Az elején azért, mert az Olaj meglépett hat ponttal. Aztán meg azért, mert fordítottunk. Félelmetes volt a hangulat a Lauberben, ez pedig érezhetően átragadt a csapatra is. Valahogy mindenki kettőzött erővel tudott harcolni. Azt például öröm volt nézni, ahogy Wrigth mellett Andrics semmit sem tudott csinálni a palánk alatt. És amikor kezdett egyre élesebb lenni a helyzet, szűk másfél perccel a vége előtt, 76-73-nál bizony hatalmas hangrobbanás övezte azt is, ahogy Vojvoda kihagyott egy büntetőt. De nem akkora, mint azt, amikor Taylor megnézte a vonalat a sarokban, majd berámolt egy hihetetlenül fontos trojkát. Ekkor már csak 23 másodperc volt vissza, így 79-74-es vezetésünknél joggal bíztunk benne, hogy végre összejöhet az országra szóló bravúr. Aztán az Olaj egy időkérés után seperc alatt faragott kettőt a hátrányából, így Csirke Ferenc szólította maga köré játékosait. Ezen az estén azonban semmi sem foghatott ki rajtunk. Csirics és Taylor is hidegvérrel dobálta be büntetőit, így végül öt ponttal, 83-78-ra legyőztük a friss kupagyőztes, bajnoki listavezetőt!

Meg is érdemelték a fiúk azt az ünneplést, amiben szurkolóink részesítették őket a záró dudaszó után!

Csirke Ferenc: - Az utóbbi három mérkőzésen a Szeged, a Falco és a Szolnok ellen extra védekezést mutattunk, de mivel kevesen vagyunk, mindig kérdés, kinek marad ereje a végén támadni is. Most fontos momentum volt, hogy Bíró Levente az első félidőben tehermentesíteni tudta Pongó Mátét, aki így végig bírta a terhelést. Ugyan nem volt tökéletes a támadójátékunk, de a huszonkilenc pont gyorsindításból az kiemelkedő. A szurkolók megint szenzációsak voltak, felejthetetlen hangulat volt a Lauberben. Köszönjük!