Pécsi Vasutas Sportkör | Alapítva 1919-ben
7622 Pécs, Verseny utca 11. | E-mail: iroda@pvsk.hu

Hírek

Az elkötelezettség még a távcsövet is pótolta

Leikauf Tibor (60) a labdarúgó csapat egyik tulajdonosa, évek óta sajátos feladatot is ellátott a csapat mellett, ő volt a mérkőzések műsorközlője, vagy ahogy ő mondja, bemondója.

Ebben a minőségében nagyon sok hazai mérkőzésen szerepelt. A stadion lebontásával most megszűnik a feladat, vagy inkább szünetel. A nosztalgiázás mellett arra is választ szerettem volna kapni a vele készült beszélgetésben, hogy mitől lehet valaki jó műsorközlő.

Lebontják a stadiont, mit érzel most, milyen emlékek jutnak eszedbe?

Egyrészt az 40-50 évvel ez előtti emlékek, amikor csodálatos mérkőzéseket láttam gyerekként, ifistaként a PVSK pályán. Gimnazistaként, mint testnevelő tagozato, több alkalommal vettem részt atlétikai versenyen különböző futószámokban a Komarov Gimnázium színeiben a PVSK pályán. Egy alkalommal a 4×100 m-es váltóversenyen Lépold Endre, híres mohácsi sprinter ellen is versenyezhettem. Nyilván mindenki kicsit sajnálja, hogy „el fog tűnni” a megszokott látvány, de abban is biztos vagyok, hogy mindenki örül a változásnak, ahogy annak idején az atléták is boldogan vették birtokba az új pályájukat. Az elmúlt 10 évre visszaemlékezve a Budapesti Honvéd elleni hazai kupamérkőzésre emlékszem vissza a legszívesebben, amikor az öreg stadion 2 órára újra egy kicsit feléledt és régi fénykorára emlékeztette a több mint ezer nézőt.

Hogyan lettél a focicsapat szpíkere?

A szpíker kifejezést kicsit túlzásnak tartom, inkább bemondónak nevezném, de ezt a szerepet is valakinek vállalnia kellett. Mivel volt egy kis rutinom a sok ember előtti beszédet illetően a korábbi években tartott előadásaim miatt, így nem volt lámpalázam. Mindemellett megszerveztük, hogy ha nem is a legmodernebb hangosítás állt rendelkezésünkre, de tudtunk a technika minőségén kicsit javítani hozzáértő barátok segítségével.

Mi volt a legemlékezetesebb mérkőzésed műsorközlőként?

Természetesen a Budapesti Honvéd elleni Magyar Kupa mérkőzés, amire nagyon próbáltam felkészülni. A legnagyobb nehézséget a Honvéd külföldi játékosai nevének a kiejtése jelentette, hiszen Afrikától kezdve több európai országból is voltak játékosok. Nagyjából megtanultam a kiejtéseket az adott származási ország nyelvén, amiket fonetikusan a játékos száma, neve mellé is leírtam. A mérkőzés előtt pár percre sikerült a Honvéd vezetőivel beszélnem a nevek kiejtéséről is. Ezen a beszélgetésen az addigi próbálkozásaimat feleslegessé tették és elmondták, hogy adott játékosnak milyen rövidített egyszerűen kiejthető nevet mondjak be. Hát, könnyebb lett jóval a feladatom.

Mi a legfontosabb ebben a feladatban?

Tudjon beszélni az ember úgy, hogy sokan hallgatják, érthetően, ne keressük a szavakat, ragokat, értelmesen fogalmazzunk, lehetőleg ne bakizzunk, mert azt sok ember fogja észrevenni, és nehéz helyesbíteni. A mondanivaló időzítése is fontos, nem a gólhelyzet kellős közepén informáljuk a nézőket, játékosokat, hanem lehetőleg holtidőben, vagy ártalmatlan események közepette. Minden mérkőzés előtt le kell kérni a jegyzőkönyvet, amin a szereplők (csapatok pontos neve, bíró, partjelzők, kezdőcsapat tagjai – számokkal –, tartalék játékosok, edzők stb.) neve szerepel a tájékoztatás és a beazonosítás végett.

A zenéket magad állítottad össze?

Ehhez a fiaim segítségét kértem, hiszen az ő korosztályuknak felelt meg legjobban a játékosállomány, tehát azokat a zenéket szedtem össze, amik nekik tetszettek, de azért néha gondoltam az idősebb korosztályt képviselő nézőkre is. Arra is figyeltem, hogy a bemelegítés alatt inkább ritmusos, lendületes zenék szóljanak, a korábbi világbajnokságok slágerei is szerepeltek a repertoárban, de a vasútállomások tájékoztató előtti szignálját is bejátszottam, utalva a PVSK nevében szereplő Vasutas-ra.

Lesz egy szép új stadionunk, nyilván csodálatos hangosítással, ott is vállalsz ilyen feladatot?

Jobb híján, ha nem lesz profi szpíker, bemondó, akkor természetesen vállalom, de csak egy távcsővel a kezemben, ugyanis a szemem már nem a régi, a távolabbi játékosokat a pályán (főleg a vendég csapat tagjait) nem ismerem fel, sajnos sokszor a számuk csak a mez hátára van felfestve és, ha nem fordít nekem hátat, bajban vagyok. A cseréknél is gondot okozott, hogy a sportnadrágra sok esetben nem voltak a számok felfestve, így a lecserélt játékos sokszor számomra ismeretlen maradt, és legfeljebb kizárásos alapon derült fény a rejtélyre, vagy a mellettem ülő barátaim segítettek a beazonosításban. Biztos, hogy nagyon korszerű eredményjelző is lesz az új létesítményben, így könnyebb lesz a tájékoztatás.

Nyilas László