Körmend: Hammonds 3, Price 14/6, Ferencz 15/12, Thames 20, Delas 9. Csere: Bredford 16/6, Németh 2, Csorvási 7, Takács. Vezetőedző: Matthias Zollner. PVSK-Veolia: Pongó 10/6, Taylor 20/3, Csirics 20/6, Budimir, Horti 13/3. Csere: Wright 8, Antóni 6/6, Demeter. Vezetőedző: Csirke Ferenc.

Azt biztosra vehettük, hogy ha a Körmend ellen rosszul kezdjük a meccset, akkor már nagyon korán megpecsételődhet a sorsunk. Éppen ezért jó volt látni, hogy bizony a kezdés a miénk volt! Olyannyira, hogy már 7-1-re is vezettünk. Igaz, hogy azért Bradford és Price révén gyorsan elkezdett ébredezni a Körmend is – jöttek a triplák a két amerikaitól –, de az első negyedben így is egy teljesen egál meccset játszottunk idegenben. A minimális előny az első tíz perc végén a hazaiaknál volt, ami főként jó kinti dobóformájuknak volt köszönhető. A második negyedben aztán a hazaiak csináltak egy olyan kezdést, mint a feldobás után mi, és mire eszméltünk, máris 31-22 volt az eredmény – sajnos oda. Igen ám, csakhogy Horti Bálint ezen az estén elemében volt, így nem csak azt szemlélhettük egyre izgatottabban, hogy centerünk a ziccerek mellett a trojkát is beveri és sorra tépi le a lepattanókat, hanem azt is, hogy a nagy körmendi előny fokozatosan elkezd apadni. Bő két perccel a félidő vége előtt már 38-38 volt az állás, és bár a hajrá Ferenczéknek jött ki jobban, a hét pontos hátrány nem tűnt ledolgozhatatlannak. Annyit szerettünk volna csak a második félidőre, hogy a kinti dobásaink kicsit jobb százalékkal szuperáljanak.

Nos, ha a triplák továbbra sem igazán akartak jönni, azért nem indult rosszul a második félidő. Gyorsan sikerült feljönnünk három pontra, de a Körmend is szorgosan gyűjtögette a kosarakat. Aztán Ferencz triplája után már 60-51-re vezettek a hazaiak, így időt is kellett kérnie Csirke Ferencnek. Sajnos azonban ez sem igazán segített, a harmadik negyed végén egyre több hiba csúszott be a játékunkba, és az eladott labdákat a Körmend bizony könyörtelenül kihasználta. Tizennégy pontos hátránnyal kellett nekivágnunk a záró etapnak. És csak nem akart fogyni a különbség. Aztán amikor már úgy voltunk vele, hogy kezdtünk magunkban lemondani a győzelem lehetőségéről, jött Antóni két nagyon jókor érkező hármasa és Csirics két büntetője, az eredményjelző pedig 81-75-öt mutatott, két és fél perccel a vége előtt. Ekkor még volt esélyünk arra is, hogy feljöjjünk háromra, azonban Budimir triplakísérlete kipördült a gyűrűből. Nagy kár érte, mert közel jártunk ahhoz a hajrában, hogy meglepetést okozzunk Körmenden. Végül a hazaiak kilenccel nyertek.

Csirke Ferenc: - Gratulálok a Körmendnek először is. Úgy érzem, hogy megérdemelten nyertek. A mérkőzésről annyit, hogy nem értem sokszor, hogy miért nem játszunk minden mérkőzésen, főleg idegenben így. Ilyen harcossággal és elánnal. Ilyen védekezéssel nem találkozunk sehol, ilyen agresszív védekezés sehol sincs. Ez ellen az agresszív védekezés ellen is ott tudtunk lenni. Másfél perccel a vége előtt 6 pont hátránynál is mi támadtunk. A vereség ellenére büszke vagyok a fiúkra, mert mindent megtettek, hogy megnyerjük ezt a mérkőzést. 5 támadólepattanón tartottuk a Körmendet, ami nagy szó az előző mérkőzésekhez képest. Több lepattanót szedtünk, több asszisztunk volt. Azt tudom mondani, hogy nüanszokon múlt. Egy kicsit a hárompontos dobásaink százaléka gyenge volt ahhoz, hogy idegenben tudjunk egy mérkőzést nyerni.

Horti Bálint: - Gratulálok a Körmendnek. Keményen dolgoztunk és egy nagyon jó mérkőzést játszottunk. Volt egál a mérkőzés és a végére kinyílt egy kicsit az olló és 9 ponttal kaptunk ki. Ez is nagy szó, hogy Körmenden 9 ponton belül tudtunk maradni. Gratulálunk a szurkolóinknak, egész meccsen végig buzdítottak minket és sajnos ma este a csapat ennyire volt képes, hogy megmutattuk, hogy tudunk küzdeni és hajtani és ezzel nagyon sok mindent el tudunk érni.