A nem titkoltan hagyományteremtő céllal a PVSK tájfutói közreműködésével rendezett erdei futóversennyel kapcsolatban arról is megkérdezetem a két főszervező Baumholczer Máté és Pataki Gábor közül az utóbbit, hogy mi a különbség a tájfutás és a terepfutás között:

- Először a hasonlóságot mondanám. Mindkettő erdőben történik, még ellenőrző állomások is vannak, hogy tudjuk azt, hogy a kijelölt pályán futnak-e a résztvevők, és még rendőri irányítást is igénybe vettünk. Ami a különbség talán az, hogy itt a tájékozódási futók maguk választják meg az ellenőrző pontok közötti útvonalat, kategóriák szerint, a tudásszintüknek megfelelő pályán versenyeznek, profi térképek segítségével.

A terepfutás résztvevői kijelölt pályán futnak, erdei utakon, vagy ösvényeken, vagy turista utakon, kijelölt útvonalon.

Ezt a versenyt először rendeztük, de reméljük, nem utoljára. Három táv volta 42 km-es, a 28 km-es és a 13 km-es távok. Werner Péter a leghosszabb távot nyerte, a hölgyeknél ugyanezen a távon Pápayné Sár Cecilia lett az első. Ennek a távnak a rajtja Magyaregregyen, célja Magyarhertelenden volt. A két rövidebb táv körpályán zajlott, tehát a rajthelyen volt a cél is. Most 43-an vettek részt, de remélem jövőre többen lesznek. Elsősorban környékbeli voltak, de még Budapestről is volt futó. Mi nem akarunk konkurenciája lenni az országúti versenyeknek, de úgy gondolom, erdőben futni jó, egészséges, és nyugalmasabb is. Vannak akik, félnek attól, hogy eltévednek, de ez nem reális veszély, másrészt egyéb kellemetlenségektől is tartanak, ami szintén nem valószerű. Az erdő gyönyörű és biztonságos, benne félni pedig csak embertől kell.- fejezte be a beszélgetést Pataki Gábor.

Nyilas László